Revised Common Lectionary (Complementary)
118 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az õ kegyelme!
2 Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az õ kegyelme!
14 Erõsségem és énekem az Úr, és õ lõn nékem szabadulásul.
15 Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
16 Az Úrnak jobbkeze felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!
17 Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!
18 Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak.
19 Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon [és] dicsérjem az Urat!
20 Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon.
21 Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél!
22 A kõ a melyet az építõk megvetettek, szegeletkõvé lett!
23 Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink elõtt!
24 Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!
3 Az én ágyasházamban éjjeleken keresém azt, a kit szeret az én lelkem,
keresém õt, és meg nem találtam.
2 Immár felkelek és eljárom a várost,
a tereket és az utczákat,
keresem azt, a kit szeret az én lelkem;
keresém õt, és nem találám.
3 Megtalálának engem az õrizõk, a kik a várost kerülik. [Mondék nékik:]
Láttátok-é azt, a kit az én lelkem szeret?
4 Alig mentem vala el azoktól,
mikor megtaláltam azt, a kit az én lelkem szeret.
Megragadám õt, el sem bocsátám,
mígnem bevivém õt anyám házába,
és az én szülõmnek ágyasházába.
5 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
a vadkecskékre, és a mezõnek szarvasira,
fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet,
valamíg õ akarja.
6 Kicsoda az, a ki feljõ a pusztából,
mint a füstnek oszlopa?
mirhától és tömjéntõl illatos,
a patikáriusnak minden [jó illatú] porától.
7 Ímé, ez a Salamon gyaloghintaja,
hatvan erõs [férfi] van körülötte,
Izráelnek erõsei közül!
8 Mindnyájan fegyverfogók, hadakozásban bölcsek,
kinek-kinek oldalán fegyvere,
az éjszakának félelme ellen.
9 Hálóágyat csinált magának Salamon király
a Libánus fáiból.
10 Oszlopait ezüstbõl csinálta,
oldalát aranyból, ágyát biborból,
belsõ része ki van rakva szeretettel,
a Jeruzsálemnek leányi által.
11 Jõjjetek ki, és nézzétek, Sionnak leányai,
Salamon királyt a koronában,
melylyel megkoronázta õt az anyja,
az õ eljegyzésének napjára, és az õ szíve vígasságának napjára!
16 Mikor pedig elmult a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab [anyja], és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék õt.
2 És korán reggel, a hétnek elsõ napján a sírbolthoz menének napfelköltekor.
3 És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról?
4 És odatekintvén, láták, hogy a kõ el van hengerítve; mert felette nagy vala.
5 És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felõl, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének.
6 Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová õt helyezék.
7 De menjetek el, mondjátok meg az õ tanítványainak és Péternek, hogy elõttetek megyen Galileába; ott meglátjátok õt, a mint megmondotta néktek.
8 És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el õket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.