Revised Common Lectionary (Complementary)
124 Grádicsok éneke, Dávidtól.
Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, így szóljon Izráel,
2 Ha nem az Úr az, a ki velünk volt, mikor ránk támadtak az emberek:
3 Akkor elevenen nyeltek volna el minket, a mint felgerjedt haragjok ellenünk;
4 Akkor elborítottak volna minket a vizek, patak futott volna át felettünk;
5 Akkor átfutottak volna rajtunk a felbõszült vizek.
6 Áldott az Úr, a ki nem adott minket fogaik prédájául!
7 Lelkünk megszabadult, mint a madár, a madarásznak tõrébõl. A tõr elszakadt, mi pedig megszabadultunk.
8 A mi segítségünk az Úr nevében van, a ki teremtette az eget és földet.
1 Jojakim, Júda királya uralkodásának harmadik esztendejében jöve Nabukodonozor, a babiloni király Jeruzsálemre, és megszállá azt.
2 És kezébe adá az Úr Jojakimot, a Júda királyát, és az Isten háza edényeinek egy részét; és vivé azokat Sineár földére, az õ istenének házába, és az edényeket bevivé az õ istenének kincsesházába.
3 És mondá a király Aspenáznak, az udvarmesterek fejedelmének, hogy hozzon az Izráel fiai közül és királyi magból való s elõkelõ származású ifjakat,
4 A kikben semmi fogyatkozás nincsen, hanem a kik ábrázatra nézve szépek, minden bölcseségre eszesek, és ismeretekkel bírnak és értenek a tudományokhoz, és a kik alkalmatosak legyenek arra, hogy álljanak a király palotájában; és tanítsák meg azokat a Káldeusok írására és nyelvére.
5 És rendele nékik a király mindennapi szükségletül a királyi ételbõl és a borból, melybõl õ iszik vala, hogy így nevelje õket három esztendeig, és azután álljanak a király elõtt.
6 Valának pedig ezek között a Júda fiai közül: Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás.
7 És az udvarmesterek fejedelme neveket ada nékik; tudniillik elnevezé Dánielt Baltazárnak, Ananiást Sidráknak, Misáelt Misáknak, Azariást Abednegónak.
8 De Dániel eltökélé az õ szívében, hogy nem fertõzteti meg magát a király ételével és a borral, a melybõl az iszik vala, és kéré az udvarmesterek fejedelmét, hogy ne kelljen magát megfertõztetnie.
9 És az Isten kegyelemre és irgalomra [méltóvá] tevé Dánielt az udvarmesterek fejedelme elõtt;
10 És mondá az udvarmesterek fejedelme Dánielnek: Félek én az én uramtól, a királytól, a ki megrendelte a ti ételeteket és italotokat; minek lássa, hogy a ti orczátok hitványabb amaz ifjakénál, a kik egykorúak veletek? és így bûnbe kevernétek az én fejemet a királynál.
11 És mondá Dániel a felügyelõnek, a kire az udvarmesterek fejedelme bízta vala Dánielt, Ananiást, Misáelt és Azariást:
12 Tégy próbát, kérlek, a te szolgáiddal tíz napig, és adjanak nékünk zöldségféléket, hogy azt együnk, és vizet, hogy azt igyunk.
13 Azután mutassák meg néked a mi ábrázatunkat és amaz ifjak ábrázatát, a kik a király ételével élnek, és a szerint cselekedjél majd a te szolgáiddal.
14 És engede nékik ebben a dologban, és próbát tõn velük tíz napig.
15 És tíz nap mulva szebbnek látszék az õ ábrázatuk, és testben kövérebbek valának mindazoknál az ifjaknál, a kik a király ételével élnek vala.
16 Elvevé azért a felügyelõ az õ ételöket és az õ italokul rendelt bort, és ad vala nékik zöldségféléket.
17 És ada az Isten ennek a négy gyermeknek tudományt, minden írásban való értelmet és bölcseséget; Dániel pedig értett mindenféle látomáshoz és álmokhoz [is.]
18 Miután pedig elmúlt az idõ, a mikorra meghagyta vala a király, hogy [eléje] vigyék õket, bevivé õket az udvarmesterek fejedelme Nabukodonozor elé.
19 És szóla velök a király, és mindnyájok között sem találtaték olyan, mint Dániel, Ananiás, Misáel és Azariás, és állának a király elõtt.
20 És minden bölcs és értelmes dologban, a mely felõl a király tõlök tudakozódék, tízszerte okosabbaknak találá õket mindazoknál az írástudóknál és varázslóknál, a kik egész országában valának.
21 És [ott] vala Dániel a Cyrus király elsõ esztendejéig.
46 Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
47 És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
48 Mert reá tekintett az õ szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
49 Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az õ neve!
50 És az õ irgalmassága nemzetségrõl nemzetségre [vagyon] azokon, a kik õt félik.
51 Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az õ szívök gondolatában felfuvalkodottakat.
52 Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.
53 Éhezõket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
54 Felvevé Izráelnek, az õ szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az õ irgalmasságáról.
55 (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az õ magva iránt mindörökké!