Revised Common Lectionary (Complementary)
126 Grádicsok éneke.
Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodók.
2 Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vígadozással. Akkor így szóltak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!
3 Hatalmasan cselekedett velünk az Úr, azért örvendezünk.
4 Hozd vissza, Uram, a mi foglyainkat, mint patakokat a déli földön!
5 A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd.
6 A ki vetõmagját sírva emelve megy tova, vígadozással jõ elõ, kévéit emelve.
24 A nehelámiti Semájának is szólj, ezt mondván:
25 Így szól a Seregek Ura, az Izráel Istene, mondván: Mivelhogy te levelet küldöttél a magad nevével az egész néphez, a mely Jeruzsálemben van, és Sofóniás paphoz, a Mahásiás fiához; és az összes papokhoz, mondván:
26 Az Úr tett téged pappá Jojáda pap helyébe, hogy felügyelõk legyenek az Úr házában minden bolond férfiún, és prófétálni akarón, hogy vessed ezt a tömlöczbe és a kalodába.
27 Most azért, miért nem dorgáltad meg az Anatóthbeli Jeremiást, a ki néktek prófétál?
28 Sõt még hozzánk küldött Babilonba, ezt mondván: Hosszú lesz az! Építsetek házakat és lakjatok bennök, plántáljatok kerteket és éljetek azoknak gyümölcseivel.
29 És elolvasá Sofóniás pap e levelet a Jeremiás próféta hallására.
30 És szóla az Úr Jeremiásnak, mondván:
31 Küldj el mind a foglyokhoz, mondván: Ezt mondja az Úr a nehelámiti Semája felõl: Mivelhogy prófétált néktek Semája, holott én nem küldtem õt, és hazugsággal biztatott titeket;
32 Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én megfenyítem a nehelámiti Semáját és az õ magvát; nem lesz néki embere, a ki lakjék e nép között, és nem látja a jót, melyet én az én népemmel cselekszem, azt mondja az Úr; mert az Úr ellen való szót szólott.
22 Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala õt, hogy illesse azt.
23 Õ pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté õt a falun kívül; és a szemeibe köpvén és kezeit reá tévén, megkérdé õt, ha lát-é valamit?
24 Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.
25 Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent.
26 És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.