Revised Common Lectionary (Complementary)
Dávid imádsága.
17 Örökkévaló, hallgasd meg imádságomat,
mert igazságért könyörgök!
Halld meg segélykiáltásomat,
mert őszinte szívvel jövök hozzád!
2 Te jól látod a teljes igazságot,
ítélj a javamra!
3 Örökkévaló, megvizsgáltad szívemet,
meglátogattál még éjjel is.
Próbára tettél,
de nem találtál bennem semmi hamisságot.
Megvizsgáltad gondolataimat is,
de láttad, hogy nem mondtam semmi gonoszat.
4 Minden erőmmel igyekeztem
parancsodat megtartani.
5 Ösvényeidet követtem,
le nem tértem róluk sohasem.
6 Mikor hozzád kiáltottam, Istenem,
mindig meghallgattál engem!
Fordulj felém, kérlek,
hallgasd meg most is imádságomat!
7 Örökkévaló, te megszabadítod ellenségeiktől,
akik benned bíznak!
Bizony, megszabadítod őket
jobb karod erejével!
Mutasd meg, milyen csodálatos
hűséged és szereteted!
8 Őrizz meg, mint szemed fényét!
Szárnyaid árnyékában rejts el engem
9 a gonoszok elől,
akik el akarnak pusztítani!
Ments meg halálos ellenségeimtől,
akik körülfogtak!
13 Mózes ezt kérdezte: „Ha elmegyek Izráel népéhez, és azzal állok eléjük: »Ősapáink Istene küldött hozzátok«, akkor ők biztosan megkérdezik: »Mi a neve?« — Mit válaszoljak nekik?”
14 Isten ezt felelte Mózesnek: „VAGYOK, AKI VAGYOK.”[a]
Majd hozzátette: „Ha ezt kérdezik, mondd Izráel népének: A »VAGYOK« küldött hozzátok.”
15 Ezután Isten így folytatta: „Ezt mondd nekik: »JAHVE[b] küldött engem hozzátok. Ő a mi őseink Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.«
Mert ez az én nevem örökre, így fognak ismerni és emlegetni engem az emberek nemzedékről nemzedékre.
16 Menj hát Egyiptomba, hívd össze Izráel vezetőit, és mondd el nekik, hogy megjelent neked őseitek Istene, JAHVE, aki Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Ezt üzenem nekik: »Bizony közelről megfigyeltem, és jól láttam, hogy bánnak veletek az egyiptomiak! 17 Ezért elhatároztam, hogy kiszabadítalak titeket az egyiptomi nyomorúságból, és elvezetlek egy tejjel-mézzel folyó országba, a kánaáni, hettita, emóri, perizzi, hivvi és jebúszi népek földjére.«
18 A vezetők hinni fognak neked, és hallgatnak majd rád. Izráel vezetőivel együtt menjetek Egyiptom királyához, és mondjátok neki: »Megjelent nekünk az Örökkévaló, a héberek Istene. Ezért engedd meg nekünk, hogy elmenjünk a pusztába, háromnapi járóföldre, és ott mutassunk be áldozatokat Istenünknek, az Örökkévalónak.«
19 Jól tudom, hogy Egyiptom királya nem enged szabadon titeket, csak ha majd erővel kényszerítem rá. 20 Ezért fölemelem karomat, és lesújtok Egyiptomra és népére. Csodálatos csapásokkal verem meg őket — s azután majd kienged titeket markából a fáraó.
Honnan származik Jézus hatalma?(A)
20 Egyik nap Jézus a Templom területén tanított, és hirdette az örömüzenetet. Odamentek hozzá a főpapok, a törvénytanítók, és a nép vezetői. 2 Megkérdezték tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket a dolgokat? Ki adott neked erre felhatalmazást?”
3 Jézus így felelt: „Én is kérdezek tőletek valamit: 4 az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy az emberektől?”
5 Ekkor azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt válaszoljuk, hogy Istentől volt, akkor majd megkérdezi: »Akkor miért nem hittetek neki?« 6 Ha meg azt mondjuk, hogy az emberektől volt, akkor a nép megkövez minket, mert meg vannak győződve róla, hogy Bemerítő János próféta volt.” 7 Ezért azt felelték Jézusnak: „Nem tudjuk.”
8 „Akkor én sem mondom meg, ki adott nekem felhatalmazást, hogy ezeket tegyem!” — válaszolta Jézus.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center