Revised Common Lectionary (Complementary)
Harmadik Könyv
(Zsoltárok 73–89)
Ászáf zsoltára.
73 Milyen jóságos Isten Izráelhez,
milyen jó a tiszta szívűekhez!
2 De én majdnem vétkeztem,
kis híján elestem.
3 Mert láttam az istentelen sikerét,
irigyeltem az elbizakodott szerencséjét.
4 Jólétben élnek, és egészségesek,
amit csak akarnak, véghezviszik.
5 Nincsenek gondjaik, könnyen élnek,
nem érik őket bajok és csapások,
mint bennünket.
6 Magasan hordják az orrukat,
erőszakosak és kegyetlenek.
Jól látszik ez rajtuk, mint az ékszerek
és divatos ruhák, melyeket hordanak.
7 Megszerzik, amit megkívánnak,
amit csak akarnak, megteszik.
8 Büszkék, és mindent kicsúfolnak,
gőgös szavakkal fenyegetőznek.
9 Isteneknek képzelik magukat,
és úgy is beszélnek.
10 Ezért van tekintélyük az emberek előtt,
akik isszák szavaikat, mint a vizet.[a]
11 Azt mondják: „Isten nem törődik vele, mit teszünk!
Nem is tud róla a Felséges!”
12 Istenem, nézd a gonoszokat,
milyen büszkék, mégis milyen jól élnek,
egyre jobban gazdagodnak!
13 Mi haszna, hogy magamat tisztán megőriztem,
szívem megtisztítottam,
s tetteimre vigyáztam, hogy ne vétkezzem?
14 Miért kell annyit szenvednem?
Miért tűrjem a fenyítéseket?
15 De ha én is így szólnék,
elárulnám népedet, Istenem!
16 Nem értettem ezt, akárhogy igyekeztem,
felfoghatatlan ez nekem!
17 De bementem Isten Templomába,
s akkor végre megértettem a gonoszok sorsát.
18 Milyen vékony jégen járnak az istentelenek!
Milyen könnyen elpusztíthatod őket!
19 Hirtelen-váratlan elesnek, tönkremennek,
megrémülnek, s már végük is van!
20 Hirtelen eltűnnek,
mint ébredéskor az álom.
Mikor felkelsz, elsöpröd őket,
mint álmaink rémeit!
21 Milyen ostoba voltam,
hogy bosszankodtam miattuk!
22 Oly ostobán viselkedtem,
mint az értelmetlen állatok!
23 Hiszen mindig veled vagyok, Istenem!
Kézen fogva vezetsz,
24 tanácsoddal igazgatsz,
végül dicsőségedbe fogadsz be engem!
25 Hiszen ha te velem vagy, aki a Mennyben laksz,
ki mást kívánhatnék a Földön rajtad kívül?
26 Testem és szívem lehet, hogy cserbenhagy,
de Isten mindig erős kőváram marad,
ő az én örökségem örökké!
27 Istenem, akik eltávolodnak tőled,
mind elpusztulnak!
Bizony, elpusztítod,
akik hűtlenül elhagynak téged!
28 Milyen jó a közeledben élni, Istenem!
Benned bízom, Örökkévaló Isten,
és hirdetem tetteidet mindenkinek!
6 Ezután az Örökkévaló így folytatta a forgószélből:
7 „Készülj fel, mint igazi férfi,
hadd kérdezzelek, te pedig válaszolj nekem!
8 Kétségbe vonod igazságos voltomat?
El akarsz ítélni, hogy igazad legyen?
9 Ha olyan vagy, mint Isten,
ha karod oly erős, mint az övé,
és hangod ugyanúgy mennydörög,
10 akkor öltözz dicsőségbe és fenségbe,
vedd körül magad tisztességgel és ragyogással!
11 Ha olyan vagy, mint Isten,
engedd szabadjára haragod tüzét,
nézd meg, kik büszkék, gőgösek,
alázz meg minden elbizakodottat!
12 Tarts szemmel mindenkit,
aki kevély és felfuvalkodott,
alázz meg minden elbizakodottat!
Törj össze minden gonoszt a saját helyén,
13 sújtsd őket a porba, szégyenítsd meg,
zárd őket együttesen a sírba!
14 Akkor majd én foglak dicsérni,
hogy győzelmet szerzett erős karod!
Jób utolsó válasza
42 Ezután Jób így válaszolt az Örökkévalónak:
2 „Most már tudom, te bármit megtehetsz!
Nincs aki szándékod keresztezné,
vagy terved meghiúsítaná!
3 Azt kérded: »Ki fecseg itt terveimről össze-vissza?!
Ki beszél ilyen ostobán és tudatlanul?!«
Uram, bevallom: én vagyok az!
Mert olyan dolgokról beszéltem, amelyeket nem értek,
amelyek túl csodálatosak, sőt felfoghatatlanok.
4 Azt mondtad: »Készülj fel, mint igazi férfi,
hadd kérdezzelek, te pedig válaszolj nekem!«
5 Uram, eddig csak hallottam rólad,
de most saját szememmel láttalak!
6 Ezért hibáztatom és elítélem magam,
s mindent visszavonok, amit mondtam!
Bocsáss meg nekem,
aki porban és hamuban heverek!”
Én imádkoztam érted(A)
31 „Simon, Simon[a] a Sátán engedélyt kért, hogy próbára tehessen titeket, és megrostáljon, mint a búzát, 32 de én imádkoztam érted, hogy hited kiállja a próbát. Amikor majd visszatérsz hozzám, erősítsd a testvéreidet!”
33 Erre Péter így felelt: „Uram, kész vagyok börtönbe menni, vagy ha kell, meg is halni veled együtt!”
Péter letagadja, hogy ismeri Jézust(A)
54 Ekkor letartóztatták Jézust, elvezették, és a főpap házába vitték. Péter pedig távolról követte őket. 55 Később, amikor az emberek tüzet gyújtottak az udvar közepén, és köré telepedtek, Péter is leült közéjük. 56 Egy szolgálólány meglátta, amint ott ült a tűz fényében. Közelebbről is megnézte, és ezt mondta: „Ő is Jézussal volt!”
57 De Péter letagadta: „Asszony, nem ismerem őt!” 58 Valamivel később másvalaki is meglátta Pétert, és megszólította: „Te is közéjük tartozol!”
De Péter így felelt: „Ember! Nem vagyok közülük való!”
59 Körülbelül egy óra múlva valaki más is azt mondta: „Bizony, ő is Jézussal volt, hiszen Galileából való.”
60 De Péter megint letagadta: „Ember, azt sem tudom, miről beszélsz!”
Még be sem fejezte, amikor felhangzott a kakas kukorékolása. 61 Az Úr megfordult, és ránézett Péterre, akinek azonnal eszébe jutott, mit mondott neki Jézus: „Ma éjjel, mielőtt a kakas kukorékol, háromszor is le fogod tagadni, hogy ismersz engem.” 62 Ezután Péter kiment, és keservesen sírt.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center