Revised Common Lectionary (Complementary)
Mindennek megvan a maga ideje
3 Mindennek megvan a maga ideje, és kijelölt ideje van minden dolognak[a] az ég alatt.
2 Ideje van a megszületésnek,
ideje a meghalásnak.
Ideje van a vetésnek,
ideje az aratásnak.
3 Ideje van a megölésnek,
ideje a meggyógyításnak.
Ideje van a lerombolásnak,
ideje a felépítésnek.
4 Ideje van a sírásnak,
ideje a nevetésnek.
Ideje van a gyásznak,
ideje a táncnak.
5 Ideje van a kövek szétszórásának,
ideje a kövek összegyűjtésének.
Ideje van az ölelésnek,
ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
6 Ideje van a megkeresésnek,
ideje az elvesztésnek.
Ideje van a megőrzésnek,
ideje az eldobásnak.
7 Ideje van az eltépésnek,
ideje a megvarrásnak.
Ideje van a hallgatásnak,
ideje a szólásnak.
8 Ideje van a szeretetnek,
ideje a gyűlöletnek.
Ideje van a háborúnak,
ideje a békének.
Amit Isten tesz, az örökre megmarad!
9 Mi haszna van az embernek abból, hogy keményen dogozik és töri magát? 10 Láttam azokat a feladatokat, amelyeket Isten adott a halandóknak, hogy fáradozzanak velük. 11 Isten mindig mindent a megfelelő időben cselekszik — ezt még szemlélni is gyönyörűség! Ő adott az embernek képességet arra, hogy gondolkodjon a világról[b] — mi azonban soha nem tudjuk teljes egészében felfogni, amit Isten cselekszik.
12 Arra jutottam, hogy a legjobb, amit az ember tehet, hogy élvezi az életet, és örül annak, ameddig csak él. 13 Tehát egyen-igyon, élvezze a munkáját és annak gyümölcsét, s ne feledje, hogy mindez Isten ajándéka!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
8 Ó, Urunk, Örökkévaló!
Az egész Földön nincs nevednél felségesebb,
az égnél is magasabbra emelted dicsőségedet!
2 Kisgyermekek és csecsemők szája dicsér:
hirdeti hatalmadat.
Énekükkel némítod el
bosszúszomjas ellenségeidet,
3 Nézem az eget, kezed munkáját,
a Holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél,
4 és csodálkozom: Micsoda a halandó,
hogy törődsz vele?
Kicsoda az ember fia,[a]
hogy egyáltalán észreveszed?
5 Hiszen olyanná tetted,[b]
hogy majdnem Istennel ér fel,
megkoronáztad méltósággal és dicsőséggel.
6 Úrrá tetted minden teremtményed fölött,
s mindent hatalma alá rendeltél.
7 Mind a juhokat, ökröket,
s az összes vadállatot,
8 az égi madarakat, a tenger halait,
s mindent, ami a tengerben nyüzsög.
9 Urunk, Örökkévaló!
Az egész Földön nincs nevednél felségesebb!
Új Ég, Új Föld, Új Jeruzsálem
21 Újra láttam: Új Ég és Új Föld[a] tűnt elő, mert a régi Ég és a régi Föld már eltűnt, és tenger sem volt többé. 2 Láttam, hogy a Szent Város, az Új Jeruzsálem[b] leszállt a Mennyből, Istentől. Olyan volt, mint egy menyasszony, akit a férje számára öltöztettek és ékesítettek fel. 3 Majd erős hangot hallottam a Mennyből, amely ezt kiáltotta: „Isten otthona most már az emberek között van, s ő ezentúl együtt lakozik velük. Népévé lesznek, ő pedig Istenükké lesz. 4 Minden könnyet letöröl a szemükről, s nem lesz többé halál, sem gyász, sem sírás, sem fájdalom, mert a régi dolgok elmúltak.”
5 Ekkor az, aki a trónon ült, megszólalt: „Lásd, én mindent megújítok!” Majd így szólt hozzám: „Írd le, mert ezek a beszédek megbízhatók és igazak!”
6 Azután ezt mondta: „Be van fejezve! Én vagyok az Alfa és az Ómega[c], mindennek az elkezdője és a befejezője. Aki szomjas, annak inni adok az élet vizének forrásából ajándékul.
Kecskék és juhok
31 „Az Emberfia vissza fog jönni nagy dicsőségben összes angyalával együtt. Akkor majd leül dicsőséges trónjára, 32 és a Föld minden lakosát összegyűjtik trónja elé. Ő pedig két csoportra választja majd őket, ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. 33 A juhokat a jobb, a kecskéket pedig a bal oldalára állítja.
34 Ezután a király így szól majd a jobb oldalán állókhoz: »Jöjjetek! Atyám megáldott benneteket, tiétek ez a Királyság, vegyétek birtokba, mert Isten számotokra készítette a világ kezdete óta! 35 Igen, tiétek, mert amikor éhes voltam, enni adtatok nekem. Amikor szomjas voltam, inni adtatok. Amikor idegen voltam, behívtatok a házatokba, és vendégül láttatok. 36 Amikor nem volt mibe öltöznöm, ruhát adtatok nekem. Amikor beteg voltam, gondoskodtatok rólam. Amikor börtönben voltam, meglátogattatok.«
37 Ekkor így felelnek majd az igazságosak: »Uram, nem láttuk, hogy te éhes lettél volna. Mikor adtunk neked enni? Nem láttuk, hogy szomjas lettél volna. Mikor adtunk neked inni? 38 Mikor történt az, hogy idegen voltál a városunkban, és mi szállást adtunk neked? Nem láttuk, hogy ruhára lett volna szükséged. Mikor adtunk neked ruhát? 39 Nem láttunk téged a betegek között, sem a börtönben. Mikor látogattunk meg?«
40 Akkor a király így válaszol majd: »Igazán mondom nektek: amikor segítettetek a testvéreimnek — akár a legkisebbnek is —, akkor nekem segítettetek.«
41 Ezután a bal oldalán állókhoz fordul: »Menjetek előlem! Átkozottak vagytok! Menjetek az örök tűzbe, amely a Sátánnak és angyalainak készült! 42 Menjetek, mert éhes voltam, de nem adtatok ennem! Szomjas voltam, de nem adtatok innom. 43 Idegen voltam, de nem fogadtatok be a házatokba! Hiányzott a ruhám, de nem öltöztettetek fel! Beteg és fogoly voltam, de nem látogattatok meg!«
44 Ők is ugyanazt fogják tőle kérdezni: »Uram, mi nem láttunk téged éhesnek, szomjasnak vagy idegennek. Nem láttunk téged, amikor nem volt mibe öltöznöd. Nem láttunk betegen, vagy a börtönben. Mikor volt az, amikor nem segítettünk rajtad?«
45 Akkor a király így válaszol majd: »Igazán mondom nektek: amikor nem segítettetek a testvéreimnek — akár a legkisebbnek is —, akkor nekem nem segítettetek!«
46 Akkor ezek elmennek az örök büntetésre, az igazságosak pedig az örök életre.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center