Revised Common Lectionary (Complementary)
9 Imádjátok az Örökkévalót, ti szentjei!
Mert akik őt félik és tisztelik,
nem szenvednek hiányt semmiben!
10 Még a fiatal oroszlánok is koplalnak és éheznek,
de akik az Örökkévalótól kérnek segítséget,
semmi jót nem nélkülöznek.
11 Jöjjetek, gyermekeim, hallgassatok rám,
megtanítlak benneteket tisztelni az Örökkévalót!
12 Szereted az életet,
sokáig akarsz boldogan élni?
13 Akkor őrizd meg nyelved a gonosztól,
és szádat a hazugságtól!
14 Messzire kerüld el, ami gonosz,
és tedd meg, ami jó!
Törekedj a békességre,
ne nyugodj, míg el nem éred!
13 „Mindezt én is láttam és tudom,
mindezt már hallottam éppen eleget!
Nincs abban semmi új, amit mondtatok.
2 Én is tudok annyit, mint ti,
nem vagyok nálatok alábbvaló!
3 Nem veletek, hanem a Mindenhatóval,
igen, vele akarok beszélni!
Istennel kívánom megvitatni ügyemet!
4 Ti csak hazug képmutatók vagytok,
mindhárman tehetetlen orvosok!
5 Bárcsak végre elhallgatnátok,
akkor legalább bölcsnek látszanátok!
6 Most hallgassatok meg engem!
Figyeljetek érvelésemre!
7 Vajon Isten érdekében beszéltek hamisan?
Vajon az ő kedvéért ravaszkodtok ennyire?
8 Őt akarjátok védeni velem szemben?
Csak azért álltok mellé, mert ő az Isten!
9 Mi lesz, ha megvizsgálja szándékotokat?
Vajon őt is becsaphatjátok-e, mint az embereket?
10 Megbüntet titeket biztosan,
ha részrehajlók vagytok!
11 Nem féltek-e ítéletétől,
nem rettentek személyétől?
12 Bölcs mondásaitok semmit sem érnek,
érveitek ingatagok, mint az agyagfalak.
13 Most hallgassatok, hadd szóljak én,
bármi is lesz velem, nem bánom!
14 Miért is haragítanám Istent magamra,
miért kockáztatnám az életem?
15 Nincs veszteni valóm,
öljön meg engem, ha akar[a],
de megvédem ügyemet előtte!
16 Mert aki istentelen és bűnös,
az nem állhat meg Isten előtt, ebben bízom én!
17 Hallgassátok hát, amit mondok,
gondosan figyeljetek szavaimra!
18 Halljátok védekezésem!
Tudom, végül felmentő ítélet vár!
19 Kicsoda vádolhat engem?
Ha van ilyen, inkább elhallgatok és meghalok.
7-8 A tanítványok éppen bementek a városba, hogy valami ennivalót vegyenek. Ekkor ért a kúthoz egy samáriai asszony, aki a városból jött, hogy vizet merítsen. Jézus megszólította: „Kérlek, adj nekem inni!”
9 A samáriai asszony csodálkozva kérdezte: „Hogy kérhetsz tőlem vizet zsidó létedre, mikor én samáriai asszony vagyok?!” (A zsidók ugyanis szóba sem álltak a samáriai lakosokkal.)
10 Jézus így válaszolt: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, akkor tudnád, hogy ki az, aki vizet kért tőled — s akkor te kértél volna vizet tőle, ő pedig friss forrásvizet[a] adott volna neked.”
11 Ekkor az asszony megkérdezte: „Uram, hogyan vennél forrásvizet? Hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. 12 Nagyobb lennél, mint Jákób atyánk, aki ezt a kutat adta nekünk? Ő maga is ebből ivott, a fiai is, meg a nyájai is.”
13 Jézus így válaszolt: „Akik ebből a vízből isznak, azok újra megszomjaznak, 14 de aki abból a vízből iszik, amelyet tőlem kap, az soha többé nem szomjazik meg. Sőt, az a víz, amelyet én adok neki, forrássá válik benne, s olyan víz ömlik majd belőle, amely örök életet ad.”
15 „Uram, adj nekem is abból a vízből, hogy ne legyek többé szomjas, és ne kelljen innen hordanom a vizet!” — kérte az asszony.
16 Jézus ekkor azt mondta neki: „Menj, hívd a férjedet, és jöjjetek vissza!”
17 Az asszony így válaszolt: „Nincs férjem.”
Jézus így felelt: „Ez valóban igaz, nincs férjed! 18 Öt férjed volt, de akivel most együtt élsz, az nem a férjed. Igazat mondtál.”
19 Ekkor az asszony így felelt: „Uram, látom, hogy próféta vagy! 20 Őseink ezen a hegyen imádták Istent. Ti, júdaiak, azonban azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell Istent imádni.”
21 Jézus így válaszolt neki: „Asszony, higgy nekem: eljön az idő, amikor nem kell sem Jeruzsálembe, sem erre a hegyre felmennie annak, aki a Mennyei Atyát akarja imádni. 22 Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig ismerjük azt, akit imádunk, mert az, aki a szabadulást hozza, a zsidók közül jön. 23 Eljön majd az idő, sőt, már itt is van, amikor az igazi imádók szellemben és igazán imádják a Mennyei Atyát, mert az Atya olyanokat keres, akik őt így imádják. 24 Isten szellem, ezért akik őt imádják, azoknak is szellemben és igazságban kell imádniuk őt.”
25 Az asszony így válaszolt: „Tudom, hogy egyszer eljön a Messiás, és amikor majd eljön, mindent megmagyaráz nekünk.”
26 „Én vagyok az, aki veled beszélek” — mondta neki Jézus.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center