Revised Common Lectionary (Complementary)
Dávid éneke, amelyet az Örökkévalónak énekelt, a Benjámin törzsébe tartozó Kús miatt.
7 Örökkévaló, Istenem, hozzád menekülök!
Szabadíts meg minden üldözőmtől,
kérlek, ments meg tőlük!
2 Ne engedd, hogy szétszaggassák lelkemet,
mint prédáját az oroszlán!
Bizony, ha meg nem mentesz,
elhurcolnak, szétmarcangolnak engem.
3 Örökkévaló, Istenem, ha valami gonoszságot követtem el,
ha bármi rosszat tettem,
4 ha gonoszul bántam barátaimmal,
vagy ok nélkül bántottam ellenségemet,
5 akkor üldözzön, és érjen utol halálos ellenségem,
taposson a földre, dobjon sírgödörbe. Szela
6 Kelj fel, Örökkévaló,[a] haragodban!
Állj fel, mint bíró,
dühös ellenségeimmel szemben!
Hirdesd ki ítéleted,
szolgáltass igazságot nekem,
ítéleted szerint!
7 Nemzetek gyűljenek köréd,
foglald el trónodat fölöttük!
8 Örökkévaló, ítéld meg a népeket!
Ítélj a javamra,
igazságom és ártatlanságom szerint!
9 Vess véget a bűnösök gonoszságának,
és erősítsd meg az igazat,
hiszen igazságos Isten vagy,
aki a szíveket és veséket vizsgálja!
10 Isten az én védelmezőm,
aki megszabadítja az igazszívűeket.
11 Isten igazságos bíró:
szüntelen ítél.
12 Ha a gonosz meg nem változik,
Isten kihúzza kardját, kifeszíti íját,
és már céloz is vele.
13 Halálos fegyvereket készít,
tüzes nyilakat a gonosz ellen.
14 Nézd! Megfogan a gonosz terv az istentelenben,
hamissággal terhes,
és hazugságot szül.
15 Csapdát készít, gödröt ás,
de maga esik bele.
16 Gonosz terve magának okoz bajt,
erőszakossága visszahull a fejére.
17 Én pedig áldom az Örökkévalót, aki igazságos,
énekkel dicsérem a Felséges Örökkévaló nevét!
3 Azután Eszter ismét könyörgött a királynak. Sírva borult a lába elé, és kegyelmet kért tőle, hogy hiúsítsa meg az agági Hámán gonosz tervét, amelyet a zsidók kiirtására készített.
4 A király Eszterre nyújtotta aranypálcáját. Eszter felkelt, megállt a király előtt, 5 és ezt kérte tőle: „Ha a király is úgy látja jónak, és kedvel engem, ha helyesnek tartja, és jóindulattal van irántam, adjon ki írott rendeletet, amely érvényteleníti az agági Hámán korábbi rendeletét. Hiszen az a rendelet, amelyet ő írt, és hirdetett ki, még érvényben van: és e szerint a zsidókat a birodalom összes tartományában ki kell irtani. 6 Hogyan is nézhetném tétlenül azt a veszedelmet, amely népemet fenyegeti?! Hogyan is hagyhatnám, hogy egész rokonságomat elpusztítsák?!”
7 Ahasvérós király erre így felelt Eszter királynénak és a zsidó Márdokeusnak: „Mivel Hámán a zsidók ellen támadt, kivégeztettem, és felakasztották a fára — összes birtokát és vagyonát pedig Eszternek adtam. 8 Most rajtatok a sor: írjatok egy másik rendeletet a zsidók érdekében — amint jónak látjátok! A király nevében írjátok meg, és pecsételjétek le a gyűrűjével! Az a rendelet ugyanis, amelyet a király nevében írtak, és gyűrűjével pecsételtek le, nem vonható vissza.”
