Revised Common Lectionary (Complementary)

51  Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára;

² Mikor õ hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.

³ Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bûneimet!

⁴ Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimbõl tisztíts ki engemet;

⁵ Mert ismerem az én bûneimet, és az én vétkem szüntelen elõttem [forog.]

⁶ Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid elõtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.

⁷ Ímé én vétekben fogantattam, és bûnben melengetett engem az anyám.

⁸ Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensõmben bölcseségre tanítasz engem.

⁹ Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.

¹⁰ Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.

6  Lõn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének.

² És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közûl, kiket megkedvelnek vala.

³ És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy õ test; legyen életének ideje száz húsz esztendõ.

⁴ Az óriások valának a földön abban az idõben, sõt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok [gyermekeket] szûlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitõl fogva híres-neves emberek voltak.

⁵ És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.

⁶ Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az õ szívében.

1  Pál, Jézus Krisztus apostola a mi megtartó Istenünknek, és Jézus Krisztusnak a mi reménységünknek rendelése szerint,

² Timótheusnak, az én igaz fiamnak a hitben: Kegyelem, irgalmasság és békesség Istentõl, a mi Atyánktól, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól.

³ A miképpen Maczedóniába menetelemkor kértelek téged, hogy maradj Efézusban, hogy megmondjad némelyeknek, ne tanítsanak más tudományt,

⁴ Se mesékkel és végehossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak, a melyek inkább versengéseket támasztanak, mint Istenben való épülést a hit által.

⁵ A parancsolatnak vége pedig a tiszta szívbõl, jó lelkiismeretbõl és igaz hitbõl való szeretet:

⁶ Melyektõl némelyek eltévelyedvén, hiábavaló beszédre hajlottak:

⁷ Kik törvénytanítók akarván lenni, nem értik, sem a miket beszélnek, sem a miket erõsítgetnek.

⁸ Tudjuk pedig, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerûen él vele,

⁹ Tudván azt, hogy a törvény nem az igazért van, hanem a törvénytaposókért és engedetlenekért, az istentelenekért és bûnösökért, a latrokért és fertelmesekért, az atya- és anyagyilkosokért, emberölõkért.

¹⁰ Paráznákért, férfifertõztetõkért, emberrablókért, hazugokért, hamisan esküvõkért, és a mi egyéb csak az egészséges tudománynyal ellenkezik,

¹¹ A boldog Isten dicsõségének evangyélioma szerint, mely reám bízatott.