Revised Common Lectionary (Complementary)

Dávid imádsága.

A Bűn Emberének megjelenése és pusztulása

2 Most pedig, testvéreim, Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléről szeretnék írni nektek, és arról, hogyan fog bennünket magához gyűjteni. ² Kérünk, hogy ne rémüljetek meg, se ne zavarjon össze benneteket, ha valaki azt mondja, hogy az Úr Napja már itt is van! Mert vannak, akik ezt állítják, és bizonyos szellemek üzenetére vagy tanításokra hivatkoznak. Még az is lehet, hogy olyan hamis levelet is mutatnak nektek, amelyről azt állítják, hogy mi írtuk.

³ Semmiképpen ne engedjétek, hogy valaki becsapjon benneteket! Mert mielőtt az Úr Napja eljönne, még más dolgoknak is meg kell történniük. Előbb az Istentől való elfordulás ideje következik, majd megjelenik a Bűn Embere, aki pusztulásra van ítélve. ⁴ Ő az, aki szembeszáll majd mindennel, és mindenkivel, amit vagy akit „Isten”-nek neveznek és imádnak az emberek. Ugyanis saját magát akarja mindezek fölé emelni, egészen addig, hogy a trónját Isten templomába helyezi, és azt mondja magáról, hogy ő az Isten.

⁵ Erről már beszéltem nektek, amikor nálatok voltam, emlékeztek rá?

Isten az üdvösségre választott ki benneteket

¹³ Értetek azonban, testvéreim — akiket szeret az Úr —, mindig hálával tartozunk Istennek, mivel ő kezdettől fogva kiválasztott benneteket, hogy üdvösséget nyerjetek^[a] az igazságban való hitetek és a Szent Szellem által, aki Isten számára különválaszt benneteket. ¹⁴ Mert Isten erre hívott el titeket az örömhír által, amit tőlünk hallottatok. Arra hívott, hogy ti is részesüljetek Urunk, Jézus Krisztus dicsőségében. ¹⁵ S mivel ez így van, kérlek, hogy minden tekintetben álljátok meg a helyeteket! Kitartóan ragaszkodjatok a tanításhoz, amit tőlünk élőszóban, vagy levélben kaptatok!

^16-17 Azért imádkozunk, hogy Urunk, Jézus Krisztus és Isten, a mennyei Édesapánk bátorítsa a szíveteket és erősítsen meg benneteket minden jóra — szóban és tettekben egyaránt. Hiszen Isten megmutatta, hogy mennyire szeret bennünket, és irántunk való jóindulatából örökké tartó vigasztalást, bátorítást és biztos reményt adott nekünk.

A szadduceusok alattomos kérdése^(A)

²⁷ Egyszer odament Jézushoz néhány szadduceus. (Ők azok, akik azt mondják, hogy nincs föltámadás.) Megkérdezték tőle: ²⁸ „Mester, Mózes azt írta, hogy ha egy férfi gyermektelenül hal meg, akkor a fivérének feleségül kell vennie a meghalt férfi özvegyét. Így kell gondoskodnia arról, hogy a meghalt testvérének mégis legyen utóda.^{[a] 29} Volt egyszer hét fiútestvér. Az első megnősült, de gyermektelenül halt meg. ³⁰ Ezután a második fiútestvér vette feleségül az asszonyt, ³¹ majd a harmadik, és így tovább, míg végül mindannyian gyermektelenül haltak meg. ³² Azután az asszony is meghalt. ³³ A feltámadáskor melyiküknek lesz a felesége, hiszen mind a hétnek a felesége volt?”

³⁴ Jézus így felelt: „Akik ebben a világban élnek, megnősülnek és férjhez mennek. ³⁵ De azok, akiket méltónak találnak arra, hogy a halottak közül feltámadjanak, és abban a következő korban éljenek, nem fognak többé megnősülni, vagy férjhez menni. ³⁶ Nem is halhatnak meg soha, mert olyanok lesznek, mint az angyalok. Ezek az Isten fiai, mivel feltámadtak a halálból. ³⁷ Különben már Mózes is világosan rámutatott arra, hogy a halottak feltámadnak. Amikor az égő bokorról írt, az Örökkévalót Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákób Istenének nevezte.^{[b] 38} Márpedig Isten nem a halottak, hanem az élők Istene, hiszen Isten számára ők mindannyian élnek.”