Revised Common Lectionary (Complementary)
A reménység ajtaja
14 „Azután magamhoz csalogatom,
a pusztába vezetem,
és a szívére beszélek.
15 Visszaadom szőlőskertjeit,
és az Ákór völgyét[a] a reménység kapujává teszem.
Akkor hűségesen viszonozza szeretetem,
mint ifjúsága idején,
amikor Egyiptomból kivezettem.
16 Azon a napon így szólítasz engem: »Férjem!«
— mondja az Örökkévaló —,
s nem mondod többé: »Baálom!«[b]
17 Kiveszem a Baálok nevét a szájából,
említeni sem fogja Izráel többé.
18 Szövetséget kötök akkor népem javára
a mezei vadakkal, égi madarakkal,
még az apró állatokkal is.
Kigyomlálok minden fegyvert a földről,
eltörlök háborút és harcokat,
hogy mindenki békességben élhessen.
19 Eljegyezlek magamnak örökre,
eljegyezlek téged, Izráel népe,
az igazságosság, igaz ítélet,
a szövetséges szeretet
és az irgalom jegyajándékával.
20 Bizony, eljegyezlek,
hűségessé teszlek,
és megismered az Örökkévalót.
Dávidé.
103 Lelkem, áldjad az Örökkévalót!
Egész valóm áldja szent nevét!
2 Lelkem, áldjad az Örökkévalót,
és ne feledd, mennyi jót tett veled!
3 Megbocsátja minden bűnödet,
kigyógyít minden betegségedből,
4 megmenti életed a sírtól,
körülvesz hűséges szeretetével.
5 Megad neked minden jót,
felékesít és megfiatalít.
Megújulsz, mint a sas,
mikor új tollakat növeszt.
6 Az Örökkévaló igazságot szolgáltat
minden elnyomottnak.
7 Útjait megmutatta Mózesnek,
hatalmas tetteit Izráelnek.
8 Bizony, irgalmas, kegyelmes
és türelmes az Örökkévaló hozzánk,
szeretete nem fogy el.
9 Nem hibáztat szüntelen,
nem haragszik örökké,
10 nem bűneink szerint bánik velünk,
nem büntet vétkeinkért,
ahogy megérdemelnénk.
11 Mert amilyen magas az ég a föld felett,
olyan magasan elborít bennünket
hűséges szeretetével.
12 Amilyen messze van napkelet napnyugattól,
olyan messze dobta el bűneinket tőlünk!
13 Amilyen jóságos az apa gyermekeihez,
olyan kegyelmes az Örökkévaló azokhoz,
akik tisztelik és félik őt!
22 Áldjátok az Örökkévalót, mind, akiket teremtett,
áldjátok őt uralkodásának minden helyén!
Lelkem, áldjad az Örökkévalót!
Az Új Szövetség szolgái
3 Kezdjük-e ismét ajánlgatni magunkat? Talán szükségünk lenne ajánlólevelekre — mint egyeseknek — hozzátok, vagy tőletek? 2 Nem! A mi „ajánlólevelünk” a szívünkbe van írva, és ezt mindenki ismeri és olvassa. Bizony, ti magatok vagytok a mi ajánlólevelünk! 3 Mert nyilvánvaló, hogy Krisztustól származó „levél” vagytok, amelyet ő bízott ránk. Ezt a levelet azonban nem tintával írták, hanem az élő Isten Szellemével, és nem kőtáblára,[a] hanem emberi szívekbe.
4 Azért merjük ezt mondani, mert Krisztus által teljes bizalmunk van Istenben. 5 Nem mintha önmagunktól, a saját erőnkből képesek lennénk bármi jót tenni, hanem Isten az, aki képessé tesz bennünket erre. 6 Igen, ő tett alkalmassá minket, hogy az Új Szövetség szolgái legyünk — vagyis a Szent Szellemet szolgáljuk, nem pedig a Törvény betűjét! Az írott Törvény ugyanis megöl, a Szent Szellem pedig életet ad.
Lévi (Máté) elhívása(A)
13 Jézus ezután ismét kiment a tó partjára. Rengetegen gyűltek össze körülötte, ő pedig tanította őket. 14 Amikor onnan továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát, aki a vámszedő helyen ült. „Kövess engem!” — mondta neki. Lévi ekkor felkelt, és csatlakozott hozzá.
15 Később Lévi vendégül látta Jézust és tanítványait a házában. Más vendégek is voltak ott, akikkel együtt vacsoráztak: vámszedők és mindenféle rosszhírű bűnösök, mert sokan mentek oda Jézussal együtt. 16 A farizeusok közül néhány törvénytanító látta, hogy Jézus együtt eszik a bűnösökkel és a vámszedőkkel. Megkérdezték hát a tanítványait: „Hogy lehet az, hogy ő vámszedőkkel és mindenféle bűnösökkel együtt vacsorázik?!”
17 Jézus meghallotta, és ő válaszolt nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam.”
Az új bort új tömlőbe kell tölteni(B)
18 Bemerítő János tanítványai és a farizeusok rendszeresen böjtöltek. Közülük néhányan eljöttek Jézushoz, és megkérdezték: „Bemerítő János tanítványai és a farizeusok tanítványai is böjtölnek. A te tanítványaid miért nem?”
19 Ő ezt válaszolta: „Vajon böjtölnek-e a lakodalomban a vendégek, amíg velük van a vőlegény? Ugye, nem? 20 De eljön az idő, amikor a vőlegényt elviszik tőlük. Akkor majd ők is böjtölni fognak.”
21 „Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot, mert az új csak tovább szakítaná a régit. Az új ugyanis elválik a régitől, és még nagyobb lesz a szakadás! 22 Senki sem tölt új bort régi bortömlőkbe,[a] mert az új bor szétszakítja a tömlőket, amelyek így tönkremennek, ráadásul a bor is kiömlik. Az új bort új tömlőkbe kell tölteni.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center