Revised Common Lectionary (Complementary)
39 Az éneklõmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.
2 Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg elõttem van a hitetlen.
3 Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
4 Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tûz gerjede fel, így szólék [azért] az én nyelvemmel:
5 Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
6 Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te elõtted, mint a semmi. Bizony merõ hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.
7 Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyûjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
8 Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
9 Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
10 Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
11 Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
12 Mikor a bûn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az õ szépségét. Bizony merõ hiábavalóság minden ember. Szela.
13 Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én õsöm.
14 Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielõtt elmegyek és nem leszek többé!
17 Ezek ama férfiaknak nevei, a kiket elküldött Mózes a földnek megkémlelésére. És nevezé Mózes Hóseát, a Nún fiát Józsuénak.
18 És mikor elküldé õket Mózes a Kanaán földének megkémlelésére, monda nékik: Menjetek fel erre dél felõl, és hágjatok fel a hegyre.
19 És nézzétek meg a földet, hogy milyen az; és a népet, a mely lakozik azon: erõs-é az vagy erõtlen, kevés-é az vagy sok?
20 És milyen a föld, a melyben lakozik az: jó-é az vagy hitvány; és milyenek a városok, a melyekben lakozik: táborokban vagy erõsségekben [lakozik-é?]
21 És milyen a föld: kövér-é az, vagy sovány; van-é abban élõfa vagy nincs? És legyetek bátorságosok, és szakaszszatok a földnek gyümölcsébõl. Azok a napok pedig a szõlõzsendülés napjai valának.
22 Felmenének azért, és megkémlelék a földet a Czin pusztájától fogva mind Rehóbig, odáig, a hol Hamáthba mennek.
23 És felmenének dél felõl, és jutának Hebronig; valának pedig ott Ahimán, Sésai és Thalmai, az Anák fiai: (Hebron pedig hét esztendõvel építtetett elébb, mint az égyiptomi Czoán).
24 Mikor pedig eljutának Eskol völgyéig, lemetszének ott egy szõlõvesszõt egy szõlõfürttel, és ketten vivék azt rúdon; és a gránátalmákból és a figékbõl is [szakasztának.]
25 Azt a helyet elnevezék Eskol völgyének; a szõlõfürtért, a melyet lemetszettek vala onnét Izráel fiai.
26 És visszatérének a föld megkémlelésébõl negyven nap mulva.
27 És menének, és jutának Mózeshez és Áronhoz, és Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, Párán pusztájába, Kádesbe; és hírt vivének nékik és az egész gyülekezetnek, és megmutaták nékik a földnek gyümölcsét.
18 Monda pedig [Jézus:] Mihez hasonló az Isten országa? és mihez hasonlítsam azt?
19 Hasonló a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az õ kertjében; és felnevelkedett, és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain.
20 És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát?
21 Hasonló a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.