Revised Common Lectionary (Complementary)
116 Szeretem az Urat, mert meghallgatja esedezéseim szavát.
2 Mert az õ fülét felém fordítja, azért segítségül hívom õt egész életemben.
3 Körülvettek engem a halál kötelei, és a pokol szorongattatásai támadtak meg engem; nyomorúságba és ínségbe jutottam.
4 És az Úrnak nevét segítségül hívám: Kérlek Uram, szabadítsd meg az én lelkemet!
5 Az Úr kegyelmes és igaz, és a mi Istenünk irgalmas.
6 Az Úr megõrzi az alázatosokat; én ügyefogyott voltam és megszabadított engem.
7 Térj meg én lelkem a te nyugodalmadba, mert az Úr jól tett teveled.
8 Minthogy megszabadítottad lelkemet a haláltól, szemeimet a könyhullatástól [és] lábamat az eséstõl:
9 Az Úr orczája elõtt fogok járni az élõknek földén.
2 És Józsué, a Nún fia, elkülde Sittimbõl titkon két férfiút kémekül, mondván: Menjetek el, tekintsétek meg azt a földet és Jérikhót. Azok pedig elmenének, és bemenének egy parázna asszonynak házába, a kinek Ráháb vala neve, és ott hálának.
2 Mikor pedig megjelentették ezt Jérikhó királyának, mondván: Íme, férfiak jöttek ide ez éjszaka az Izráel fiai közül e földnek kémlelésére;
3 Akkor külde Jérikhó királya Ráhábhoz, mondván: Hozd ki a férfiakat, a kik bementek hozzád, a kik házadba mentek, mert azért jöttek, hogy kikémleljék az egész földet.
4 Az asszony pedig fogá a két férfiút, és elrejté vala õket, és monda: Úgy van! Bejöttek hozzám a férfiak, de azt sem tudom, honnan valók voltak.
5 És kimentek e férfiak kapuzáráskor a setétben; nem tudom, hová mentek a férfiak; siessetek gyorsan utánok, mert utólérhetitek õket.
6 Pedig õ felhágatta õket a házhéjára, és elbujtatta õket a száras len közé, a mely néki a házhéjára volt kirakva.
7 És utánok sietének a férfiak a Jordánhoz vivõ úton a rév felé; a kaput pedig bezárták, azután, hogy kimenének azok, a kik õket üldözik vala.
8 Õk pedig még le sem feküvének, a mikor felméne õ hozzájok [az asszony] a házhéjára,
9 És monda a férfiaknak: Tudom, hogy az Úr néktek adta ezt a földet, és hogy megszállt minket a félelem miattatok, és hogy e földnek minden lakosa megolvad elõttetek.
10 Mert hallottuk, hogy megszárította az Úr a Veres tenger vizét elõttetek, a mikor kijöttetek Égyiptomból, és hogy mit cselekedtetek az Emoreusok két királyával, a kik túl voltak a Jordánon, Szíhonnal és Óggal, a kiket megöltetek.
11 És a mint hallottuk, megolvadott a mi szívünk, és nem támadt többé bátorság senkiben sem miattatok. Bizony az Úr, a ti Istenetek az Isten fenn az égben és alant a földön!
12 Most azért esküdjetek meg kérlek, nékem az Úrra, hogy a mint én irgalmasságot cselekedtem veletek, ti is irgalmasságot cselekesztek majd az én atyámnak házával, és igaz jelt adtok nékem,
13 Hogy életben hagyjátok az én atyámat és anyámat, férfi és nõtestvéreimet, és mindent, a mi az övék, és megmentitek a mi lelkünket a haláltól.
14 És mondának néki a férfiak: A mi lelkünket érje helyettetek a halál, ha meg nem jelentitek ezt a mi dolgunkat. És ha nékünk adja az Úr ezt a földet, irgalmasságot és igazságot cselekszünk veled.
17 Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, õ, ki az ígéreteket nyerte,
18 A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag;
19 Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is õt példaképen visszanyerte.
20 Hit által áldá meg a jövendõkre nézve Izsák Jákóbot és Ézsaut.
21 Hit által áldá meg a haldokló Jákób a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott.
22 Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kimenetelérõl, és az õ tetemeirõl rendelkezett.