Revised Common Lectionary (Complementary)

Dávidé.

Példázat Jeruzsálemről

16 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ² „Ember fia, hirdesd Jeruzsálemnek szörnyű és utálatos bűneit, hogy felismerjék azokat! ³ Mondd neki: Jeruzsálem, ezt üzeni Uram, az Örökkévaló: Kánaán földjén születtél, Kánaánból származol, apád emóri volt, anyád hettita. ⁴ Magad pedig így születtél: Világra jöttél, de senki sem törődött veled. Köldökzsinórod nem vágták el, meg sem fürdettek, meg sem tisztítottak, sóval be nem dörzsöltek, pólyába sem takartak. ⁵ Senki sem könyörült rajtad, senki meg nem szánt, hogy gondodat viselné, kidobtak a mezőre, utálattal kivetettek, már születésed napján sem kellettél senkinek!

⁶ Elmentem melletted, láttam, hogy a véredben fekszel, és megszántalak. Azt mondtam neked: »Akarom, hogy élj, noha csupa vér vagy!« Mondtam neked: »A véredben fekszel, mégis azt akarom, hogy élj!«

⁷ Felneveltelek, s felnőttél, mint mezőn a fű. Nagyra nőttél, felserdültél, szépségről szépségre jutottál, melleid kigömbölyödtek, hajad hosszúra nőtt, de meztelen maradtál és védtelen. ⁸ Arra jártam, és láttam, hogy érett vagy már a szerelemre, eljött az időd! Akkor palástom szárnyával betakartalak, hogy ne légy meztelen, eljegyeztelek, szövetségre léptem veled, és az enyém lettél^[a] — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. — ⁹ Megfürdettelek tiszta vízben, lemostam rólad a vért, olajjal megkentelek. ¹⁰ Hímzett ruhába öltöztettelek,^[b] lábadra delfinbőr sarut húztam, fejedre gyolcsvásznat adtam, selyemfátyollal takartalak be. ¹¹ Felékesítettelek ékszerekkel: karperecekkel, nyakláncokkal, ¹² orrpereccel, fülbevalóval, és ékes koronát tettem a fejedre.

¹³ Milyen gyönyörű lettél ékességeidben! Hogy illett rád arany és ezüst, finom gyolcs, puha selyem, és pompás öltözet! Ételed a legfinomabb liszt, méz és olaj lett, mindenből a legjava. Szépek szépe voltál, s királynővé lettél. ¹⁴ Szépséged híre messze földre eljutott, hallották a nemzetek mindenfelé. Mert én emeltelek fel, ékszereimmel ékesítettelek föl, én adtam rád dicsőségemet! — ezt mondja Uram, az Örökkévaló. —

3 Akkor van-e valami előnye a zsidóknak a többi néppel szemben? Van-e valami értelme a körülmetélkedésnek? ² Igen, minden tekintetben sok előnyük van! Ezek közül a legfontosabb, hogy Isten rájuk bízta, hogy őrizzék meg, amit ő kijelentett.^{[a] 3} Igaz ugyan, hogy közülük egyesek hűtlenek lettek Istenhez, de vajon emiatt Isten is hűtlenné lesz a saját ígéreteihez? ⁴ Dehogy, semmiképpen! Hiszen Isten még akkor is teljesíti, amit megígért, ha az összes ember hazudna is. Mert ezt mondja az Írás Istenről:

⁵ Ezek szerint, ha mi igazságtalanok vagyunk, az még világosabban megmutatja, hogy Isten igazságos? Akkor hát nem igazságtalan-e Isten, ha mégis megbüntet? — kérdezhetné valaki, az emberi okoskodás szerint. ⁶ Nem, Isten semmi esetre sem igazságtalan! Hiszen akkor hogyan ítélkezhetne az egész világ felett?

⁷ Erre azt mondhatná valaki: „Amikor hazudok, az tulajdonképpen Isten igazságát mutatja meg, és a dicsőségét növeli. Akkor viszont miért ítél el engem?” ⁸ Ha ez igaz lenne, akkor már azt is mondhatnánk: „Vétkezzünk csak nyugodtan, úgyis jó származik belőle!” — és valóban vannak, akik hamisan azzal vádolnak engem, hogy ezt tanítom. De akik ilyesmit mondanak, hazudnak. Az ilyen rágalmazók megérdemlik, hogy Isten elítélje őket!