Revised Common Lectionary (Complementary)

¹⁵ Nézzétek! Elétek adtam az életet és a halált, a jót és a rosszat,^[a] hogy válasszatok!

¹⁶ Ha az életet választjátok, vagyis engedelmeskedtek Istenünk, az Örökkévaló tanításának és törvényének, amelyet általam közölt veletek,

ha szeretitek Istenünket, az Örökkévalót, és az ő útjain jártok,

ha megtartjátok rendelkezéseit és engedelmeskedtek parancsainak és határozatainak,

akkor megsokasodtok, és virágzó nagy nemzetté lesztek, és Istenünk, az Örökkévaló megáld titeket azon a földön, amelyet majd birtokba vesztek.

^17-18 De figyelmeztetlek benneteket, hogy ha a halált választjátok, vagyis a szívetek elfordul az Örökkévalótól, és nem engedelmeskedtek neki,

ha elcsábultok, hogy más isteneket szolgáljatok és imádjatok,

akkor egész bizonyosan el fogtok pusztulni, és menthetetlenül elvesztek!

Akkor nem fogtok hosszú ideig lakni a Jordán túlsó partján lévő földön, amelyre majd bementek, hogy birtokba vegyétek azt.

¹⁹ Tanúm az ég és a föld, hogy én elétek tártam a választást élet és halál, áldás és átok között!

Válasszátok hát az életet, hogy sokáig élhessetek ti is, meg utódaitok is! ²⁰ Szeressétek Istenünket, az Örökkévalót, hallgassatok a szavára, és engedelmeskedjetek neki, ragaszkodjatok hozzá, mert számotokra az Örökkévaló az élet! Ő ad nektek hosszú és boldog életet azon a földön, amely felől megesküdött őseinknek, hogy nekik adja azt.

Első Könyv

(Zsoltárok 1–41)

¹ Pál, Jézus Krisztus foglya és Timóteus testvér üdvözletünket küldjük Filemonnak, kedves munkatársunknak. ² Üdvözöljük Appiát, nővérünket, Arkhipposzt, a harcostársunkat, és az egész helyi gyülekezetet, amely Filemon házában szokott összejönni.

³ Atyánk, az Isten, és Urunk, Jézus Krisztus adjon nektek kegyelmet és békességet!

Hálát adok érted

⁴ Mindig hálát adok Istenemnek, amikor érted imádkozom, Filemon, ⁵ mert hallom, milyen hűség és isteni szeretet van benned az Úr Jézus és mindazok iránt, akik Istenhez tartoznak. ⁶ Azért imádkozom, hogy az a hit, amely közös bennünk, vezessen el téged azoknak a jó dolgoknak a teljes felismerésére, amelyeket Krisztusban kaptunk. ⁷ Testvérem, sokszor megmutattad, hogy isteni szeretettel szereted a testvéreket, és ezzel felbátorítottad őket. Ezzel engem is megerősítettél, és nekem is nagy örömet szereztél.

Fogadd vissza Onézimoszt testvérként!

⁸ Filemon, szeretnék valamit kérni tőled. Igaz, a Krisztustól kapott felhatalmazásommal ezt akár meg is parancsolhatnám neked, hiszen illő lenne, hogy megtedd. ⁹ A szeretet kedvéért mégis inkább kérlek. Igen, én magam kérlek, az öreg Pál, aki most Krisztus Jézusért vagyok fogságban.

¹⁰ Onézimoszért, a fiamért szeretnélek kérni valamire, aki olyan a számomra, mintha valóban a fiam lenne, hiszen itt, a fogságban lett a fiammá. ¹¹ Régebben talán haszontalan szolgád volt, Filemon, de most már neked is, nekem is hasznos^[a] lett.

¹² Visszaküldöm hát Onézimoszt hozzád, és vele a szívemet is. ¹³ Szerettem volna magam mellett tartani, arra az időre, amíg az örömhír miatt fogságban vagyok, mert ha itt maradt volna, helyetted is segített volna nekem. ¹⁴ De a belegyezésed nélkül nem akartam semmit tenni, hogy ne kényszerből tegyél jót, hanem önként, saját elhatározásodból.

¹⁵ Onézimosz talán azért hagyott el téged egy kis időre, hogy most örökre visszakapd, ¹⁶ de már nem úgy, mint rabszolgádat, hanem jóval többet: mint kedves testvéredet! Nagyon megszerettem őt, de te még jobban fogod szeretni. Nemcsak úgy, mint akármelyik embert, hanem mint az Úrban testvéredet.

¹⁷ Ha tehát igazán barátodnak tartasz, akkor úgy fogadd vissza Onézimoszt, mint ahogy engem fogadnál. ¹⁸ Ha bármivel megkárosított téged, vagy tartozna neked, én fogom megfizetni helyette. ¹⁹ Én, Pál, saját kezemmel írom ezt: mindent visszafizetek, amivel Onézimosz tartozik neked. Igaz, te magad is tartozol nekem az életeddel — de ezt nem is kell mondanom.

²⁰ Testvérem, kérlek, tedd meg nekem ezt a szívességet^[b] az Úrért! Vidámíts fel engem Krisztusban! ²¹ Úgy írom ezt a levelet, hogy biztos vagyok benne, megteszed, amire kérlek, sőt, még annál is többet.

Ki lehet Jézus tanítványa?^(A)

²⁵ Nagy tömeg kísérte Jézust, ő pedig hozzájuk fordult, és ezt mondta: ²⁶ „Csak az lehet az én tanítványom, aki hozzám jön, és jobban szeret engem, mint apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy testvéreit! Igen, csak ha jobban szeret engem még a saját lelkénél is! ²⁷ Aki nem veszi vállára a keresztjét, és nem azzal együtt követ engem, az nem lehet a tanítványom!

²⁸ Ha tornyot akarsz építeni, akkor előbb leülsz, és megtervezed a költségeket, hogy lássad, elég-e a pénzed az építkezés befejezéséhez. ²⁹ Különben előfordulhat, hogy az alapot megépíted, de a házat már nem tudod befejezni. Akkor pedig, aki csak látja a félbe maradt épületet, gúnyolni fog, és azt mondja: ³⁰ »Ez az ember hozzákezdett az építkezéshez, de befejezni már nem tudta.«

³¹ Ha egy király a hadseregével háborúba indul egy másik király ellen, akkor előbb tanácskozik, és haditervet készít. Ha neki csak tízezer katonája van, akkor meg kell gondolnia, hogy képes-e legyőzni azt az ellenfelét, aki húszezer harcossal jön ellene! ³² Mert ha nem, akkor inkább követeket küld az ellenséghez, amíg a másik még távol van, hogy megkérdezze a békefeltételeket. ³³ Ugyanez vonatkozik rátok is: ha le nem mondtok mindenről, amitek csak van, nem lehettek a tanítványaim!”