Revised Common Lectionary (Complementary)
121 Grádicsok éneke.
Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.
2 Az én segítségem az Úrtól van, a ki teremtette az eget és földet.
3 Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te õrizõd.
4 Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek õrizõje!
5 Az Úr a te õrizõd, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felõl.
6 Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.
7 Az Úr megõriz téged minden gonosztól, megõrzi a te lelkedet.
8 Megõrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!
11 Oh te szegény, szélvésztõl hányt, vígasztalás nélkül való! Ímé, ólomporba rakom köveidet, és zafirokra alapítalak.
12 Rubinból csinálom falad párkányzatát, és kapuidat gránátkövekbõl, és egész határodat drágakövekbõl;
13 És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.
14 Igazság által leszel erõs, ne gondolj a nyomorral, mert nincsen mit félned, és a rettegéssel, mert nem közelg hozzád.
15 És ha összegyûlvén összegyûlnek, ez nem én tõlem lesz! A ki ellened összegyûl, elesik általad.
16 Ímé, én teremtettem a kovácsot, a ki a parazsat éleszti és fegyvert készít mestersége szerint: és én teremtém a pusztítót is a vesztésre!
17 Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az õ igazságuk, mely tõlem van, így szól az Úr.
22 Elõállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélõknek látlak titeket.
23 Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. A kit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek.
24 Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy õ mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik.
25 Sem embereknek kezeitõl nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szûkölködnék, holott õ ád mindeneknek életet, leheletet és mindent;
26 És az egész emberi nemzetséget egy vérbõl teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait;
27 Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák õt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikõnktõl sem:
28 Mert õ benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költõitek közül is mondották némelyek: Mert az õ nemzetsége is vagyunk.
29 Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kõhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség.
30 E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek:
31 Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá õt halottaiból.
32 Mikor pedig a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak; mások pedig mondának: Majd még meghallgatunk téged e felõl.
33 És ilyen módon Pál kiméne azok közül.
34 Némely férfiak azonban csatlakozván õ hozzá, hivének; ezek között az areopágita Dienes is, és egy Damaris nevû asszony, és mások õ velök.