Revised Common Lectionary (Complementary)
21 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.
2 Uram, a te erõsségedben örül a király, és a te segítségedben felette örvendez.
3 Szívének kivánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg. Szela.
4 Sõt eléje vitted javaidnak áldásait; szín-arany koronát tettél fejére.
5 Életet kért tõled: adtál néki hosszú idõt, örökkévalót és végtelent.
6 Nagy az õ dicsõsége a te segítséged által; fényt és méltóságot adtál reája.
7 Sõt áldássá tetted õt örökké, megvidámítottad õt színed örömével.
8 Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme.
9 Megtalálja kezed minden ellenségedet; jobbod megtalálja gyûlölõidet.
10 Tüzes kemenczévé teszed õket megjelenésed idején; az Úr az õ haragjában elnyeli õket és tûz emészti meg õket.
11 Gyümölcsüket kiveszted e földrõl, és magvokat az emberek fiai közül.
12 Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki;
13 Mert meghátráltatod õket, íved húrjait arczuknak feszíted.
14 Emelkedjél fel Uram, a te erõddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat!
15 E dolgok után lõn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bõséges.
2 És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkûl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
3 És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
4 És ímé szóla az Úr õ hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
5 És kivivé õt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
6 És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az õnéki igazságul.
7 És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedûl.
8 És monda: Uram Isten, mirõl tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
9 És felele néki: Hozz nékem egy három esztendõs üszõt, egy három esztendõs kecskét, és egy három esztendõs kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
10 Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele [részét] a másik fele [része] átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
11 És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elûzi vala azokat.
12 És lõn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla õ reá.
13 És monda [az] [Úr] Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják õket négyszáz esztendeig.
14 De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijõnek nagy gazdagsággal.
15 Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
16 Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
17 És mikor a nap leméne és setétség lõn, ímé egy füstölgõ kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
18 E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétõl fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
33 Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcsérõl ismerik meg a fát.
34 Mérges kígyóknak fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszak vagytok? Mert a szívnek teljességébõl szól a száj.
35 A jó ember az õ szívének jó kincseibõl hozza elõ a jókat; és a gonosz ember az õ szívének gonosz kincseibõl hozza elõ a gonoszokat.
36 De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.
37 Mert a te beszédidbõl ismertetel igaznak, és a te beszédidbõl ismertetel hamisnak.