Revised Common Lectionary (Complementary)
A zenészek vezetőjének. Fúvós hangszerekre. Dávid zsoltára.
5 Örökkévaló, hallgass meg, kérlek!
Értsd meg gondolataimat!
2 Halld meg kiáltásomat, Királyom, Istenem,
mert hozzád imádkozom!
3 Reggelente hozzád imádkozom,
eléd terítem dolgaimat,
s reménykedve várok válaszodra!
4-5 Istenem, te gyűlölöd a gonoszokat,
nem is lakhatnak jelenlétedben.
Az ostoba és öntelt[a] emberek
meg nem állhatnak előtted,
utálod a gonosztevőket.
6 Bizony, elpusztulnak mind a hazugok!
Az Örökkévaló gyűlöli a vérszomjas gyilkosokat,
akik titkon gonosz terveket szőnek.
7 De én kegyelmed bőségéből
házadba léphetek,
tisztelettel és félelemmel borulok le előtted
szent Templomodban.
8 Örökkévaló, erősíts meg jóságoddal,
védj meg ellenségeimtől!
Készíts számomra utat,
amelyen járhatok!
9 Mert ők csak hazugságot beszélnek,
belsejük tele van pusztítással,
nyitott sírgödör a torkuk,
hízelgő nyelvük csapdát rejteget.
10 Ó, Istenem, büntesd meg őket!
Saját terveik által essenek el,
bűnhődjenek sok bűnük miatt,
mert fellázadtak ellened!
11 De mind örüljenek, akik benned bíznak,
mindörökké vigadjanak!
Áldd meg, akik szeretik nevedet,
hogy benned örvendezzenek!
12 Örökkévaló, te megáldod az igazakat,
hűséges szereted pajzsként betakarja őket.
18 De még azokban a napokban sem vetek véget nektek egészen”
— mondja az Örökkévaló.
19 „Amikor néped majd kérdezi: »Miért tette ezt velünk Istenünk, az Örökkévaló?« Akkor, Jeremiás, ezt válaszold nekik: »Ti elhagytatok engem, és a saját országotokban idegen isteneket szolgáltatok — mondja az Örökkévaló —, emiatt idegeneket kell majd szolgálnotok idegen földön!«”
Ne büntessem meg őket mindezért?
20 „Mondjátok meg Jákób családjának,
hirdessétek ki Júdában:
21 Hallgassatok rám, ostoba és esztelen nép!
Szemetek van, mégsem láttok,
fületek van, mégsem hallotok?
22 Nem féltek engem
— kérdezi az Örökkévaló —,
nem remegtek színem előtt?
Pedig én szabtam határt a tengernek,
én állítottam örök korlátot elé,
amelyet át nem léphet soha!
Ostromolják ugyan, de nem bírnak vele,
háborognak hullámai, de át nem hághatják!
23 De ez a nép lázadó és makacs természetű,
elfordultak az Örökkévalótól, és elhagyták őt.
24 Eszükbe sem jut, nem is gondolnak rá,
hogy féljék és tiszteljék Istenüket, az Örökkévalót,
aki esőt ad földjükre,
őszi és tavaszi esőt a maga idejében,
de az aratásra kijelölt heteket[a] megőrzi!
25 Júda népe, bűneitek miatt maradt el az eső,
és maradt el az aratás,
vétkeitek fosztottak meg titeket az áldástól!
26 Népem között istentelen gonoszok leselkednek,
mint a madarászok,
aki csapdát állítanak a madaraknak,
de embereket ejtenek rabul.
27 Házuk tele van csalással szerzett javakkal,
mint a madarász kosara madarakkal,
ezért lettek gazdagok és hatalmasak,
28 kövérek és előkelők.
Gonoszságuk nem ismer határt,
az árvákat nem segítik, hogy boldoguljanak,
ügyükben nem ítélnek igazságosan,
a szegényeket nem védelmezik.
29 Ne büntessem meg őket mindezért?
— kérdezi az Örökkévaló. —
Az ilyen nemzeten ne álljak-e bosszút?
30 Bizony, szörnyű és rettenetes dolgok történnek Júdában:
31 a próféták hamisan prófétálnak,
a papok összeszövetkeztek[b] velük,
népem pedig ezt szereti!
De mit tesztek majd,
ha a vég elérkezik?!”
13 Azért is mindig hálát adunk Istennek, hogy befogadtátok az üzenetét, amelyet átadtunk nektek. Nem úgy fogadtátok, mintha csak emberek beszéde lenne, hanem úgy, mint Isten szavát — mint ahogy valóban az is. Isten beszéde pedig hatékonyan működik bennetek, akik hisztek benne.
14 Testvéreim, ti is sorstársaivá lettetek Isten Júdeában élő, Krisztusban hívő gyülekezeteinek. Ti is ugyanúgy szenvedtetek a saját honfitársaitoktól, mint ahogy ők a hitetlen júdeaiaktól, 15 akik megölték az Úr Jézust és a prófétákat, és minket is üldöztek. Ezek nem tetszenek Istennek és minden embernek ellenségei, 16 hiszen próbálnak minket megakadályozni abban, hogy az Izráelen kívüli népeknek is hirdessük az örömüzenetet. Pedig szükséges, hogy azok a nemzetek is hallják az örömhírt, hogy ők is üdvösségre jussanak. Ezek a hitetlen júdeaiak mindig csak újabb és újabb bűnökkel gyarapítják vétkeiket, amíg végleg betelik a pohár, de Isten haragja már utol is érte őket.
Igyekeztünk meglátogatni titeket
17 Testvéreim, egy kis ideig el kellett válnunk tőletek, bár lélekben mindig veletek maradtunk. Az utóbbi időben azonban már nagyon szerettünk volna látni benneteket. 18 Ezért minden erőnkkel igyekeztünk eljutni hozzátok — különösen én, Pál, aki többször is megpróbáltam hozzátok utazni, a Sátán azonban mindeddig megakadályozott. 19 Mert ugyan ki más lehetne a mi reménységünk, örömünk és győzelmi koronánk, ha majd megállunk Urunk, Jézus előtt, amikor visszajön? 20 Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center