Revised Common Lectionary (Complementary)

A zenészek vezetőjének. A Gittitre. Ászáf éneke.

A szombati nyugalom napja^(A)

¹² Az Örökkévaló szólt Mózesnek: ¹³ „Mondd meg Izráel népének, hogy én üzenem nekik: »Tartsátok meg szombati nyugalmam napját, mert ez jel közöttem és közöttetek nemzedékről nemzedékre, hogy igazán megértsétek, hogy én, az Örökkévaló, vagyok az, aki különválasztottalak titeket a magam számára.

¹⁴ Tartsátok meg a szombati nyugalom napját, mert szent az! Aki a szombat napját csupán közönséges napnak tekinti, és így bánik vele, annak meg kell halnia! Aki szombaton is a mindennapi munkáját végzi, azt ki kell irtani népem közül! ¹⁵ Hat napon át végezzétek a munkátokat, de a hetedik nap a szombati nyugalom napja, amely az Örökkévaló számára van elkülönítve. Aki ezen a napon is közönséges munkát végez, az halállal bűnhődjön! ¹⁶ Tehát Izráel népe tartsa meg a szombati nyugalom napját, és ünnepeljék meg nemzedékről nemzedékre, örök szövetségül. ¹⁷ Hiszen a szombat jel közöttem és közöttetek, Izráel népe, örökre, mert az Örökkévaló hat nap alatt teremtette az eget és a földet, de a hetedik napon abbahagyta a munkáját és megpihent.«”

¹⁸ Miután Isten befejezte, amit a Sínai-hegyen mondani akart Mózesnek, átadta neki a Szövetség két kőtábláját, amelyekre Isten maga írt az ujjával.

Pál az új kormányzó előtt

25 Miután az új kormányzó, Fesztusz megérkezett a tartományába, három nap múlva felment Cézáreából Jeruzsálembe. ² Itt a főpapok és a zsidók vezetői előterjesztették a Pál ellen szóló vádjaikat. ³ Arra kérték Fesztuszt, hogy a kedvükért hozassa Jeruzsálembe, mivel azt tervezték, hogy Pált útközben megölik. ⁴ Fesztusz erre azt felelte, hogy Pált Cézáreában tartják fogva, és hamarosan ő maga is odautazik. ⁵ Azt ajánlotta a zsidó vezetőknek, hogy vele együtt menjenek Cézáreába, és ott mondják el, mivel vádolják Pált.

⁶ Miután nyolc-tíz napot Jeruzsálemben töltött, Fesztusz visszatért Cézáreába. A megérkezése utáni napon beült a bírói székbe, és maga elé hívatta Pált. ⁷ Amikor Pál megérkezett, a Jeruzsálemből érkezett zsidók körülállták, és igen sok dologgal vádolták, de semmit sem tudtak rábizonyítani. ⁸ Pál így védekezett: „Semmit sem vétettem sem a zsidók Törvénye, sem a Templom, sem a császár ellen.”

⁹ Fesztusz azonban kedvében akart járni a zsidóknak, ezért megkérdezte Pált: „Akarsz-e Jeruzsálembe menni, hogy ott ítélkezzem fölötted ezekben a dolgokban?”

¹⁰ Pál így válaszolt: „A császár bírósága előtt állok, és itt kellene ítélkezni fölöttem! Semmit nem vétettem a zsidók ellen, ezt te is tudod, Fesztusz! ¹¹ Ha vétkeztem, és a törvény szerint meg kell halnom, akkor nem fogok kegyelemért könyörögni. Viszont ha az ellenem felhozott vádakat nem tudják bizonyítani, akkor engem senki nem szolgáltathat ki a vádolóimnak! Azt akarom, hogy maga a császár legyen a bíró az ügyemben. Ehhez jogom van!”

¹² Miután Fesztusz megbeszélte a tanácsadóival a dolgot, így válaszolt: „Mivel azt kérted, hogy a császár mondjon ítéletet fölötted, ezért hozzá küldelek.”