Revised Common Lectionary (Complementary)
Az ezráhi Étán tanítása.
89 Az Örökkévaló szeretetéről
és kegyelméről énekelek örökké!
Nemzedékről nemzedékre
hirdetem hűségedet, Uram!
2 Azt mondom: szereteted örökké tart,
hűséged oly szilárd, mint a Menny!
3 Azt mondtad:
„Szövetséget kötöttem választottammal,
megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
4 örökké megerősítem fiaidat[a]
örökre állandóvá teszem királyságodat.” Szela
5 Még a Menny is dicsér téged, Örökkévaló,
csodálatos dolgaidért!
A szentek közösségében is csodálnak téged
hűségedért!
6 Senki sem hasonlítható hozzád
még a Mennyben sem, Örökkévaló!
Még a hatalmas erejű angyalok között
sincs hozzád fogható!
7 A szentek gyűlésében is az Örökkévaló az,
akit mindenki tisztel és fél!
Félelemmel csodálják az Örökkévalót mind,
akik körülötte vannak!
8 Örökkévaló, Seregek Ura és Istene,
kicsoda olyan erős, mint te?
Hatalmas Isten![b]
Hűséged körülvesz téged!
9 Uralkodsz a dühöngő tengereken,
s lecsendesíted viharos hullámait,
10 összetörted Ráhábot,
erős karoddal szétszórtad
ellenségeid seregét!
11 A Mennyekben és a Földön minden a tiéd,
hiszen az egész világot kezed teremtette,
s mindent, ami benne van!
12 Északtól délig mindent kezed alkotott!
A Tábór és Hermón hegye is
táncolva énekel örömében, ha nevedet hallja!
13 Milyen erős a karod!
Milyen hatalmas vagy, milyen erős a kezed!
Jobb karod magasra emelted!
14 Királyi trónod alapja igazságosság és jogosság,
hűséges szeretet jár előtted!
15 Áldott az a nép,
amely örömében hozzád kiált, Örökkévaló!
Boldogok, akik arcod világosságában élnek!
16 Nevedben örvendeznek egész nap,
jóságod és igazságosságod felemeli őket,
17 mert te vagy erejük dicsőséges forrása!
Hatalmunk folyton növekszik,
mert szeretsz bennünket!
18 Örökkévaló, te vagy Védelmezőnk!
Izráel Szentje a Királyunk!
Manassé, Júda királya(A)
33 Manassé tizenkét éves korában lépett trónra, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben. 2 Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló gonosznak tart. Azoknak a népeknek az utálatos és szörnyű szokásait követte, akiket az Örökkévaló elűzött Izráel népe elől. 3 Újra felépítette azokat a bálványimádásra szolgáló magaslatokat, amelyeket apja, Ezékiás lerombolt. Oltárokat emelt a Baálok tiszteletére, Asera-oszlopokat állított, tisztelte és imádta az ég csillagainak seregét.
4 Még az Örökkévaló Templomában is oltárokat állított fel az idegen istenek tiszteletére! Pedig az Örökkévaló azt mondta a Templomról: „Nevem örökké Jeruzsálemben fog lakni”. 5 Manassé az Örökkévaló Templomának mindkét udvarában oltárokat épített az ég seregének a tiszteletére. 6 Feláldozta saját fiait a bálványoknak: megégette őket a Ben-Hinnóm[a] völgyben. Sokféle okkult dolgot gyakorolt: varázslást, jelmagyarázást, ráolvasást, jövendőmondást, ezenkívül médiumokkal és halottidézőkkel is tanácskozott. Nagyon sok gonosz dolgot művelt, amivel haragra ingerelte az Örökkévalót.
7 Manassé készíttetett egy bálványszobrot is, amelyet Isten házában állított fel. Abban a házban, amelyről Isten azt mondta Dávidnak és a fiának, Salamonnak: „Ebbe a házba és Jeruzsálembe, amelyet én választottam ki Izráel törzsei közül, ide helyezem nevemet örökre. 8 Többé nem mozdítom ki Izráelt erről a földről, amelyet atyáitoknak adtam. De mindez csak akkor lesz így, ha engedelmeskednek mindannak, amit parancsoltam nekik: az egész Törvénynek, rendelkezéseimnek és határozataimnak, amelyeket Mózes által közöltem velük.”
