Revised Common Lectionary (Complementary)
106 Dicsérjétek az Urat.
Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az õ kegyelme.
2 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét?
3 Boldog, a ki megtartja a törvényt, [és] igazán cselekszik minden idõben.
4 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jõjj el hozzám szabadításoddal,
5 Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, [és] örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bûnösök, gonoszok valánk.
7 Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
8 De õ megsegíté õket az õ nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
9 Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon.
10 És kisegíté õket a gyûlölõ kezébõl; kimentette õket ellenség kezébõl.
11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belõlük.
12 És hittek az õ beszédeinek, [és] énekelték az õ dicséretét.
12 Kelj fel, kelj fel Debora!
Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket!
Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!
13 Akkor lejött a hõsök maradéka;
Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen.
14 Efraimból, kiknek gyökere Amálekben,
Utánad Benjámin, a te néped közé;
Mákirból jöttek le vezérek,
És Zebulonból, kik a vezéri pálczát tartják.
15 És Issakhár fejedelmei Deborával,
És mint Issakhár, úgy Bárák
A völgybe rohan követõivel.
[Csak] a Rúben patakjainál
Vannak nagy elhatározások.
16 Miért [maradtál] ülve a hodályban?
Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?!
Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!
17 Gileád a Jordánon túl pihen.
Hát Dán miért idõzik hajóinál?
Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél.
18 [De] Zebulon, az halálra elszánt lelkû nép,
És Nafthali, a mezõség magaslatain!
19 Királyok jöttek, harczoltanak;
Akkor harczoltak a Kanaán királyai
Taanaknál, Megiddó vizénél;
[De] egy darab ezüstöt sem vettenek.
20 Az égbõl harczoltak,
A csillagok az õ helyökbõl vívtak Siserával!
21 A Kison patakja seprette el õket;
Az õs patak, a Kison patakja!
Végy erõt én lelkem!
13 Ezeket írtam néktek, a kik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy tudjátok meg, hogy örök életetek van, és hogy higyjetek az Isten Fiának nevében.
14 És ez az a bizodalom, a melylyel õ hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az õ akarata szerint, meghallgat minket:
15 És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, a melyeket kértünk õ tõle.
16 Ha valaki látja, hogy az õ atyjafia vétkezik, [de] nem halálos bûnt, könyörögjön, és [az] [Isten] életet ad annak, a ki nem halálos bûnnel vétkezik. Van halálos bûn; nem az ilyenért mondom, hogy könyörögjön.
17 Minden igazságtalanság bûn; de van nem halálos bûn [is].
18 Tudjuk, hogy valaki Istentõl született, nem vétkezik: hanem a ki Istentõl született, megõrzi magát, és a gonosz nem illeti õt.
19 Tudjuk, hogy Istentõl vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel.
20 De tudjuk [azt is,] hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat, és [hogy] mi az igazban, az õ Fiában, a Jézus Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.
21 Fiacskáim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól. Ámen!