Revised Common Lectionary (Complementary)
105 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit!
2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét.
3 Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
4 Kivánjátok az Urat és az õ erejét; keressétek az õ orczáját szüntelen.
5 Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl.
6 Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva; oh Jákóbnak, az õ választottának fiai!
7 Õ, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az õ ítélete.
8 Megemlékezik az õ szövetségérõl mindörökké; az õ rendeletérõl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az õ Izsáknak tett esküvésérõl.
10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban,
13 És egyik nemzettõl a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:]
15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
16 Mikor éhséget idéze elõ a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré,
17 Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
18 A lábait békóba szorították, õ maga vasban járt vala,
19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta õt.
20 Elküldött a király és feloldotta õt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette õt;
21 Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán;
22 Hogy fõembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
24 És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál.
25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, [és ] álnokul cselekedjenek az õ szolgáival.
26 Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
27 Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén.
28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az õ rendeleteinek.
29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az õ halaikat.
30 Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.]
31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden õ határukon.
32 Adott nékik esõ gyanánt jégesõt, [és] lángoló tüzet a földjökre.
33 És elvevé szõlõjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élõ fáit.
34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
35 És megemészte minden növényt az õ földjökön, és az õ szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
36 És megöle minden elsõszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
37 És kihozá õket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket.
39 Felhõt terjeszte ki, hogy befedezze [õket,] és tüzet, hogy világítson éjjel.
40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg õket.
41 Megnyitotta a kõsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
42 Mert megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a [melyet tõn] Ábrahámnak, az õ szolgájának.
33 Szóla azután az Úr Mózesnek: Eredj, menj fel innen, te és a nép, a melyet kihoztál Égyiptom földérõl, a földre, a melyrõl megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak mondván: A te magodnak adom azt.
2 És bocsátok elõtted Angyalt, és kiûzöm a Kananeusokat, Emoreusokat, Khittheusokat, Perizeusokat, Khivveusokat és Jebuzeusokat:
3 A tejjel és mézzel folyó földre; de én nem megyek fel köztetek, mert te keménynyakú nép vagy, hogy meg ne emészszelek az úton.
4 Mikor meghallá a nép ezt a kemény beszédet, gyászba borula, és senki nem tevé fel az ékszereit.
5 Megmondotta vala az Úr Mózesnek: Mondd meg az Izráel fiainak: Keménynyakú nép vagy te, egy szempillantásban, ha közéd mennék, megemésztenélek. Azért most vesd le a te ékességeidet magadról, azután meglátom mit cselekedjem veled.
6 És lerakták magokról az Izráel fiai az õ ékességeket, a Hóreb hegyétõl fogva.
4 Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint?
2 Mert ha Ábrahám cselekedetekbõl igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten elõtt.
3 Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az õ néki igazságul.
4 Annak pedig, a ki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelembõl, hanem tartozás szerint;
5 Ellenben annak, a ki nem munkálkodik, hanem hisz abban, a ki az istentelent megigazítja, az õ hite tulajdoníttatik igazságul.
6 A mint Dávid is boldognak mondja azt az embert, a kinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül.
7 Boldogok, a kiknek megbocsáttattak az õ hamisságaik, és a kiknek elfedeztettek az õ bûneik.
8 Boldog ember az, a kinek az Úr bûnt nem tulajdonít.
9 Ez a boldogság tehát a zsidónak, vagy a pogánynak is [tulajdoníttatik- ]é? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit tulajdoníttaték igazságul.
10 Miképen tulajdoníttaték tehát? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotában? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotában.
11 És a körülmetélkedés jegyét körülmetéletlenségében [tanusított] hite igazságának pecsétjéül nyerte: hogy atyja legyen mindazoknak, a kik körülmetéletlen létökre hisznek, hogy azoknak is tulajdoníttassék az igazság;
12 És [hogy] atyja [legyen] a körülmetélteknek is, azoknak, a kik nemcsak körülmetélkednek, hanem követik is a mi atyánknak Ábrahámnak körülmetéletlenségében [tanusított] hitének nyomdokait.