Revised Common Lectionary (Complementary)
135 Dicsérjétek az Urat!
Dicsérjétek az Úrnak nevét, dicsérjétek szolgái az Úrnak!
2 A kik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban.
3 Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörûséges!
4 Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt a saját örökségéül.
5 Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb.
6 Mind megteszi az Úr, a mit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben.
7 Felemeli a felhõket a földnek szélérõl; villámlást készít, hogy esõ legyen, s szelet hoz elõ tárházaiból.
8 A ki megverte Égyiptom elsõszülötteit, az emberétõl a baroméig.
9 Jeleket és csodákat küldött rád, oh Égyiptom, Faraóra és összes szolgáira.
10 A ki megvert sok népet, és megölt erõs királyokat:
11 Szíhont, az Emoreusok királyát, meg Ógot, a Básán királyát, és Kanaánnak minden királyát.
12 És odaadta földüket örökségül; örökségül saját népének, Izráelnek.
13 Uram! Örökkévaló a te neved; nemzedékrõl nemzedékre emlegetnek téged.
14 Mert birája az Úr az õ népének, és könyörületes az õ szolgái iránt.
15 A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek alkotásai.
16 Szájok van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;
17 Füleik vannak, de nem hallanak, és lehellet sincsen szájokban!
18 Hasonlók lesznek hozzájuk alkotóik is, [és] mindazok, a kik bíznak bennök.
19 Izráel háznépe: áldjátok az Urat! Áronnak háznépe: áldjátok az Urat!
20 Lévinek háznépe: áldjátok az Urat! Kik félik az Urat: áldjátok az Urat!
21 Áldott az Úr a Sionon, a ki Jeruzsálemben lakozik! Dicsérjétek az Urat!
26 Ama napon ez éneket énekelik Júda földén: Erõs városunk van nékünk, szabadítását adta kõfal és bástya gyanánt!
2 Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hûség megõrzõje.
3 [Kinek] szíve [reád] támaszkodik, megõrzöd [azt] teljes békében, mivel Te benned bízik;
4 Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában, örök kõszálunk van.
5 Mert meghorgasztá a magasban lakozókat: a magas várost, megalázá azt, megalázá azt a földig, és a porba dobta azt;
6 Láb tapodja azt, a szegény lábai, a gyöngék talpai!
7 Az igaznak ösvénye egyenes, egyenesen készíted az igaznak útját.
8 Mi is vártunk Téged, ítéleted ösvényén, oh Uram! neved és emlékezeted után vágyott a lélek!
9 Szívem utánad vágyott éjszaka, az én lelkem is bensõmben Téged keresett, mivel ha ítéleteid [megjelennek] a földön, igazságot tanulnak a földnek lakosai.
10 Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.
11 Uram! magas a Te kezed, de nem látják! de látni fogják, és megszégyenülnek, néped iránt való buzgó szerelmedet; és tûz emészti meg ellenségeidet.
12 Uram! Te adsz nékünk békességet, hisz minden dolgainkat megcselekedted értünk.
13 Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nékünk kívüled; de általad dicsõítjük neved!
14 A meghaltak nem élnek, az árnyak nem kelnek föl: ezért látogatád meg és vesztéd el õket, és eltörléd emlékezetöket.
15 Megszaporítád e népet, Uram! megszaporítád e népet, magadat megdicsõítéd, kiterjesztetted a földnek minden határait.
18 És jövének hozzá Sadduczeusok, a kik azt mondják, hogy nincsen feltámadás. És megkérdezék õt, mondván:
19 Mester, Mózes azt írta nékünk, hogy ha valakinek fitestvére meghalt, és feleséget hagyott hátra, gyermekeket pedig nem hagyott, akkor az õ feleségét vegye el az õ fitestvére, és támasszon magot a fitestvérének.
20 Heten valának tehát fitestvérek. És az elsõ feleséget võn, de meghalván, magot nem hagya.
21 És a második elvevé az asszonyt, de meghala, és magot õ sem hagya: a harmadik is hasonlóképen;
22 És mind a hét elvevé azt, és magot nem hagyának. Legutoljára meghalt az asszony is.
23 A feltámadáskor tehát, mikor feltámadnak, melyiköknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt.
24 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Avagy nem azért tévelyegtek-é, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát?
25 Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben.
26 A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-é a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott néki az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene.
27 Az Isten nem holtaknak, hanem élõknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek.