Revised Common Lectionary (Complementary)
Alef[a]
119 Áldottak és boldogok, akik tiszta életet élnek,
akik az Örökkévaló tanítását követik.
2 Áldottak és boldogok, akik ragaszkodnak bizonyítékaihoz,
és teljes szívvel keresik őt,
3 nem követnek el semmiféle gonoszságot,
hanem engedelmeskednek neki.
4 Uram, te parancsoltad,
hogy utasításaidat gondosan kövessük.
5 Bárcsak mindig egyenesen járnék utadon,
s hűségesen követném törvényedet!
6 Ha gondosan figyelnék parancsaidra,
akkor nem szégyenkeznék soha.
7 Tiszta szívből hálát adok neked, Uram,
mikor igazságos ítéleteidet tanulmányozom.
8 Megőrzöm törvényedet,
soha ne hagyj el engem!
22 „Ha valaki marhát vagy juhot[a] lop, és azt levágja, vagy eladja, akkor kártérítésül a marháért öt másikat, a juhért négyet adjon az ellopott helyett. 2-4 Ha a tolvajnak nincs semmije, és nem tudja megtéríteni az okozott kárt, akkor őt magát adják el rabszolgának, és annak árából rendezzék a kártérítést. Ha viszont élve megtalálják nála a lopott állatokat, azokat vissza kell adja, és kárpótlásul mindegyikért még egy ugyanolyan állatot is kell adnia a tulajdonosnak. Ez minden háziállatra vonatkozik: szarvasmarhára, szamárra, juhra és kecskére egyaránt.
Ha a tolvajt rajtakapják, amikor éjjel be akar törni egy házba, és úgy megverik, hogy meghal, az nem számít gyilkosságnak, és aki megölte, nem bűnös. De ha ugyanez nappal történik, az már gyilkosságnak számít, és aki megöli a tolvajt, vétkes gyilkosság bűnében.
5 Ha valaki ráengedi az állatait másnak a szántóföldjére vagy szőlőskertjére, és az állatok lelegelik azt, térítse meg az okozott kárt a saját legjobb szántóföldjének, vagy szőlőjének terméséből.
6 Ha valaki a saját földjén tüzet gyújt, amely a tövises sövényen keresztül átterjed a szomszéd területére, és ott elégeti a lábon álló vagy már learatott termést, akkor az okozott kárt teljes egészében meg kell térítenie.
7 Előfordul, hogy valaki pénzt vagy értéktárgyakat ad át szomszédjának megőrzésre, de azokat valaki ellopja. Ha a tolvajt elfogják, kétszeresen meg kell fizessen a lopásért. 8 De ha nem találják a tolvajt, akkor a szomszédot Isten[b] elé kell állítani, hogy kiderüljön, nem ő maga lopta-e el, amit rábíztak.
9 Minden olyan esetben, amikor egy bizonyos dolog tulajdonjogát két ember vitatja, menjenek Isten elé mind a ketten. Akit Isten bűnösnek jelent ki, az fizessen a másik félnek büntetésül kétszer annyit, mint amennyit a vitatott dolog ér. Ez a törvény ugyanúgy érvényes, ha szarvasmarháról, szamárról, juhról, kecskéről, ruháról vagy bármilyen elveszett dologról van szó.
10 Előfordul, hogy valaki a szamarát, ökrét, juhait vagy más háziállatát rábízza szomszédjára, hogy viseljen rá gondot egy ideig. Ha ilyenkor a rábízott állat elhullik, megsérül, vagy ellopták, de erre nincs szemtanú, 11 akkor a szomszéd esküdjön meg az Örökkévalóra, hogy nem ő okozta a kárt. A tulajdonos köteles elfogadni ezt az esküt, és nem követelhet kártérítést. 12 Azonban, ha a szomszéd lopta el azt az állatot, fizessen kártérítést a tulajdonosnak. 13 Ha az állatot ragadozó vad tépte szét, a szomszéd bizonyítékul mutassa be a széttépett állat maradványait. Ebben az esetben nem tartozik a tulajdonosnak kártérítéssel.
14 Ha valaki kölcsönkér a szomszédjától egy háziállatot, és az megsérül, vagy elhullik, amikor a tulajdonosa nem volt jelen, akkor fizessen kártérítést. 15 De ha a baj akkor történik, amikor az állat tulajdonosa is jelen van, akkor nem kell kártérítést fizetnie a kölcsönkérőnek. Ha az állatot eleve úgy kérte, hogy a használatáért díjat fizet, akkor csak ezt a díjat kell a kölcsönvevőnek megfizetnie.”
A Szent Sátor rendje
9 A Régi Szövetség is rendelkezett Isten tiszteletének módjáról és annak földi szent helyéről, 2 a Szent Sátorról. Ennek első részében volt a hétágú mécses-tartó, és az Istennek felajánlott szent kenyerek asztala. Ezt a helyet Szentélynek nevezték. 3 A második függöny mögött volt a Szentek Szentje.[a] 4 Ebben volt az arany illatáldozati oltár és a Szövetségláda[b], amelyet kívül-belül arany borított. A ládában volt egy mannával teli aranykorsó, azután Áron botja, amely egyszer kivirágzott, és itt voltak a Szövetség kőtáblái. 5 A láda fölött pedig ott voltak a dicsőséges kérubok, akik beárnyékolták a kegyelem helyét.[c] Ezeket azonban most nem részletezzük.
6 A Szent Sátor tehát így volt elrendezve. A papok naponta bementek az első sátorba, hogy ott imádják Istent, és hogy a papi szolgálatukat végezzék. 7 A második sátorba azonban egyedül a főpap mehetett be, ő is csak évente egyszer. Akkor is csak úgy, ha magával vitte az áldozat vérét, amelyet a saját bűneiért és a nép bűneiért kellett felajánlania Istennek — azokért a bűnökért, amelyek észrevétlenek maradtak. 8 Ezzel pedig azt mutatja meg a Szent Szellem, hogy amíg ez a Szent Sátor áll, addig nem nyílik meg az út a Szentek Szentjébe.
9 Isten tiszteletének ez a rendje egyúttal példázat is, amely a mostani időre is vonatkozik. Azt jelenti, hogy a Szent Sátor rendje szerinti ajándékok és áldozatok nem képesek megtisztítani a résztvevők lelkiismeretét. 10 Ezekben a szertartásokban ugyanis csak ételek, italok, különböző mosakodások, meg egyéb külsőséges dolgok szerepeltek. Ezek csak kívülről érintik az ember testét, de a belsejét nem tisztítják meg. A szertartásokat Isten csak arra az időre adta, amíg el nem jött a teljes megújítás ideje és az új rend.
Az Új Szövetség rendje
11 Ez az idő pedig most van, hiszen már Krisztus lett a Főpapunk! Ő azoknak az új áldásoknak a Főpapja, amelyek már elérkeztek hozzánk. De nem a földi sátorba ment be, hanem nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem emberek építettek, és nem ebből a földi világból való.
12 Nem is a bakok vagy bikák vérét vitte be, hanem a saját vérét, amikor a Mennyben bement a Szentek Szentjébe. Csak egyszer ment be, de örökre ott is marad — s ezzel örökké tartó megváltást szerzett nekünk.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center