Revised Common Lectionary (Complementary)

Negyedik Könyv

(Zsoltárok 90–106)

Mózesnek, Isten emberének imádsága.

Prófécia az izráeli bálványimádók ellen

6 Azután ismét elérkezett hozzám az Örökkévaló szava. ² Azt mondta: „Ember fia, fordulj Izráel hegyei felé, és prófétálj ellenük! ³ Ezt mondd nekik: Izráel hegyei, halljátok meg, Uram, az Örökkévaló üzenetét! Ezt mondja Uram, az Örökkévaló ezeknek a hegyeknek, domboknak, szakadékoknak és völgyeknek: Nézzétek! Én magam fogom rátok hozni az ellenség fegyverét, és lerombolom a bálványok számára emelt magaslataitokat. ⁴ Szétrombolom áldozati oltáraitokat, összetöröm tömjénező oltáraitokat, akik pedig a bálványoknak áldoztak, azokat halálra sebzetten bálványaik elé dobom! ⁵ Bizony, Izráel fiainak holttestét utálatos bálványaik elé hajítom, és csontjaitokat szétszórom oltáraitok körül! ⁶ Eléri a pusztulás minden lakóhelyeteket: a városokat elpusztítja az ellenség, a bálványok számára emelt magaslatokat szétrombolják, hogy többé ne lehessen azokon áldozni. Oltáraitokat szétverik, s többé nem áldoznak rajtuk utálatos bálványoknak. A tömjénező oltárokat összetörik, és kezetek minden alkotását végleg elpusztítják. ⁷ Titeket pedig halálra sebeznek, s akkor megértitek, hogy én vagyok az Örökkévaló!

⁸ De mégis hagyok közületek maradékot a nemzetek között! Ha kevesen is, de lesznek, akik megmenekülnek a haláltól. Szétszórlak titeket messzi országokba, és idegen népek között kell élnetek. ⁹ Azokat, akik megmenekülnek, idegen országba, száműzetésbe hurcolják, de ott mégis emlékezni fognak rám, amikor összetöröm hűtlen szívüket, amely elfordult tőlem. Bizony, megalázom házasságtörő tekintetüket, amely a bálványok után sóvárgott! Akkor megutálják önmagukat minden utálatos gonoszságuk miatt, amelyet elkövettek! ¹⁰ Akkor végre megértik és elismerik, hogy én vagyok az Örökkévaló! Megértik, hogy amikor azt mondtam, hogy veszedelmet hozok rájuk, az nem üres fenyegetés volt — mert valóban én sújtottam őket ezekkel a csapásokkal.”

¹¹ Azt mondta nekem Uram, az Örökkévaló: „Csapd össze kezed, dobbants a lábaddal, és mondd: Jaj Izráel népének! Jaj nekik, mert sok gonoszságuk és szörnyű vétkeik miatt fognak elpusztulni fegyver, éhínség és halálos járványok által!

¹² Akik távol vannak a várostól, azokat halálos járványok ölik meg, akik közel vannak, azok harcban esnek el, akik pedig megmaradnak az ostromlott városban, azok éhen halnak — csak ezután múlik el haragom! ¹³ Csak akkor értitek meg és ismeritek el, hogy én vagyok az Örökkévaló! Csak akkor, amikor halálra sebzetten szanaszét hevertek utálatos bálványaitok előtt és oltáraitok körül, a bálványok számára emelt magaslatokon, a hegyek csúcsán, a zöld lombú fák alatt, a sűrű levelű tölgyek alatt — minden helyen, ahol bálványaitoknak illatos tömjént áldoztatok.

¹⁴ Fölemelem karomat ellenetek, megbüntetlek titeket, és földeteket pusztasággá teszem! Bizony, kietlenebb és sivárabb pusztaság lesz minden lakóhelyetek, mint Ribla^[a] sivataga! Akkor fogjátok megtudni, hogy én vagyok az Örökkévaló!”

Az utolsó hét csapás

16 Ezután erős hangot hallottam a templom szentélyéből.^[a] Ezt mondta a hét angyalnak: „Menjetek és öntsétek ki a Földre az Isten haragjával teli hét poharat!”

² Az első angyal megindult, és kiöntötte a Földre az első poharat. Ekkor szörnyű és fájdalmas fekélyek támadtak azokon az embereken, akik a Szörnyeteg jelét viselték, és annak bálványszobrát imádták.

³ A második angyal a tengerre öntötte ki a poharát. Ekkor a tenger vize olyan lett, mint a halott vére, és a tengerben minden élőlény elpusztult.

⁴ A harmadik angyal a folyókra és a forrásokra öntötte ki a poharát. Ekkor azoknak vize mind vérré változott. ⁵ Hallottam, hogy a vizek angyala ezt mondja:

⁷ Ekkor megszólalt a mennyei oltár:^[b]