Revised Common Lectionary (Complementary)

A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.

Ábrahám szövetséget köt Abímelekkel

²² Történt egyszer, hogy Abímelek és Píkól, a sereg vezére felkeresték Ábrahámot. Ezt mondta neki Abímelek: „Ábrahám, látjuk, hogy Isten van veled mindenben, amit teszel. ²³ Esküdj meg Istenre, hogy soha nem ártasz nekem vagy utódaimnak, hanem ugyanolyan hűséggel leszel irántam és népem iránt — akik között jövevényként laksz —, mint ahogyan én bántam veled!” ²⁴ Ábrahám ezt válaszolta: „Megesküszöm, hogy úgy lesz!”

²⁵ Azután szemrehányást tett Abímeleknek, hogy annak pásztorai erőszakkal elfoglaltak egy kutat, amely Ábrahámé volt. ²⁶ Abímelek így védekezett: „Nem tudtam róla! Te sem mondtad eddig, most hallottam erről először. Nem tudom, melyik szolgám tehetett ilyet!” ²⁷ Akkor Ábrahám juhokat, kecskéket és marhákat ajándékozott Abímeleknek, és szövetséget kötöttek egymással.

²⁸ Majd Ábrahám különválasztott a nyájából hét fiatal nőstény juhot. ²⁹ Abímelek pedig megkérdezte: „Miért választottad külön ezeket? Mit jelent ez?” ³⁰ „Fogadd el tőlem ezt a hét juhot annak bizonyítékául, hogy én ástam azt a kutat!” — felelte Ábrahám. ^31-32 Ezért hívják azt a helyet mindmáig Beérsebának^[a] — mert ott kötöttek szövetséget, és esküvel erősítették meg. Azután Abímelek és Píkól, a sereg vezére visszatért a filiszteusok földjére. ³³ Ábrahám egy tamariszkuszfát ültetett Beérsebában, és imádta az Örökkévalót, az Örök Istent. ³⁴ Ezután még hosszú ideig tartózkodott a filiszteusok földjén.

Élet a Szent Szellem által

8 Ezért már nem fenyegeti büntető ítélet azokat, akik a Krisztus Jézusban élnek. ² Miért nem? Mert én a Krisztus Jézusban élek, és őbenne az Élet Szellemének törvénye uralkodik, amely felszabadított engem^[a] a bűn és halál törvénye alól. ³ Így oldotta meg Isten azt, amire a Mózesi Törvény képtelen volt, mivel a régi emberi természet miatt nem volt rá ereje. Isten azonban a saját Fiát küldte el hozzánk, hogy általa leszámoljon a bűnnel. Igen, a Fiú ugyanolyan testben élt a földön, mint amilyenben most mi élünk. Isten ezt az emberi testet, Jézus testét használta fel arra, hogy általa elítélje a bűnt. ⁴ Így érte el azt, hogy a Törvény jogos követeléseinek meg tudjunk felelni. Mi ugyanis nem a régi természetünket követjük, hanem a Szent Szellem szerint élünk.

⁵ Akik a régi természetük szerint élnek, azok egyre csak arra törekszenek, amit ez a természet kíván. Akik azonban a Szent Szellem szerint élnek, azok arra törekednek és azzal foglalkoznak, amit a Szent Szellem kíván. ⁶ Régi természetünk igyekezete végül is a halálhoz vezet. A Szent Szellem azonban mindig az életre és a békességre törekszik. ⁷ Régi természetünk igyekezete tehát ellentétes Isten törekvésével, mivel az a természet nem akar, de nem is tud engedelmeskedni Isten törvényének. ⁸ Ezért akik a régi emberi természetük uralma alatt élnek, azok nem képesek Isten tetszésére élni.

⁹ Ti azonban már nem a régi természet irányítása alatt éltek, hanem a Szent Szellem uralma alatt. De csak akkor, ha valóban bennetek él Isten Szelleme, mert ha nem, akkor nem is tartoztok Krisztushoz. ¹⁰ Ha viszont Krisztus valóban bennetek él, akkor a testetek ugyan halandó a bűn miatt, a szellem azonban él, mivel Isten befogadott bennünket! ¹¹ Ha pedig annak Szelleme, aki feltámasztotta Jézust a halálból, bennetek lakik, akkor a ti halandó testeteket is fel fogja támasztani a bennetek lakó Szent Szellem segítségével.