Revised Common Lectionary (Complementary)
15 Az Örökkévaló ezt mondta neki: „Illés, fordulj meg, és menj vissza azon az úton, amelyen ide jöttél, azután menj a Damaszkusz melletti sivatagba! Ott kend fel Hazáélt Arám királyává. 16 Azután Jéhút, Nimsi fiát kend fel Izráel királyává! Elizeust, az ábél-mahólái Sáfát fiát pedig kend fel prófétává, hogy álljon a helyedre.
Illés megkeresi Elizeust
19 Ezután Illés elindult, hogy megkeresse Elizeust, Sáfát fiát. Amikor rátalált, Elizeus éppen szántott az embereivel együtt. Tizenkét pár ökörrel dolgoztak, Elizeus maga a tizenkettedikkel szántott. Illés odament hozzá, a köpenyét[a] szó nélkül Elizeus vállára terítette, majd továbbment. 20 Elizeus azonnal otthagyta az ökröket, Illés után futott, és így kérlelte: „Hadd menjek haza, hogy szüleimtől elbúcsúzzam! Azután követlek téged.”
Illés ezt válaszolta: „Menj csak, tőlem nyugodtan hazamehetsz!”
21 Elizeus hazament. Azután levágta a pár ökröt, a szántáshoz használt eszközökkel tüzet rakott, megfőzte a húst, és megvendégelte az embereket. Miután együtt ettek, Elizeus csatlakozott Illéshez, és a szolgája lett.
Dávid miktámja.
16 Örökkévaló, védj meg engem,
mert hozzád menekülök!
2 Ti azt mondjátok az Örökkévalónak:
„Te vagy az én Uram,
minden jó, amit kaptam, tőled származik!”
3 De azt is mondjátok e föld isteneinek:
„Tőletek jön, amit lelkem kíván!”
4 Akik más isteneket imádnak,
sok fájdalmat okoznak maguknak.
Nincs közöm áldozataikhoz,
amelyeket bálványaiknak visznek,
isteneik nevét számra sem veszem!
5 Az Örökkévaló az én Istenem,
ő az én részem: ételem és italom!
Örökkévaló, kezedben tartod sorsomat!
6 Részemet gyönyörű helyen jelölted ki,
milyen szép örökség jutott nekem!
7 Áldom az Örökkévalót,
mert ő tanácsol engem,
lelkem mélyén[a] még éjjel is tanít!
8 Tekintetem az Örökkévalóra függesztem,
aki jobb kezem felől van,
ezért nem rendülök meg soha!
9 Ezért örül a lelkem,
és teljes szívvel örvendezek,
még testem is biztonságban nyugodhat.
10 Mert te, Örökkévaló, nem hagyod lelkemet
a halottak országában.
Nem adod szented testét a pusztulásnak!
11 Sőt, megmutatod az életre vezető utat,
és jelenlétedbe vezetsz, ahol tökéletes öröm vár:
a jobb oldaladon örökös öröm!
Ragaszkodjatok a szabadsághoz!
5 Krisztus azért szabadított fel bennünket, hogy ebben a szabadságban éljünk. Ne engedjétek hát magatokat újra rabszolgává tenni!
13 Testvéreim! Isten benneteket szabadságra hívott el! Csakhogy ezt a szabadságot ne a régi emberi természet kívánságainak kielégítésére használjátok, hanem inkább szeretettel szolgáljatok egymásnak! 14 Az egész Törvény ugyanis ebben az egy mondatban foglalható össze: „Szeresd embertársadat,[a] mint saját magadat!” 15 De ha továbbra is marakodtok, végül még elpusztítjátok egymást!
A Szent Szellem és a régi emberi természet
16 Éljetek a Szent Szellem állandó irányítása szerint, s akkor a régi emberi természet kívánságait nem fogjátok teljesíteni! 17 Mert amire a régi természetünk törekszik, az ellentétes azzal, amit a Szent Szellem akar. E kettő tehát ellensége egymásnak. Ebből következik, hogy ha a Szent Szellem szerint éltek, akkor nem azt fogjátok tenni, amit a régi természet szerint kívánnátok. 18 Ha engeditek, hogy a Szent Szellem vezessen benneteket, akkor nem vagytok a Mózes Törvényének uralma alatt.
19 Nyilvánvaló, hogy a régi természetünkből ilyen dolgok származnak: paráznaság, erkölcstelenség, szexuális bűnök, 20 bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, veszekedés, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, megosztottság, 21 irigykedés, részegeskedés, vad mulatozás és ezekhez hasonlók. Figyelmeztetlek benneteket — ahogy azt már korábban is tettem —, hogy akik így élnek, nem fogják örökölni Isten Királyságát!
22 A Szent Szellem pedig ezeket teremti meg bennünk: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, 23 szelídség és önuralom. Nincs olyan törvény, amely ezeket elítélné. 24 Akik pedig Krisztus Jézushoz tartoznak, azok már megfeszítették a régi természetüket, annak szenvedélyeivel és vágyaival együtt. 25 Mivel a Szent Szellem által kaptunk új életet, ezért éljünk is a Szent Szellem vezetését követve!
Jézust nem fogadják be a samáriaiak
51 Amikor közeledett az idő, hogy visszatérjen a Mennybe, Jézus szilárdan elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe. 52 Követeket küldött maga előtt egy samáriai faluba, hogy ott szállást készítsenek neki. 53 A samáriaiak azonban nem akarták befogadni Jézust, mert Jeruzsálembe igyekezett. 54 Amikor ezt két tanítványa — Jakab és János — megtudta, megkérdezték Jézustól: „Uram, akarod-e, hogy a Mennyből tüzet parancsoljunk rájuk, hogy megégesse őket?”[a]
55 De Jézus feléjük fordult, határozottan figyelmeztette és helyreigazította őket.[b] 56 Ezután egy másik faluba mentek.
Jézus követése(A)
57 Útközben valaki ezt mondta Jézusnak: „Bárhová mész, én követlek téged!”
58 Ő így válaszolt: „A rókáknak van tanyájuk, az égi madaraknak is van fészkük, de az Emberfiának nincs hol lehajtania a fejét.”
59 Egy másiknak ezt mondta: „Csatlakozz hozzám, és legyél a tanítványom!” De az kérte: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!”
60 Jézus ezt felelte: „Hagyd, hogy a halottak temessék el a saját halottaikat! Te pedig menj, és hirdesd Isten Királyságát!”
61 Másvalaki így szólította meg: „Követlek, Uram, de előbb hadd búcsúzzam el a családomtól!”
62 De Jézus így felelt: „Aki egyszer szántani kezd, azután mégis visszafordul, az nem alkalmas arra, hogy Isten Királyságában éljen!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center