Revised Common Lectionary (Complementary)
21 Te, Örökkévaló, Istenem, bánj velem úgy,
hogy nevednek dicsőséget szerezz,
szabadíts meg,
mert hűséges szereteted olyan jó!
22 Mint nyomorult koldus, olyan vagyok,
szívem is összetört!
23 Mint a megnyúlt árnyék este,
úgy járok-kelek, s úgy tűnök el.
Mint a sáskát elsöprik,
úgy engem is.
24 Térdeim remegnek a szomjúságtól,
testem is egyre soványabb.
25 Kigúnyolnak, akik csak látnak,
fejüket csóválják, ha rám néznek.
26 Segíts meg, Örökkévaló, Istenem,
szabadíts meg hűséges szereteteddel!
27 Hadd lássa mindenki, hogy te mentettél meg,
hadd tudják meg, hogy hatalmad segített!
28 Ha ők átkoznak engem,
fordítsd azt áldásra, Örökkévaló!
Ha ellenem támadnak, alázd meg őket,
én pedig, a te szolgád, hadd örüljek!
29 Ellenségeimet borítsa szégyen,
s gyalázatuk legyen a köpenyük!
30 Hangosan dicsérem az Örökkévalót,
hálát adok neki a sokaság előtt,
31 mert az Örökkévaló a szegény mellé áll,
és igazságot szolgáltat neki.
Prófécia Izráel történelméről
20 A száműzetés hetedik évében[a], az ötödik hónap tizedik napján néhányan Izráel népének vezetői közül meg akarták kérdezni az Örökkévalót, ezért eljöttek hozzám, és leültek előttem.
2 Akkor az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 3 „Ember fia, ezt mondd Izráel vezetőinek: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Azért jöttetek, hogy megkérdezzetek? Amilyen igaz, hogy élek, olyan biztos, hogy nem kaptok választ tőlem!
4 Ember fia, hirdess ítéletet nekik, hirdess ítéletet! Tárd eléjük őseik rettenetes bűneit, hogy megértsék és felfogják, mit követtek el! 5 Ezt mondd nekik: Azt mondja Uram, az Örökkévaló: Azon a napon, amelyen kiválasztottam magamnak Izráelt, esküre emeltem kezem Jákób családjának, és kijelentettem magam nekik Egyiptom földjén. Esküre emelt kézzel mondtam: Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek! 6 Azon a napon megesküdtem nekik, hogy kihozom őket Egyiptomból, és beviszem arra a földre, amelyet számukra kiszemeltem, a tejjel és mézzel folyó földre, amely az egész föld színe-java.
7 Azon a napon ezt mondtam nekik: férfiak, utálatos bálványaitokat messzire hajítsátok, szemetek elé se kerüljenek többé! Egyiptom bálványisteneivel se mocskoljátok be magatokat, mert én vagyok az Örökkévaló, Istenetek! 8 De nem hallgattak rám, hanem ellenem lázadtak, utálatos bálványaikat nem hajították el, hanem tekintetük azokra tapadt, sőt, Egyiptom bálványisteneit sem hagyták el. Azt mondtam hát, hogy haragomban elpusztítom őket, Egyiptom földjén bosszúságomban végzek velük. 9 Nevemért mégis meggondoltam magam, s nem pusztítottam el őket. Megkegyelmeztem nekik, hogy ne gyalázzák nevem azok a népek, akiknek szeme láttára hoztam ki Izráelt Egyiptom földjéről, s akik ezáltal ismerték meg hatalmam és nevem.
10 Így hát Izráelt Egyiptomból kivezettem, s a pusztába vittem, kietlen vidékre. 11 Ott adtam nekik a törvényeimet, tudattam velük rendelkezéseimet, melyek által él, aki engedelmeskedik. 12 Nekik adtam a szombati nyugalom napját, hogy jel legyen köztem és közöttük, hogy megtudják: én, az Örökkévaló választom külön őket, hogy népemmé legyenek!
13 Izráel népe fellázadt ellenem a pusztában, nem követték törvényeimet, nem törődtek parancsaimmal, melyek által él, aki engedelmeskedik azoknak. Nem tartották meg a szombati nyugalom napját. Azt mondtam hát, hogy haragomban elpusztítom őket, a pusztában végzek velük. 14 Mégis, az én nevemért megkegyelmeztem nekik. Nem pusztítottam el őket, hogy ne gyalázzák nevem azok a népek, akiknek szeme láttára hoztam ki Izráelt Egyiptom földjéről. 15 De esküre emeltem kezem, ott a pusztában, hogy nem fognak bemenni a földre, amelyet nekik adtam, a tejjel és mézzel folyó földre, amely az egész föld színe-java. 16 Nem mehetnek be, mivel nem követték törvényeimet, nem törődtek parancsaimmal, nem tartották meg a szombati nyugalom napját, és szívük a saját bálványaik után kívánkozott!
