Revised Common Lectionary (Complementary)
5 Hadd énekelek kedvesemrõl, szerelmesemnek énekét az Õ szõlõjérõl! Kedvesemnek szõlõje van nagyon kövér hegyen;
2 Felásta és megtisztítá kövektõl, nemes vesszõt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sõt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szõlõt terem, és az vadszõlõt termett!
3 Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szõlõm között!
4 Mit kellett volna még tennem szõlõmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szõlõt terem, holott vadat termett?!
5 Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szõlõmmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kõfalát, hogy eltapodtassék;
6 És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esõt ne adjanak!
7 A seregek Urának szõlõje pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Õ gyönyörûséges ültetése; és várt jogõrzésre, s ím lõn jogorzás; és irgalomra, s ím lõn siralom!
7 Perpatvarrá tevél minket szomszédaink között, és a mi ellenségeink csúfkodnak rajtunk.
8 Seregek Istene, állíts helyre minket; világoltasd a te orczádat, hogy megszabaduljunk!
9 Égyiptomból szõlõt hozál ki, kiûzéd a pogányokat és azt elültetéd.
10 Helyet egyengettél elõtte, és gyökeret eresztett, és ellepé a földet.
11 Hegyeket fogott el az árnyéka, és a vesszei [olyanok lettek, mint] az Isten czédrusfái.
12 Sarjait a tengerig ereszté, és hajtásait a folyamig.
13 Miért rontottad el annak gyepûit, hogy szaggathassa minden járókelõ?
14 Pusztítja azt a vaddisznó, és legeli a mezei vad.
15 Oh Seregek Istene! kérlek, térj vissza, tekints alá az egekbõl és lásd és tekintsd meg e szõlõtõt!
4 Jóllehet énnékem van bizakodásom test szerint is. Ha bárki más mer testben bizakodni, én sokkal inkább;
5 Körülmetéltettem nyolczadnapon, Izráel nemzetségébõl, Benjámin törzsébõl való [vagyok,] zsidókból való zsidó, törvény tekintetében farizeus,
6 Buzgóság tekintetében az egyházat üldözõ, a törvénybeli igazság tekintetében feddhetetlen voltam.
7 De a melyek nékem [egykor] nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem.
8 Sõt annakfelette [most] is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: a kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem,
9 És találtassam Õ benne, mint a kinek nincsen saját igazságom a törvénybõl, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentõl való igazságom a hit alapján:
10 Hogy megismerjem Õt, és az Õ feltámadásának erejét, és az Õ szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az õ halálához;
11 Ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására.
12 Nem [mondom], hogy már elértem, vagy [hogy] már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, a miért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.
13 Atyámfiai, én enmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna:
14 De egyet [cselekszem,] azokat, a melyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek elõttem vannak, nékik dõlvén, czélegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülrõl való elhívása jutalmára.
33 Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, a ki szõlõt plántála, és azt gyepûvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék.
34 Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az õ gyümölcsét.
35 És a munkások megfogván az õ szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék.
36 Ismét külde más szolgákat, többet mint elõbb; és azokkal is úgy cselekedének.
37 Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.
38 De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg õt, és foglaljuk el az õ örökségét.
39 És megfogván õt, kiveték a szõlõn kívül és megölék.
40 Mikor azért megjõ a szõlõnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?
41 Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti õket; a szõlõt pedig kiadja más munkásoknak, a kik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.
42 Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: A mely követ az építõk megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink elõtt.
43 Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tõletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét.
44 És a ki e kõre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
45 És a fõpapok és farizeusok hallván az õ példázatait, megértették, hogy róluk szól.
46 És mikor meg akarák õt fogni, megfélemlének a sokaságtól, mivelhogy úgy tartják vala õt mint prófétát.