Revised Common Lectionary (Complementary)
113 Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Dicsérjétek, akik szolgáljátok őt!
Dicsérjétek nevét!
2 Áldott legyen az Örökkévaló neve
most és mindörökké!
3 Dicsérjétek az Örökkévaló nevét minden helyen,
napkelettől a napnyugta földjéig,
4 mert az Örökkévaló uralkodik,
magasan a népek fölött,
dicsősége feljebb ér a Mennynél!
5 Kicsoda hasonlítható Istenünkhöz,
az Örökkévalóhoz,
aki messze fenn lakik a magasban,
6 magát megalázva mégis lehajol,
hogy átvizsgálja a Mennyet és a Földet?
7 Fölemeli a szegényt a porból,
a nincstelen koldust a szemétdombról,
8 hogy a fejedelmek közé ültesse őket.
Bizony, beülteti népének előkelői közé!
9 Családba helyezi még a meddő asszonyt is,
hogy boldog legyen, mint sok gyermek anyja!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Példázat az ezüst salakjáról
17 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 18 „Ember fia, Izráel népe olyanná lett, mint az ezüstműves számára az ezüst salakja. Olyan az egész nép, mint az olvasztókemence közepén a salak: van abban bronz, ón, vas és ólom is, csak éppen ezüst nincsen! 19-20 Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló: Ó Izráel, mind salakká lettetek! Ezért haragomban összegyűjtelek benneteket Jeruzsálembe, mint ahogy az olvasztókemence közepére felhalmozzák az ezüstöt, bronzot, vasat, ólmot és ónt. S ahogyan a fújtatóval felszítják a tüzet, és ráfújják a fémre, hogy megolvadjon, úgy fújom rátok én is haragom tüzét, és megolvasztalak titeket! 21 Bizony, összegyűjtelek benneteket, és rátok fújom haragom tüzét úgy, hogy megolvadtok benne! 22 Ahogy az ezüst megolvad a kemence izzó tüzében, ti is megolvadtok majd — s akkor értitek meg és ismeritek fel, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki haragom tüzét fújtam rátok.”
Kerestem valakit, aki elém állna népéért
23 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 24 „Ember fia, ezt mondd Izráelnek: Olyan föld vagy, amely nem tisztult meg[a], és nem kapott esőt a harag napján. 25 Prófétáid összeesküvést szőnek, és olyanok, mint az ordító oroszlán, amely zsákmányát marcangolja: lelkekre vadásznak s felfalják őket, drága kincseket zsákmányolnak, sok asszonyt özveggyé tesznek.
26 Papjaid erőszakot követtek el törvényemen, és szent dolgaimat közönségessé tették, nem különböztették meg a szentet a közönségestől, nem tanították a népet a tiszta és tisztátalan közötti különbségre, nem tartották tiszteletben a szombati nyugalom napját, gyalázatot hoztak rám.
27 A nép vezetői olyanok, mint a zsákmányukat marcangoló farkasok: lelkeket vadásznak és gyilkolnak, hogy vagyont szerezzenek.
28 Prófétáid olyanok, mint a rossz kőműves, aki nem javítja meg a fal romlását, csak felületesen bevakolja és bemázolja, hogy eltakarja a bajt. Ezek a hamis próféták hamis látomásaikkal és hazug jövendöléseikkel takargatják a bajokat és ámítják a népet. Az Örökkévalóra hivatkoznak: »Ezt mondja Uram, az Örökkévaló…« — holott az Örökkévaló nem szólt hozzájuk egy szót sem.
29 Az egyszerű emberek is becsapják egymást, erőszakoskodnak, rabolnak. Kihasználják és elnyomják a nincsteleneket, és megkárosítják az idegeneket, megfosztják őket jogaiktól és igazságtalanul bánnak velük.
30 Kerestem hát közöttük egy férfit, aki a városfal romlását kijavítsa, és a falat helyreállítsa. Kerestem valakit közülük, aki odaállna a fal résébe, és elém állna a saját népéért, hogy ne pusztítsam el őket. Kerestem valakit, de senkit sem találtam. 31 Így hát haragom zúdul rájuk, s haragom tüzében végzek velük! Megfizetek nekik tetteik és életmódjuk szerint.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
Isten szeretete Krisztus Jézusban
31 Mit is lehetne még hozzátenni ezekhez? Mivel Isten velünk van, ki lehet ellenünk?! 32 Hiszen ő még a saját Fiát sem kímélte meg, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért! Akkor hogyne adna nekünk minden mást is a Fiával együtt?
33 Ki vádolhatja azokat, akiket Isten kiválasztott? Senki! Isten felmentette őket minden vád alól! 34 Akkor ki ítélhetné el őket? Talán Krisztus Jézus? Hiszen ő nemcsak meghalt, de fel is támadt értünk! Most pedig az Atya jobb oldalán ül, és közbenjár értünk az Atyánál! 35 Mi választhat el bennünket Krisztus szeretetétől? Elnyomás, szenvedés, nyomor, nehézségek, üldözés, éhínség, ruhátlanság, életveszély, vagy akár ha meg is ölnek bennünket? Nem, egyik sem! 36 Hiszen az Írás is azt mondja:
„Érted gyilkolnak bennünket állandóan,
olyannak tekintenek, mint a levágni való juhokat.”[a]
37 Mindezek ellenére, minden nehéz helyzetben mi vagyunk a győztesek! Sőt, még annál is többek — ő általa, aki szeretett bennünket. 38-39 Mert Isten szeretetétől semmi, de semmi nem tud minket elválasztani — ebben egészen biztos vagyok! Sem halál, sem élet, sem angyalok, sem az uralkodó szellemek, sem ami most van, vagy ami ezután következik, sem azok, akiknek hatalmuk van, semmi, ami a magasságban vagy a mélységben van, semmiféle teremtmény sem választhat el bennünket Isten irántunk való szeretetétől, amely Urunkban, Jézus Krisztusban mutatkozott meg.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center