Revised Common Lectionary (Complementary)

² Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

³ Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erõ [támadt.]

⁴ Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

⁵ És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsõsége!

⁶ Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

⁷ Ha nyomorúságban vergõdöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

⁸ Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

4  Márdokeus pedig megtudta mindazt, a mi történt; és Márdokeus megszaggatá ruháit, zsákba és hamuba öltözék, és a város közepére méne [és ]kiálta nagy és keserves kiáltással.

² És eljött a királynak kapuja elé; mert nem volt szabad bemenni a király kapuján zsákruhában.

³ És minden egyes tartományban, azon helyen, a hová a király parancsa és törvénye eljutott, nagy gyásza volt a zsidóknak, bõjt és siralom és jajgatás; zsák és hamu vala terítve sokak alá.

⁴ Eljöttek azért Eszternek leányai és udvarmesterei és megmondák néki, és megszomorodék a királyasszony nagyon, és külde ruhákat, hogy felöltöztetnék Márdokeust, és hogy vesse le a zsákot magáról; de nem fogadá el.

⁵ Akkor elõhivatá Eszter Hatákot, a király udvarmesterei közül a ki az õ szolgálatára volt rendelve, és kiküldé õt Márdokeushoz, hogy megtudja, mi az és miért van az?

⁶ Kiméne tehát Haták Márdokeushoz a város utczájára, mely a király kapuja elõtt vala.

⁷ És elmondá néki Márdokeus mindazt, a mi érte õt, és az ezüst összegét, a melyet Hámán mondott, hogy juttat a király kincséhez a zsidókért, hogy elvesztessenek.

⁸ És az írott rendeletnek mássát is, a melyet Susánban adtak ki eltöröltetésökre, átadá néki, hogy mutassa meg Eszternek, és jelentse és hagyja meg néki, hogy menjen a királyhoz, könyörögni néki és esedezni elõtte az õ nemzetségéért.

⁹ Elméne azért Haták, és elmondá Eszternek Márdokeus szavait.

¹⁰ És monda Eszter Hatáknak, és meghagyá néki, hogy [tudassa ]Márdokeussal:

¹¹ A király minden szolgája és a király tartományainak népe tudja, hogy minden férfinak és asszonynak, a ki bemegy a királyhoz a belsõ udvarba hivatlanul, egy a törvénye, hogy megölettessék, kivévén, a kire a király aranypálczáját kinyujtja, az él; én pedig nem hívattam, hogy a királyhoz bemenjek, már harmincz napja.

¹² És megmondák Márdokeusnak Eszter szavait.

¹³ És monda Márdokeus visszaüzenve Eszternek: Ne gondold magadban, hogy te a király házában megmenekülhetsz a többi zsidó közül.

¹⁴ Mert ha e mostani idõben te hallgatsz, másunnan lészen könnyebbségök és szabadulások a zsidóknak; te pedig és atyád háza elvesztek. És ki tudja, talán e mostani idõért jutottál királyságra?

¹⁵ És monda Eszter visszaüzenve Márdokeusnak:

¹⁶ Menj el és gyûjts egybe minden zsidót, a ki Susánban találtatik, és bõjtöljetek érettem és ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel se nappal, én is és leányaim így bõjtölünk és ekképen megyek be a királyhoz, noha törvény ellenére; ha azután elveszek, hát elveszek.

¹⁷ Elméne azért Márdokeus, és úgy cselekedett mindent, a mint néki Eszter parancsolá.

²² Lõn pedig egy napon, hogy beméne a hajóba õ és az õ tanítványai; és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó [part]jára. És elindulának.

²³ De hajózásuk közben elszenderedék; és szélvész csapott le a tóra, és megmerülének, és veszedelemben valának.

²⁴ És hozzá menvén, felkölték õt mondván: Mester, Mester, elveszünk! Õ pedig felserkenvén, megdorgálá a szelet és a víznek habjait; és megszûnének, és lõn csendesség.

²⁵ És monda nékik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek néki?