9 Manassé rossz irányba vezette Júda és Jeruzsálem lakóit: súlyosabb gonoszságokat követtek el, mint azok a népek, amelyeket az Örökkévaló kipusztított Izráel népe elől.
10 Az Örökkévaló szólt Manasséhoz és népéhez, de ők nem hallgattak rá, 11 ezért rájuk hozta Asszíria királyának seregét. A sereg vezérei foglyul ejtették Manassét, majd a kezeit bronzláncokkal megkötözték, horgot akasztottak rá, és így hurcolták Babilóniába.
12 Nyomorúságos helyzetében Manassé Istenét, az Örökkévalót kereste, mélyen magalázkodott őseinek Istene előtt, 13 és imádkozott az Örökkévalóhoz. Isten pedig meghallgatta könyörgését, megkönyörült rajta, és ismét visszahelyezte Jeruzsálembe és királyságába. Akkor tudta meg és fogta föl igazán Manassé, hogy az Örökkévaló az Isten.
14 Ezután Manassé felépítette Dávid városának külső kőfalát, amely a Gihon-forrástól nyugatra húzódik a Kidron-patak völgyében, a Hal-kapu felé, és megkerüli az Ofel-dombot.[b] Ezt a falat igen magasra építették. Manassé katonai parancsnokokat helyezett Júda minden megerősített városába.
15 Azután eltávolította az Örökkévaló házából az idegen istenek tiszteletére állított bálványokat, lerombolta az idegen istenek számára emelt oltárokat, amelyeket korábban ő maga épített az Örökkévaló házának hegyén és Jeruzsálem városában — a maradványaikat pedig kihordatta a városból. 16 Azután helyreállította az Örökkévaló oltárát, és hálaáldozatokat és dicsőítő áldozatokat mutatott be rajta az Örökkévalónak. Egész Júda népének megparancsolta, hogy az Örökkévalót, Izráel Istenét tiszteljék és szolgálják. 17 Igaz, a nép még ezután is áldozatokat mutatott be a magaslatokon, de csak Istenének, az Örökkévalónak.
A hit és a hit hősei
11 Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk. Aki hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan létezik, annak ellenére, hogy nem látja. 2 Hitük miatt voltak olyan kedvesek Isten számára mindazok, akik a régi korokban hitben előttünk jártak.
3 Hitünk által értjük meg, hogy a világmindenséget Isten a kimondott szava által teremtette, és hogy a láthatókat a láthatatlan dolgokból hozta elő.
4 Hite által vitt Istennek Ábel olyan áldozatot, amelyet Isten szívesen fogadott, s amely jobb volt, mint Kain áldozata. Így lett Ábel Isten számára elfogadhatóvá. Bár Ábel meghalt, a hite által még ma is szól hozzánk!
5 Énókot a hite miatt emelte fel Isten magához a földről. A földön többé senki sem találta Énókot, aki sohasem találkozott a Halállal. Az Írások azt mondják róla, hogy még mielőtt Isten felvitte volna, Énók megbizonyosodott arról, hogy Isten a kedvét leli benne. 6 Hit nélkül ugyanis nem lehet Isten tetszését elnyerni. Aki Istenhez közeledni akar, annak hinnie kell, hogy Isten létezik, és abban is, hogy Isten megjutalmazza az őt keresőket.
7 Isten előre figyelmeztette Nóét azokról a közelgő dolgokról, amelyeket akkor még nem lehetett látni. Nóé pedig hittel fogadta Isten szavát, és istenfélelemmel engedelmeskedett: felépítette a Bárkát mind saját maga, mind a családja megmentésére. Ezzel a tettével egyrészt rábizonyította a kortársaira a hitetlenségüket, másrészt pedig méltónak bizonyult arra, hogy az Istenben való hite és bizalma alapján Isten elfogadja őt.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center