Revised Common Lectionary (Complementary)
Negyedik Könyv
(Zsoltárok 90–106)
Mózesnek, Isten emberének imádsága.
90 Uram, te voltál otthonunk nemzedékről-nemzedékre,
s mindmáig te vagy menedékünk!
2 Mielőtt a hegyek megszülettek volna,
mielőtt a Földet, sőt, az egész világot megformáltad,
te már akkor is voltál, és mindörökké leszel:
te vagy az Isten!
3 Visszatéríted az embert a porba,
„Térjetek vissza!” — mondod nekik.
4 Ezer esztendő neked csak annyi, mint a tegnapi nap,
mint egy őrváltás ideje éjjel.
5 Hirtelen elragadod őket, mint az árvíz.
Olyanok lesznek, mint az álom,
amelynek reggelre kelve nyoma sem marad,
vagy mint a fű, amely felnő, és elszárad.
6 Bizony, olyanok vagyunk, mint a mező virága:
reggel nyílik, virágzik,
de estére elhervad, és vége van!
7 Minket is rémít haragod, amely végez velünk,
mint tikkasztó hőség a virággal.
8 Uram, jól látod minden bűnünket,
ismered titkos vétkeinket.
9 Haragod miatt hamar letelnek napjaink,
elszállnak esztendeink, mint a sóhajtás.
10 Mennyi életünk ideje? Röpke hetven év,
legfeljebb nyolcvan, ha valaki erős,
az is nagyrészt küszködés és szomorúság!
Oly hamar elszáll, s már mennünk is kell,
mintha repülnénk!
11 Ki állhat meg haragod tüze előtt?
Ki viseli el félelmetes indulatodat?
12 Taníts meg napjainkat úgy tölteni,
hogy szívünk bölcsességet szerezzen.
Elérkezett a vég!
7 Azután az Örökkévaló szava érkezett hozzám. 2 Azt mondta: „Most pedig, ember fia, ezt üzeni az Örökkévaló Isten Izráel földjének:
Itt a vég!
Egész földedre eljött a vég!
3 Már rajtad a pusztulás!
Rád zúdítom haragom tüzét,
megítéllek tetteid és életed szerint,
minden utálatos bűnödért megfizetsz!
4 Szemem nem szánakozik rajtad,
többé már nem könyörülök!
Megbüntetlek gonosz dolgaidért,
s minden undorító tettedért!
Te pedig végre megérted,
hogy én vagyok az Örökkévaló!”
5 Ezt mondja Uram, az Örökkévaló:
„Veszedelemre veszedelem következik!
6 Jön a vég, a vég eljön hamar!
Feltámadt ellened, nézd, hogy közeleg!
7 Izráel népe, hallod ezt a zsivajt?
Ellenséged közel!
Pusztulásod napja jön,
seregek zajonganak a hegyeken.
8 Még egy kevés idő, és rátok öntöm haragom,
bosszút állok, megfizetek minden szörnyű tettedért,
megítéllek istentelen életedért!
9 Nem szánlak meg többé,
már nem könyörülök!
Megbüntetlek gonosz dolgaidért,
s minden undorító tettedért!
Te pedig végre megérted,
hogy én vagyok az Örökkévaló,
aki csapásokkal sújtalak!
8 A negyedik angyal kiöntötte a poharát a Napra, amely hatalmat kapott, hogy tüzével égesse az embereket, 9 akik emiatt súlyos égési sérüléseket szenvedtek. A sebesültek átkozták Istent, mert neki hatalma volt ezeken a csapásokon. Mégsem változtatták meg a gondolkodásukat, és nem tértek vissza Istenhez, hogy dicsőséget adjanak neki.
10 Az ötödik angyal a Szörnyeteg trónjára öntötte ki a poharát. Ekkor a Szörnyeteg birodalma sötétségbe borult, és az emberek a nyelvüket harapdálták kínjukban. 11 Átkozták a Menny Istenét a fekélyeik és fájdalmaik miatt, de nem akartak megváltozni, és nem fordultak el gonosz tetteiktől.
12 A hatodik angyal a nagy folyóra, az Eufráteszre öntötte ki a poharát. Ekkor annak vize kiszáradt, hogy utat készítsen a kelet felől jövő királyoknak.
13-14 Ezután ismét láttam: egy-egy gonosz szellem jött ki a Sárkány, a Szörnyeteg és a Hamis próféta szájából. Ezek a gonosz szellemek békákhoz hasonlítottak, és csodatévő hatalmuk volt.[a] A Föld összes királyához elmentek, hogy összegyűjtsék őket a Mindenható Isten nagy Napjának csatájára.
15 „Figyeljetek! Hamarosan megérkezem, de úgy jövök, mint a tolvaj. Boldog és áldott, aki éberen őrködik, és megőrzi a ruháit, mert nem fog meztelenül járni, és nem kell szégyenkeznie.”
16 A gonosz szellemek össze is gyűjtötték a Föld királyait arra a helyre, amelyet héberül Armageddonnak neveznek.
17 Ezután a hetedik angyal kiöntötte a poharát a levegő-égre. Erre erős hang hallatszott a mennyei szentélyben lévő trón felől: „Befejeződött!” 18 Villámlott, mennydörgés és morajlás hallatszott, és nagy földrengés támadt. Ez volt a legerősebb földrengés, mióta csak ember él a Földön. 19 A nagy város három részre hasadt, és a nemzetek városai összedőltek. Isten nem felejtkezett el a nagy Babilonról sem, hanem a kezébe adta a poharat, amelyben Isten rettenetes haragjának bora volt, és kényszerítette, hogy igya ki az utolsó cseppig. 20 A szigetek mind elsüllyedtek, és a hegyek is eltűntek. 21 Az égből hatalmas jégeső zuhogott. Egy-egy jégdarab körülbelül 30 kilónyi volt. Az emberek gyalázták Istent a jégeső csapása miatt, mert az valóban szörnyű volt.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center