Revised Common Lectionary (Complementary)

Dávid zsoltára.

²¹ „A népek szeme láttára hajtom végre ítéletem, megmutatom nekik dicsőségem: kezem lesújt Gógra és seregére. ²² Attól a naptól fogva mindörökre Izráel népe is tudja és elismeri, hogy én vagyok Istenük, az Örökkévaló! ²³ Megértik a nemzetek is, hogy Izráel népét a saját gonoszsága miatt hurcolták száműzetésbe. Mivel hűtlenül elhagytak engem, azért vetették fogságba őket, azért fordultam el tőlük. Átadtam népem ellenségeik kezébe, s kiszolgáltattam őket a gyilkos fegyvereknek. ²⁴ Mivel bűneikkel bemocskolták magukat, ezért én is tisztátalan életük és bűntetteik szerint bántam velük, arcomat pedig elfordítottam tőlük.”

²⁵ Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ettől kezdve fordítok Jákób sorsán, megkegyelmezek Izráel egész népének, és féltékenyen vigyázok szent nevemre. ²⁶ Amikor biztonságban laknak földjükön, nem kell többé félniük senkitől, elfelejtik minden korábbi szégyenüket, és elfelejtik minden hűtlenségüket, amit ellenem vétettek. ²⁷ Mert visszahozom őket a népek közül, összegyűjtöm őket ellenségeik földjéről. Sok nép szeme láttára általuk bizonyítom be, hogy szent vagyok! ²⁸ Megértik akkor mind, és elismerik, hogy én vagyok Istenük, az Örökkévaló, aki száműztem őket a népek közé, de ismét össze is gyűjtöm őket földjükön. Senkit közülük többé ott nem hagyok! ²⁹ Kiárasztom rájuk Szellemem, Izráel egész népére kiárasztom, s többé arcomat tőlük el nem fordítom.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.

Látomás az Új Templomról

40 A száműzetés huszonötödik évének kezdetén, a hónap tizedik napján^[a] az Örökkévaló rám tette kezét, és látomásban elvitt egy helyre. Ez tizennégy évvel később, de ugyanazon a napon történt, amelyen elfoglalta Jeruzsálemet az ellenség.

² Ebben a látomásban Isten elvitt engem Izráel földjére, és egy magas hegy tetejére állított. Előttem, a hegy déli oldalán épületek rendezett csoportját láttam. Az egész hasonlított egy városhoz. ³ Odavitt engem az Örökkévaló, és egy férfit láttam magam előtt, aki a kapuban állt. Úgy láttam, mintha a teste fényes bronzból lett volna. A kezében len zsinórt és egy nádból készült mérőpálcát tartott. ⁴ Megszólított: „Ember fia, jól nyisd ki a szemed és a füled, gondosan figyeld meg, amit mutatok neked! Mindent jól jegyezz meg, mert azért hoztak ide, hogy mindezt megmutassam neked! Azután mondj el mindent Izráel népének, amit itt láttál!”

Isten dicsőségére élj a szabadságoddal!

²³ „Semmi sem tilos a számomra” — mondjátok. Ez igaz, de nem minden válik a javatokra — válaszolom erre. Igen, mindent szabad, de nem minden szolgálja a többiek javát és épülését! ²⁴ Ne a saját érdekeiteket tartsátok szem előtt! Inkább egymásnak segítsetek, és a másik javát keressétek!

²⁵ Mindenfajta húst megehettek, amelyet a boltokban árulnak. Ne kérdezzétek, honnan származik! Nyugodtan megehetitek, nem kell aggódnotok, ²⁶ mert „az Úré az egész Föld és minden, ami rajta van”.^[a]

²⁷ Ha tehát egy hitetlen ember vendégségbe hív benneteket, és el akartok hozzá menni, mindent megehettek, amivel megkínál. Ne kérdezzétek, honnan származik, és ne aggódjatok amiatt, hogy szabad-e megennetek. ²⁸ Ha viszont valaki azt mondja a vendégségben: „Ezt az ételt valamilyen bálványnak, vagyis hamis istennek áldozták” — akkor ne egyetek belőle! Miért? Hogy ne okozzatok kárt annak a hitében, aki figyelmeztetett erre. Hiszen az az ember úgy gondolhatja, hogy az ilyen ételt nem szabad megenni. ²⁹ Nem arról beszélek, hogy te mit tartasz jónak, vagy rossznak, hanem arról, hogy az a másik ember rossznak tartja, ha te megeszed az ilyen ételt. Csak emiatt mondom, hogy ne edd meg, mert egyébként nem kellene törődni vele, hogy az a másik mit gondol. ³⁰ Hiszen én mindig hálát adok Istennek, amikor eszem. Ha pedig hálaadással eszem valamit, akkor ne hibáztasson érte senki!

³¹ Tehát akár esztek, akár isztok, vagy bármit tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! ³² De ne tegyetek semmi olyat, ami akár a zsidókban, akár a nem zsidókban, akár Isten eklézsiájában megütközést kelt! ³³ Én is erre törekszem. Mindenkinek igyekszem a tetszését megnyerni, és nem azzal törődöm, ami nekem, hanem azzal, ami másoknak jó. Mert azt akarom, hogy mindannyian üdvösségre jussanak.

11 Kövessétek tehát a példámat, ahogy én is követem Krisztust!