Revised Common Lectionary (Complementary)

⁷ Miközben lent a táborban ez történt, fönt a hegyen az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Siess, menj le táborba, mert megromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból! ⁸ Hamar letértek az útról, amelyet parancsoltam nekik. Bika formájú szobrot készítettek aranyból, s azt imádják, annak áldoznak, sőt azt mondják: »Ez a te istened, Izráel népe! Ő hozott ki téged Egyiptomból!«”

⁹ Még ezt is hozzátette: „Mózes, jól ismerem én ezt a népet, hogy milyen makacs és engedetlen! ¹⁰ Elhatároztam, hogy végzek velük! Ne is próbáld megakadályozni, hogy haragom fellángoljon ellenük! Elpusztítom őket, de belőled nagy népet támasztok!”

¹¹ Mózes azonban tovább könyörgött az Örökkévalónak, Istenének: „Örökkévaló Isten! Miért haragszol ennyire népedre, amelyet te magad szabadítottál ki Egyiptomból nagy hatalmaddal és erőddel? ¹² Ne mondhassák az egyiptomiak, ha elpusztítod népedet: »Eleve rossz szándékkal vezette őket istenük a pusztába, azért, hogy megölje népét a hegyek között. Csak azért vitte ki őket Egyiptomból, hogy eltörölje őket a föld színéről!« Kérlek, csendesítsd le haragodat, és vond vissza a csapást, amellyel el akartad pusztítani őket! ¹³ Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákóbra, akiknek önmagadra esküdtél, és megígérted: »Úgy megsokasítom utódaitokat, mint égen a csillagokat. Nekik adom azt a földet, amelyet megígértem — és majd örökké birtokolni fogják.«”

¹⁴ Akkor az Örökkévaló megváltoztatta a szándékát, és nem hajtotta végre büntető ítéletét, amelyet népe ellen tervezett.

A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára, abból az időből, amikor Nátán próféta nála járt, miután Dávid vétkezett Betsabéval.

Hálaadás Isten kegyelméért

¹² Hálát adok Urunknak, Krisztus Jézusnak, aki engem megerősített, megbízhatónak tartott, és rám bízta ezt a szolgálatot. ¹³ Megbízott bennem, annak ellenére, hogy régebben gyaláztam Jézust, üldöztem a tanítványait, és erőszakos voltam. Isten mégis könyörült rajtam, mert tudatlan és hitetlen voltam, amikor ezeket tettem. ¹⁴ Urunk bőségesen árasztotta rám kegyelmét, és megajándékozott azzal a hittel és szeretettel, amely Krisztus Jézusban található.

¹⁵ Bárcsak mindenki felismerné és elfogadná, hogy Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy a bűnösöket megmentse! Ez a mondás kétségtelenül igaz! A bűnösök között pedig én vagyok a legbűnösebb. ¹⁶ De Krisztus Jézus éppen azért könyörült meg rajtam, a legnagyobb bűnösön, hogy így mutassa meg mindenkinek, milyen határtalan nagy a türelme. Azt akarta, hogy példa legyek azok számára, akik majd utánam fognak Jézusban hinni, és így eljutnak az örök életre. ¹⁷ Minden tisztelet és dicsőség az örökkévaló, halhatatlan és láthatatlan Királyé, az egyetlen Istené örökké. Ámen!

Az elveszett juh^(A)

15 A vámszedők és a bűnösök mind Jézus köré gyűltek, hogy hallgassák őt. ² De a farizeusok és a törvénytanítók morgolódni kezdtek: „Ez az ember^[a] a bűnösökkel barátkozik, sőt, együtt eszik velük!”

³ Ekkor Jézus a következő példázatot mondta nekik: ⁴ „Ha van száz juhod, és az egyiket elveszted, mit teszel? Ugye, hogy ott hagyod a kilencvenkilencet a pusztában, utána mész annak az egynek, amelyik elveszett, és addig keresed, amíg meg nem találod? ⁵ Mikor pedig megtalálod, nagy örömmel a válladra veszed, ⁶ és hazaviszed. Azután örömmel elújságolod a szomszédaidnak, hogy megtaláltad az elveszett juhodat. ⁷ Ezért azt mondom nektek, nagyobb öröm lesz a Mennyben egyetlen bűnös miatt, aki visszatér Istenhez, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szükségük erre.

⁸ Vagy tegyük fel, hogy egy asszonynak van tíz ezüstpénze, és az egyiket elveszti. Mit gondoltok, mit fog tenni? Lámpát gyújt, gondosan felsöpri az egész házat, és addig kutat utána, amíg megtalálja az elveszett pénzt. ⁹ Azután örömmel elújságolja a szomszédaidnak, hogy megtalálta elveszett ezüstpénzét. ¹⁰ Ezért azt mondom nektek, Isten angyalai ugyanígy örülnek, amikor egy bűnös visszatér Istenhez.”