Revised Common Lectionary (Complementary)
Dávid zsoltára.
101 Hűséges szeretetedről
és igazságosságodról énekelek, Örökkévaló!
Zsoltárt énekelek neked!
2 Ügyelek rá, hogy ártatlanul éljek,
mikor jössz el hozzám?
Gondom van rá, hogy tiszta szívvel
éljek családommal együtt.
3 Nem fogok bálványokat imádni,
semmi közöm hozzájuk!
Gyűlölök mindent,
ami elfordíthat tőled!
4 Távol legyen szívemtől
minden hamisság és gonoszság!
Semmiféle gonoszhoz ne legyen közöm!
5 Elpusztítom, aki titokban bevádolja szomszédját,
nem állhatom, aki büszke és nagyravágyó.
6 Keresem a hűségeseket,
hogy együtt lakjanak velem.
Csak aki tiszta életű,
az szolgálhat nekem.
7 Nem lakhat házamban csaló és hamislelkű,
nem tűrök jelenlétemben hazugokat!
8 Minden reggel kigyomlálom országomból a gonoszokat,
kiirtok az Örökkévaló városából minden gonosztevőt!
Idegen nemzetek telepednek le Izráel földjén
24 Asszíria királya ezután idegen nemzeteket telepített Izráel földjére. Babilóniából, Kútából, Avvából, Hamátból és Szefarvaimból hozott telepeseket. Samáriában és a környező városokban telepítette le őket az elhurcolt izráeliek helyére. Birtokba is vették ezeket a városokat, és ott is laknak.
25 Az új telepesek nem félték sem nem tisztelték az Örökkévalót. Ő pedig emiatt oroszlánokat küldött rájuk, amelyek sokakat meg is öltek.
26 Ekkor egyesek azt mondták Asszíria királyának: „Azok a nemzetek, amelyeket letelepítettél Samária városaiban nem ismerik az ország istenének a törvényét, s nem tudják, milyen módon kell tisztelniük őt. Ezért küldte rájuk az oroszlánokat, hogy pusztítsák őket.”
27 A király megparancsolta: „Keressetek az Izráelből hozott foglyok között egy papot, és küldjétek vissza arra a földre! Lakjon ott, és tanítsa meg a népet arra, hogyan kell annak a földnek az istenét tisztelniük!”
28 Így is történt. Az egyik pap a száműzöttek közül — akit az asszírok Samáriából vittek fogságba — visszatért Izráel földjére, és Bételben lakott. Ő tanította meg az új telepeseket, hogyan kell tisztelniük az Örökkévalót.
29 Azonban ezek a nemzetek továbbra is tisztelték a maguk isteneit is: bálványokat készítettek, amelyeket elhelyeztek a magaslatokon, és az ott talált szentélyekben, amelyeket korábban Samária népe készített. Mindegyik nemzet a saját városában a maga isteneit imádta. 30 Akik Babilóniából jöttek bálványokat készítettek a maguk istenének, Szukkót-Banótotnak; akik Kútából jöttek, Nérgalnak; a hamátiak Asímának; 31 akik Avvából jöttek, Nibhaznak és Tartáknak. A Szefárvaimból jöttek a saját gyermekeiket áldozták föl a tűzben a maguk isteneinek: Adrammeleknek és Anammeleknek.
32 Így, bár tisztelték az Örökkévalót, ugyanakkor maguk közül választottak papokat, akik a magaslatokon és az ott lévő szentélyekben mutatták be az áldozatokat a bálványisteneknek. 33 Tisztelték az Örökkévalót, de szolgálták a maguk isteneit is, megtartva a saját népük régi bálványimádó szokásait, amelyeket elköltözésük előtt, a saját országukban gyakoroltak.
34 A mai napig is követik ezeket a szokásokat. Nem félik az Örökkévalót, és nem tisztelik parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, amelyeket ő parancsolt Jákób fiainak — annak a Jákóbnak, akinek az Izráel nevet adta.
35 Izráel népével az Örökkévaló szövetséget kötött, és megparancsolta nekik: „Ne tiszteljetek és ne féljetek más isteneket, ne szolgáljátok őket, se ne áldozzatok nekik! 36 Egyedül az Örökkévalót tiszteljétek és féljétek, aki kiszabadított titeket Egyiptomból nagy hatalmával és kinyújtott karjával! Őt tiszteljétek és féljétek, őt imádjátok, és neki áldozzatok! 37 Gondosan engedelmeskedjetek rendelkezéseinek, parancsainak és törvényeinek, amelyeket számotokra feljegyeztetett, és teljesítsétek azokat mindenkor! Más isteneket ne tiszteljetek és féljetek! 38 Tartsátok meg a szövetséget, amelyet veletek kötöttem! Idegen isteneket ne tiszteljetek és féljetek! 39 Egyedül csak Isteneteket, az Örökkévalót tiszteljétek és féljétek! Ő az, aki megment titeket minden ellenségetek kezéből.”
40 Ezek a nemzetek azonban nem engedelmeskedtek az Örökkévalónak, hanem folytatták mindazt, amit korábban tettek. 41 Az Örökkévalót ugyan tisztelték és félték, de imádták a saját bálványaikat is. E nemzetek összes leszármazottjai — őseikhez hasonlóan — mindmáig ugyanezt teszik.
Az istenfélő élet titka
14 Mindezeket abban a reményben írom neked, Timóteus, hogy hamarosan eljutok hozzád. 15 Ha mégis késnék, ebből a levelemből megértheted, hogyan kell élni és viselkedni Isten családjában.[a] Ez a család pedig az élő Isten Eklézsiája, amely támasza és szilárd alapja az igazságnak. 16 Kétségtelenül nagy az istenfélő élet titka, amelyet Isten kijelentett nekünk:
Jézus Krisztus[b] emberi formában megjelent közöttünk,
a Szent Szellem tanúsította,
hogy igazságos volt,
és látták őt az angyalok.
Hirdették a népeknek,
szerte a világon hittek benne,
és felment dicsőségben a Mennybe.
Figyelmeztetés a tévtanítók veszélyére
4 A Szent Szellem világosan mondja, hogy az utolsó időkben lesznek olyanok, akik letérnek a hit útjáról, megtévesztő szellemeket és gonosz szellemek tanításait követik. 2 Ezeket képmutató és hazug tévtanítók terjesztik, akiknek a lelkiismerete már kiégett. 3 Arra tanítják az embereket, hogy ne házasodjanak meg. Azt tanítják, hogy bizonyos ételeket nem szabad megenni — pedig azokat is Isten teremtette. Ezért a hívők, akik megismerték az igazságot, hálaadással és nyugodtan megehetik ezeket is, 4 hiszen minden jó, amit Isten teremtett! Semmit sem kell visszautasítanunk, ha hálaadással fogadjuk az ételt. 5 Minden, amit Isten teremtett, szentté válik Isten beszéde és a hívő ember imádsága által.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center