Revised Common Lectionary (Complementary)
112 [1] [a] Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Milyen boldog és áldott, aki tiszteli és féli az Örökkévalót,
aki szereti parancsait!
2 Utódai hatalmas hősök lesznek a földön,
mert az istenfélők gyermekeit
az Örökkévaló megáldja!
3 Családja gazdag és virágzó,
jósága pedig megmarad örökké.
4 Még a sötétben is világosság ragyog
az istenfélőkre
Istentől, aki irgalmas,
kegyelmes és igazságos.
5 Jó annak, aki szívesen kölcsön ad,
és minden dolgában igazságos!
6 Nem éri soha veszedelem,
emléke pedig örökre megmarad.
7 Rossz hírtől nem fél, meg nem ijed,
mert szíve erős, bízik az Örökkévalóban.
8 Erős a szíve, nem remeg,
semmitől sem fél,
nyugton nézi ellenségeinek vesztét.
9 Bőkezűen adakozik a szegényeknek,
igazságossága örökre megmarad,
hatalma pedig dicsőségesen emelkedik.
10 Dühösen nézik ezt az istentelenek,
fogukat csikorgatják tehetetlen dühükben,
azután eltűnnek.
Bizony, a gonoszok kívánságai
és tervei szertefoszlanak!
21 Ahogy a földműves irányítja a csatorna vizét,
úgy tartja kezében az Örökkévaló a király szívét:
vezeti, amerre akarja.
2 A saját útját mindenki helyesnek tartja,
de aki megvizsgálja és mérlegeli szíved szándékait
— az Örökkévaló az!
3 Tedd meg, ami helyes és igazságos,
— ezt az Örökkévaló többre értékeli minden áldozatnál.
4 Büszke tekintet és gőgös gondolatok,
— ez az istentelen szántóföldje, amelyből bűn terem.
24 A büszke lenéz és kicsúfol mindenkit,
tetteit féktelen gőg hajtja.
25 A lustát a saját telhetetlen kívánsága öli meg,
mert nem akar dolgozni.
26 A kapzsi embernek soha semmi sem elég,
az igazságos pedig adakozik, és nem sajnálja.
Ki ülhet Jézus jobb és bal oldalán?(A)
20 Ezután odament hozzá a Zebedeus felesége, a fiaival[a] együtt. Leborult előtte a földre, mert kérni akart tőle valamit.
21 „Mit szeretnél?” — kérdezte tőle Jézus.
Az asszony így felelt: „Azt szeretném, hogy Királyságodban az egyik fiam a jobb, másik pedig a bal oldaladon ülhessen! Kérlek, ígérd meg ezt nekem!”
22 Jézus erre így válaszolt a két fiúnak: „Nem tudjátok, mit kértek! Ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet nekem ki kell innom?”[b]
„Igen, ki tudjuk inni” — felelték.
23 Jézus így folytatta: „Valóban fogtok inni a poharamból. De azt, hogy ki ülhet majd a jobb és a bal oldalamon, nem én döntöm el, hanem Mennyei Atyám. Oda majd azok fognak kerülni, akiknek ő ezt a két helyet elkészítette.”
24 Amikor ezt a másik tíz tanítvány meghallotta, megharagudtak a két testvérre. 25 De Jézus odahívta magához mind a tizenkettőt, és ezt mondta: „Jól tudjátok, hogy a világ uralkodói hatalmuk alá kényszerítik alattvalóikat, és a nagy hatalmú vezetőik zsarnokoskodnak a népeken. 26 Közöttetek azonban ne így legyen! Aki közületek nagy akar lenni, legyen a többiek szolgája! 27 Aki pedig az első akar lenni közöttetek, az legyen a többiek rabszolgája! 28 Így van ez az Emberfiával is. Ő sem azért jött a Földre, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak. Azért jött, hogy életét váltságdíjul adja, és így sokakat megmentsen.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center