9 Így hát sietve hívatták a király írnokait, akik a harmadik (Sziván) hónap 23-ik napján, Márdokeus szavai szerint leírták az új rendeletet. Megírták a zsidóknak, a tartományok kormányzóinak, a vezetőknek és a hivatalnokoknak a birodalom mind a 127 tartományába, Indiától Etiópiáig, minden népnek a saját nyelvén és minden tartományba annak írásával. 10 Márdokeus a király nevében írta ezt a rendeletet, és a király gyűrűjével pecsételte le. Azután szétküldte a királyi futárokkal, akik gyors lovakon vágtattak (e lovakat külön a királyi futárszolgálat számára tenyésztették).
11 A rendeletben az állt, hogy a király biztosítja a jogot birodalma minden városában a zsidóknak, hogy összegyűljenek és megvédjék magukat. Megengedi, hogy megöljék, elpusztítsák és megsemmisítsék mindazokat a fegyvereseket, feleségükkel és gyermekeikkel együtt — bármely népből, vagy tartományból is jöjjenek ellenük — akik megtámadják őket. Azt is megengedi, hogy ellenségeik minden vagyonát zsákmányul vegyék maguknak.
12 Mindezt pedig Ahasvérós király birodalma összes tartományában ugyanazon a kijelölt napon tehetik meg a zsidók: a tizenkettedik (Adár) hónap 13. napján.
13 Ezt a királyi parancsot törvényként hirdették ki minden tartományban, és tudatták minden néppel, hogy a zsidók fel fognak készülni rá, hogy megvédjék magukat, és bosszút álljanak ellenségeiken. 14 A királyi futárok sietve lóra ültek, és útnak indultak. A törvényt Súsán városában is azonnal kihirdették.
15 Azután Márdokeus kijött a királytól. Különleges kék-fehér királyi öltözetet, és bíborszínű finom lenvászon palástot viselt, a fején pedig nagy aranykorona volt. Súsán városában mindenki hangosan kiáltozva ujjongott és örvendezett. 16 A zsidók között különösen nagy volt a vigadozás, mert felvirradt számukra az öröm és a dicsőség napja!
17 Ugyanez történt minden városban és tartományban is, ahol a király rendeletét kihirdették: a zsidók örvendeztek, vigadoztak, örültek és lakomát tartottak.
A birodalom egyéb népei közül pedig sokan csatlakoztak a zsidókhoz és vallásukhoz, mert tisztelték őket, és féltek tőlük.
Isten imádása a Mennyben
19 Ezután olyan hangot hallottam, mintha a Mennyben óriási sokaság erős hangon egyszerre kiáltana:
„Halleluja![a]
Istenünké a győzelem, a dicsőség és a hatalom!
2 Igazak és igazságosak ítéletei,
mert elítélte és megbüntette a Nagy Paráznát,
aki megrontotta az egész Földet paráznaságával,
és bosszút állt rajta Isten szolgáinak legyilkolásáért!”
3 És újra kiáltották:
„Halleluja!
A Nagy Parázna égésének füstje
felszáll örökkön-örökké!”
4 Ekkor földre borult a huszonnégy mennyei vezető és a négy mennyei élőlény, és így imádták a trónon ülő Istent:
„Ámen! Halleluja!”
5 Hang hallatszott a trón felől, amely ezt mondta:
„Dicsérjétek Istenünket, ti, akik szolgáljátok őt,
dicsérjétek mind, akik félitek őt,
kicsinyek és hatalmasok!”
6 Nagy sokaság hangját hallottam, amely hatalmas vízesés robajához, vagy mennydörgéshez hasonlított. Ezt kiáltották:
„Halleluja!
Uralkodik Istenünk,
az Örökkévaló, a Mindenható!
7 Örüljünk, ujjongjunk és adjunk dicsőséget neki,
mert eljött a Bárány menyegzőjének napja!
Menyasszonya felkészült a menyegzőre:
8 ragyogó, tiszta menyasszonyi ruhát kapott,
abba öltözött.”
(Ez a menyasszonyi ruha Isten népének jó és igazságos tetteit jelképezi.)
9 Ezután az angyal hozzám fordult: „Írd le: Boldogok és áldottak, akiket meghívtak a Bárány lakodalmába, az ünnepi vacsorára!” Majd hozzátette: „Ezek valóban Isten igaz szavai.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center