Revised Common Lectionary (Complementary)
Dávid zsoltára, templomszentelési ének.
30 Dicsérlek, Örökkévaló, mert felemeltél,
nem engedted, hogy ellenségeim legyőzzenek!
2 Örökkévaló, Istenem, segítségért kiáltottam hozzád,
és meggyógyítottál.
3 Kiemelted lelkemet a halottak országából,
megmentettél, hogy ne szálljak a sírba.
4 Ti, akik az Örökkévalót hűséggel követitek,
énekeljetek zsoltárokat neki,
dicsérjétek szent nevét![a]
5 Mert haragja csak pillanatig tart,
de jósága egész életemben kísér!
Este sírva fekszem le,
de reggel már örömre ébredek.
6 Amíg jól ment sorom, azt gondoltam,
semmi baj nem érhet.
7 Amíg kegyelmed körülvett,
az élet csúcsán éreztem magam.
De mikor elfordítottad arcodat tőlem,
halálra rémültem.
8 Hozzád kiáltottam, Örökkévaló,
kegyelemért könyörögtem:
9 „Mi haszna, ha meghalok,
ha sírba szállok?
Ha porrá leszek,
dicsér-e téged az a por?
Hirdeti-e hűségedet az embereknek?”
10 Hallgass meg, Örökkévaló,
könyörülj meg rajtam!
Ó, Örökkévaló, segíts!
11 Gyászomat örömre fordítottad!
Levetted rólam a szomorúság gyászruháját,
és víg örömbe öltöztettél,
12 hogy dicsérjelek, és soha ne hallgassak el!
Örökkévaló, én Istenem, örökké dicsérlek téged!
18 Jeruzsálem! Még falaid is kiáltsanak az Úrhoz!
Folyjanak könnyeid éjjel-nappal, Sion,
mint a folyó!
Ne nyugodj,
ne engedj magadnak pihenést!
19 Kelj föl, kiálts az Úrhoz még éjjel is,
az őrváltás idején!
Öntsd ki szíved az Úr színe előtt,
mint a vizet!
Emeld hozzá kezeidet,
könyörögj kicsinyeid életéért,
akik éhségtől ájultan fekszenek
a város utcáinak kövén.
20 Nézz ránk, Örökkévaló!
Kivel bántál így valaha?
Hogyan lehet, hogy asszonyok a saját gyermekeiket,
dédelgetett kicsinyeiket kell megegyék?!
S hogy éppen az Úr szentélyében
öldösik le a papokat és a prófétákat?
21 Holtan hever az utcák porában fiatal és öreg,
ifjainkat és leányainkat öldöklő kard vágta le.
Bizony, levágtad őket haragod napján,
nem könyörültél, Uram!
22 Összehívtad ellenem minden rettegett ellenségemet,
mint ünnepre a vendégeket,
senki sem menekülhetett előlük
az Örökkévaló haragja napján.
Ellenségeim mind felemésztették gyermekeimet,
akiket dajkáltam s felneveltem!
A kapernaumi zsinagógában(A)
31 Jézus ezután Galilea egyik városába, Kapernaumba ment. Itt is tanított szombaton a zsinagógában. 32 Mindenki csodálkozott a tanításán, mert olyan tekintéllyel beszélt, mint aki hatalommal rendelkezik. 33 A zsinagógában az egyik férfi, akiben gonosz szellem lakott, nagy hangon kiabálni kezdett: 34 „Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy te: az Isten Szentje!” 35 Jézus azonban ráparancsolt a gonosz szellemre: „Hallgass el! Menj ki belőle!” Ekkor a gonosz szellem mindenki szeme láttára a földre dobta azt az embert, de nem ártott neki, hanem kiment belőle.
36 Ezen mindenki megdöbbent, és ezt kérdezgették egymástól: „Vajon miféle tanítás ez? Erővel és hatalommal parancsol a gonosz szellemeknek, azok engedelmeskednek neki, és kimennek az emberekből!” 37 Ezután Jézus híre az egész környéken elterjedt.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center