Revised Common Lectionary (Complementary)
„A Templomba felvezető ének, Salamoné.”
127 Ha az Örökkévaló nem építi a házat,
hiába dolgoznak rajta építői!
Ha az Örökkévaló nem védelmezi a várost,
hiába virraszt a falon az őr!
2 Hiába dolgozol kora reggeltől késő estig,
hogy küszködve megkeresd kenyered!
Még álmukban is gondoskodik az Örökkévaló
azokról, akiket szeret!
3 Gyermekeid az Örökkévalótól kapott örökséged,
jutalom kezéből, kerted gyümölcse.
4 Fiatalságod idején született fiaid:
éles nyilak a harcos kezében.
5 Áldott, akinek ilyen nyilai vannak!
Bizony, legyőzik ellenségeiket,
ha megütköznek velük a város kapujában![a]
Az öregség és a halál
12 Jusson eszedbe, Teremtőd,
amíg fiatal vagy,
amíg az öregség[a] nyűgös napjai nem jönnek,
az évek, melyeket nem szeretsz!
2 Amíg a nap fénye el nem homályosul,
meg a hold és a csillagok,
és visszatérnek a felhők az esők után,
3 mikor remegnek a ház őrzői,
és megroggyannak az erős férfiak,
megállnak az őrlő asszonyok,
mert kevesen vannak,
és akik az ablakon kinéznek,
már homályosan látnak,
4 akkor bezárják a két külső kaput,
elhalkul az őrlőkő hangja,
felkelnek a hajnali madárhangra,
és elhalkul az éneklő leányok hangja,
5 akkor már egy dombocskától is félnek,
és mindenféle veszedelmet rejt az út,
kivirágzik a mandula ága,
nehezen vonszolja magát a sáska,
és kialszik a kívánság[b] lángja,
az ember pedig elmegy örökös házába,
és az utcán siratóasszonyok járnak.
6 Emlékezz Teremtődre, amíg fiatal vagy,
mielőtt elszakad az ezüstkötél,
tönkremegy az aranyveder,
eltörik a korsó a kútnál,
összetörik a kerék a ciszternánál,
7 a test pedig visszatér a földbe,
ahonnan származik,
a szellem meg Istenhez,
aki adta!
8 Milyen nagy hiábavalóság!
— mondja a Prédikátor. —
Milyen nagy hiábavalóság!
Bizony, minden hiábavalóság.
13 Miután mindezt meghallgattad, az egész könyvet ebben lehet összefoglalni:
Tiszteld és féld Istent,
parancsainak pedig engedelmeskedj!
Ez az ember legfőbb dolga, 14 hiszen Isten meg fogja ítélni az emberek összes jó és rossz tetteit, még azt is, amit titokban vittek véghez.
Isten Királysága legyen az első!(A)
22 A tanítványaihoz fordulva így folytatta: „Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetek miatt, hogy mit fogtok enni és inni, se testetek miatt, hogy mibe fogtok öltözni! 23 Hiszen nagyobb dolog életet adni, mint az ételről gondoskodni! Nagyobb dolog testet alkotni, mint ruhát készíteni!
24 Nézzétek a hollókat: nem vetnek, nem aratnak, nincs sem raktáruk, sem magtáruk, Isten mégis táplálja őket! Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!
25 Ki tudná közületek aggodalmaskodásával akár csak egy órával is meghosszabbítani az életét? 26 Ha pedig még ennyit sem tudsz elérni a saját erődből, akkor mi értelme van a nagyobb dolgok felől aggódni?
27 Figyeljétek meg a mezőn a vadvirágokat, hogyan növekednek! Nem fáradoznak, hogy ruhát készítsenek maguknak. Mégis azt mondom nektek, hogy Salamon király a dicsősége csúcsán sem öltözködött olyan szépen, mint ezek. 28 Látjátok, ezek a növények ma még virágzanak, holnapra már elszáradnak, és a tűzbe dobják őket, Isten mégis milyen gyönyörűen öltözteti őket! Akkor titeket mennyivel inkább! Ne legyetek hát kishitűek!
29 Ne aggódjatok hát amiatt, hogy lesz-e mit ennetek, vagy innotok! 30 Azok törtetnek ilyen dolgok után, akik nem ismerik Istent. Mennyei Atyátok azonban jól tudja, hogy mindezekre szükségetek van.
31 Isten Királyságával törődjetek — erre törekedjetek mindenek előtt! Isten pedig majd törődik azzal, amire szükségetek van.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center