Revised Common Lectionary (Complementary)
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.[a]
9 Dicsérlek, Örökkévaló, teljes szívemből!
Elsorolom csodálatos tetteidet.
2 Vigadok és örülök neked,
énekkel dicsérem neved, ó Felséges!
3 Miattad hátat fordítanak ellenségeim,
elfutnak előled, földre esnek,
megsemmisülnek egészen.
4 Mert trónodra ültél, mint igazságos bíró,
ítéletet hoztál, és javamra ítéltél.
5 Megfenyítetted a nemzeteket,
elpusztítottad a gonoszokat,
még a nevüket is örökre eltörölted.
6 Elpusztult az ellenség,
városai rommá lettek.
Végleg kigyomláltad őket,
még emlékük is örökre elveszett.
7 De örökké uralkodik az Örökkévaló!
Ítélkezéshez állította fel trónját,
8 igazságosan ítél meg minden embert.
Bizony, méltányosan ítéli a nemzeteket!
9 Az elnyomottaknak az Örökkévaló lesz biztos menedékük,
magas kővár a veszedelem idején.
10 Ezért bíznak benned,
akik igazán ismernek téged,
mert te, Örökkévaló, nem hagyod el,
aki hozzád fordul segítségért.
11 Énekeljetek dicséretet az Örökkévalónak, aki Sionban lakik!
Hirdessétek a népek között hatalmas tetteit!
12 Mert számon kéri az Örökkévaló
a gyilkostól áldozata vérét,
és nem felejti el
a nyomorultak jajkiáltásait!
13 Könyörülj rajtam, Uram!
Nézd, hogyan üldöznek ellenségeim!
Ments ki a halál kapujából,
14 hogy Jeruzsálem kapujában dicsérhesselek,
és örülhessek, hogy megszabadítottál!
Jób negyedik válasza
16 Akkor Jób így válaszolt:
2 „Hallottam én már ilyet eleget!
Hitvány vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 Mikor lesz már vége az értelmetlen locsogásnak?!
Meddig akarjátok még nyújtani a beszédet?
4 Lennétek csak az én helyemben,
akkor én is mondhatnék nektek ilyeneket!
Akkor én is vádolhatnálak benneteket,
csóválhatnám fejemet miattatok.
5 De legalább igyekeznék vigasztalni titeket,
próbálnám enyhíteni fájdalmatokat.
6 De jaj, az én fájdalmam nem enyhül, ha szólok,
s nem segít rajtam az sem, ha hallgatok!
7 Istenem, elvetted minden erőmet!
Elpusztítottad egész családomat!
8 Milyen sovány és gyenge lettem,
ez is ellenem tanúskodik,
mert mindenki azt hiszi, bűnös vagyok!
9 Hiába, Isten haragszik rám, és ellenem támad,
fogát csikorgatja, és széjjelszaggat engem.
Ellenségeim pedig gyűlölködve bámulnak rám.
10 Körém gyűltek az emberek,
s mind engem vádolnak,
szavaik arcul csapnak, összefognak ellenem!
11 Bizony, Isten kiszolgáltatott engem a gonosznak!
Egyenesen a gonosz kezébe adott!
12 Pedig békében és jólétben éltem,
de összetört engem hirtelen!
Nyakon ragadott, és szétzúzott!
Céltáblája lettem,
13 íjászai körülvettek, nyilaik eltaláltak,
belső részeimbe fúródtak,
kegyetlen kínokat szenvedek!
14 Újra meg újra rám rohan,
réseket tör rajtam, mint az ostromló sereg.
15 Zsákruhába öltöztem, porban ülök,
minden dicsőségem odavan!
16 Arcom a szüntelen sírástól eltorzult,
szempilláimra a halál árnyéka ült,
17 pedig nem tapad kezemhez gonoszság,
és imádságom tiszta!
18 Ó föld, ne takard el véremet![a]
Ne rejtse el az ég segélykiáltásomat!
19 Mégis tudom, van tanúm a Mennyben!
Van, aki mellettem tanúskodik a magasban!
20 Barátaim csúfolnak,
én mégis Istenre nézek éjjel-nappal!
21 Tanúm szót emel értem Istennél,
mint az ember fia, ha barátját védi a bíró előtt.
Példázat a jó és a gonosz szolgáról(A)
45 „Amikor a ház gazdája elmegy, megbízza egyik szolgáját, hogy viseljen gondot az egész házanépére, és idejében adjon nekik enni. Miből látszik, hogy ez a szolga hűséges[a] és bölcs? 46 Abból, hogy amikor az ura megérkezik, a szolga éppen azt a munkát végzi, amit a gazdája rábízott! Milyen boldog és áldott az ilyen szolga! 47 Igazán mondom nektek: ura rá fogja bízni egész birtokának igazgatását!
48 Ha viszont az a szolga gonosz, akkor azt gondolja: »Uram még sokáig nem jön vissza!« 49 Verni kezdi hát a szolgatársait, és a részegesekkel lakomázik együtt. 50 Egy napon azonban — amikor a gonosz szolga nem várja, és nem is gondol rá — az ura hazaérkezik. 51 Akkor az úr kegyetlenül megbünteti őt, és oda küldi, ahová a képmutatók kerülnek. Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center