Revised Common Lectionary (Complementary)
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
13 Örökkévaló, meddig felejtkezel el rólam?
Végleg elfelejtesz?
Meddig rejted el arcodat előlem?
2 Meddig kell aggódnom, hogy már nem törődsz velem,
meddig bánkódjak még ezen?
Meddig hatalmaskodik rajtam ellenségem?
3 Nézz rám, Örökkévaló, Istenem,
kérlek, válaszolj nekem!
Vidítsd fel arcomat, örvendeztess meg,
hogy ne boruljon rám halálos álom!
4 Ne mondhassa ellenségem: „Legyőztem!”
Ne örülhessen, mikor bajban vagyok!
5 Mert kegyelmedben bízom, Örökkévaló!
Teljes szívvel örülök, hogy megszabadítasz!
6 Dicséretet éneklek az Örökkévalónak,
mert jót tett velem!
Látomás a kosról és a bakról
8 Az előző látomás után, Bélsaccar király uralkodásának harmadik évében[a] én, Dániel, egy újabb látomást láttam.[b] 2 Ebben a látomásban Élám tartományban, Súsán[c] várában voltam, az Úlaj csatorna mellett. 3 Ahogy felnéztem, a vízparton egy hosszú szarvú kost láttam. Két szarva közül az egyik később növekedett, és hosszabb volt, mint a másik. 4 A kos a szarvaival nyugat, észak és dél felé öklelt. Semmilyen állat nem tudott ellenállni a kos támadásának, senki sem menekült meg tőle. A kos tetszése szerint tehetett, amit akart, és nagyon erős lett.
5 Miközben ezen gondolkoztam, nyugat felől egy kecskebak közeledett. Oly sebesen rohant, hogy a lába alig érte a földet. A baknak csak egy nagy szarva volt a két szeme között. 6 Teljes erővel nekirohant a kétszarvú kosnak, amelyet a csatorna partján láttam. 7 Dühösen megtámadta, ledöntötte és megtaposta, még a szarvait is letörte. A kos nem tudott ellenállni, és senki sem tudta megmenteni a bak erejétől.
8 Ezután a bak igen naggyá növekedett, de hatalma tetőpontján a nagy szarva letört, és annak helyén négy tekintélyes szarva nőtt a négy égtáj irányába.
9 A négy közül az egyikből egy újabb szarv nőtt ki, amely eleinte kicsi volt, de azután rendkívül hatalmasra fejlődött dél felé, kelet felé és a gyönyörű föld[d] felé. 10 Olyan magasra nőtt, hogy egészen a mennyei seregig fölért. A mennyei seregből[e] egyeseket a földre dobott, és ezeket megtaposta. 11 Még a mennyei sereg Vezérével[f] is szembeszállt: elvette tőle a naponkénti égőáldozatot, és a szentélyét meggyalázta. 12 A mindennapi áldozatot törvénytelen módon megszüntették egy bizonyos időre,[g] az igazságot földre vetették, és lábbal tiporták. Ezt tette az a kicsi szarv, és mindenben sikeres volt.
13 Azután hallottam, amikor két szent[h] beszélt egymással. Az egyik ezt kérdezte: „Meddig fog tartani mindaz, amit a látomás mutat: a napi áldozatok szünetelése, a pusztító bűn, a szentély és a mennyei sereg lábbal tiprása?”
14 A másik szent így felelt: „Így telik el 2 300 este és reggel, azután a szent hely ismét a Törvény szerinti rendben látja el a rendeltetését.”
Ne fordulj el Krisztustól!
26 Azonban, ha szándékosan továbbra is vétkezünk, miután megismertük az igazságot, akkor nincs többé bűnért való áldozat, amely eltörölhetné a bűneinket. 27 Nem marad más hátra, mint rettegve várni Isten ítéletére és haragjának pusztító tüzére, amely mindenkit megemészt, aki ellenkezik vele. 28 Ha valaki Mózes Törvényének nem engedelmeskedett — és ezt két vagy három tanú bizonyította —, akkor a bűnöst meg kellett ölni, s nem volt szabad megkönyörülni rajta.
29 Akkor vajon mit érdemel az, aki Isten Fiát „megtapossa”? Bizony, az ilyen még sokkal súlyosabb büntetést kap, mivel nem tisztelte Jézus vérét, amellyel ő az Új Szövetséget megkötötte, s amellyel az illetőt egyszer már megtisztította! Ezzel az ilyen ember a Szent Szellemet is bántalmazta, aki Isten kegyelmét közvetíti! 30 Mert ismerjük azt, aki ezt mondta: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek!”[a] És ezt is mondta: „Az Örökkévaló meg fogja ítélni népét.”[b] 31 Bizony, rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center