17 Szívem mégis megesett rajtuk, nem pusztítottam el őket a pusztában, nem irtottam ki népemet teljesen.
Kik mehetnek be a nyugalom helyére?
7 Ezért, ahogyan a Szent Szellem mondja:
„Ma, ha meghalljátok Isten hangját,
8 ne makacskodjatok,
mint amikor Isten ellen fellázadtatok
a pusztában, a próbatétel napján,
9 ahol őseitek próbára tették türelmemet,
pedig negyven éven keresztül látták tetteimet.
10 Ezért megharagudtam arra a népre, és azt mondtam:
ezek mindig rosszul gondolkoznak,
és sohasem értették meg, hogy mit akarok.
11 Haragomban megesküdtem:
sohasem fognak bemenni nyugalmamba.”[a][b]
12 Vigyázzatok, testvérek! Ne legyen közöttetek senki, akinek a szíve gonoszul és hitetlenül elfordul az élő Istentől! 13 Inkább bátorítsátok egymást minden nap. Biztassátok egymást, amíg még tart a „mai nap”, hogy közületek senki se makacsolja meg magát a bűn hamissága miatt! 14 Mert mi mindannyian részeseivé lettünk Krisztusnak, feltéve, hogy mindvégig szilárdan megtartjuk azt a bizalmat, amely kezdetben bennünk élt. 15 Az Írás ezt mondja:
„Ma, ha meghalljátok Isten hangját,
ne makacskodjatok,
mint amikor Isten ellen fellázadtatok!”[c]
16 Kik voltak azok, akik hallották Isten hangját, mégis fellázadtak ellene? Akiket Mózes kivezetett Egyiptomból! 17 Kikre haragudott Isten negyven éven keresztül? Azokra, akik vétkeztek, és a pusztában haltak meg! 18 Kiknek esküdött meg Isten, hogy sohasem léphetnek be a nyugalmába? Azoknak, akik fellázadtak! 19 Látjuk tehát, hogy ezek a hitetlenségük miatt nem is mehettek be Isten nyugalmába.
4 Istennek az az ígérete, hogy bemehetünk a nyugalmába, még ma is érvényes. Nagyon vigyázzunk tehát, nehogy elmulasszuk ezt a lehetőséget! 2 Hiszen nekünk is ugyanúgy hirdették az örömüzenetet, mint Izráel népének. De nekik akkor nem használt az üzenet, mert amikor hallották, nem hittel fogadták, hanem elutasították. 3 Mi megyünk be abba a nyugalomba, akik hittel fogadjuk! Ahogyan Isten mondta:
„Haragomban megesküdtem:
sohasem fognak bemenni nyugalmamba.”[d]
Igen, ezt Isten mondta, pedig ő a világ teremtése óta mindent előre elkészített! 4 Mert valahol az Írásban ezt mondta a hetedik napról: „A hetedik napon Isten abbahagyta minden munkáját.”[e] 5 Itt mégis azt mondja: „Sohasem fognak bemenni nyugalmamba!”[f]
6 Máig is érvényes tehát, hogy egyesek be fognak menni Isten nyugalmába. Ugyanakkor azok, akik akkor régen először hallották az örömhírt, nem léptek be, mert engedetlenek voltak. 7 Ezért Isten újra ad egy lehetőséget, és ezt így nevezi: „ma”. Erről a napról sok idő múltán maga Isten mondta Dávid által azt, amit már az előbb is idéztünk:
„Ma, ha meghalljátok Isten hangját,
ne makacskodjatok!”[g]
8 Mert, ha Józsué lett volna az, aki bevezeti Izráel népét Isten nyugalma helyére, Isten nem szólt volna később egy másik napról. 9 Van tehát egy másik fajta szombati nyugalom, amely elkészítve várja Isten népét. 10 A teremtéskor Isten befejezte a munkáját, és utána megnyugodott. Ezért, aki belép Isten nyugalmába, az is abbahagyja a saját erőfeszítéseit, ahogyan Isten is tette. 11 Tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, hogy beléphessünk abba a nyugalomba! Egyikünk se vesszen el a hitetlenség miatt, mint ahogy azok elvesztek, akik akkor engedetlenek voltak!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center