Revised Common Lectionary (Complementary)
Dávid zsoltára.
23 Az én pásztorom az Örökkévaló!
Minden jóval ellát engem:
2 dús legelőin megpihentet,
friss patakokhoz terelget,
3 felüdíti lelkem,
és az igazságosság útján vezet,
jóságos természete szerint.
4 Bizony, még ha a halál árnyékában,
sötét és mély völgyeken kell is átmennem,
akkor sem félek a gonosztól,
mert, te, Örökkévaló, ott is velem vagy.
Pásztorbotod megvéd, pálcád vezet.
5 Ellenségeim szeme láttára bőségesen megteríted asztalom,
mint szívesen látott vendéged előtt.[a]
Bizony, színig töltöd poharam!
6 Jóságod és szereteted körülvesz amíg csak élek,
az Örökkévaló házában[b] lakom, egész életemben.
Jeremiás könyörgése
12 Örökkévaló, te igazságos vagy,
s mikor perelek veled,
mindig neked van igazad,
mégis, hadd panaszkodjak neked!
Miért boldogulnak az istentelenek?
Miért virágoznak a csalók?
2 Hiszen te ültetted el őket,
azért vertek gyökeret,
növekednek, és gyümölcsöt teremnek.
Folyton téged emlegetnek,
pedig szívük távol van tőled.
3 Te jól ismersz, Örökkévaló,
látod minden lépésemet,
megvizsgáltad szívemet, hűségemet!
Válaszd külön ezeket az istenteleneket,
mint a levágásra szánt juhokat!
Készítsd őket a megöletés napjára!
4 Meddig kell még a földnek gyászolnia miattuk?
Miért kell a legelők füvének kiszáradnia gonoszságukért?
Miattuk pusztulnak még a vadak és a madarak is,
mert ők azt mondják:
„Isten nem látja, mi lesz velünk!”
Az Örökkévaló válaszol
5 „Jeremiás, ha belefáradsz, mikor gyalogosokkal futsz,
hogyan fogsz akkor a lovasokkal versenyezni?
Ha a sík mezőn is elesel,
mit teszel majd a Jordán melletti sűrű bozótban?
6 Hiszen a saját rokonságod
és testvéreid is ellened beszélnek,
tele torokkal rosszat kiabálnak.
Ne higgy nekik,
még ha kedvesen is szólnak!”
Az Örökkévaló panasza elpusztult birtoka miatt
7 „Elhagytam házamat,
magára hagytam birtokomat[a],
lelkem örömét, választott népemet
ellensége kezébe adtam!
8 Népem ellenem fordult,
vadul ordít rám,
mint a bozótból támadó oroszlán,
ezért én is elfordultam tőle.
9 Olyanná lett népem,
mint az elhullott préda a pusztában,
keselyűk s hiénák gyülekeznek körülötte.
Gyertek mind, mezei vadak,
szaggassátok, egyétek!
10 Drága szőlőskertemet sok pásztor[b] taposta,
kedves birtokomat kegyetlenül pusztította,
gyönyörű kertemet kietlen pusztává tette.
11 Feldúlták, tönkretették,
s most gyászol az egész föld.
Bizony, elpusztult az ország,
nincs, aki gondját viselné.
12 A pusztában minden kopár hegytetőre pusztítók jöttek,
mert az Örökkévaló fegyvere gyilkol az országban mindenütt.
Senki sincs biztonságban.
13 Búzát vetettek, de tövist aratnak,
sokat fáradoznak, mégsem boldogulnak,
aratáskor keservesen csalódnak,
az Örökkévaló izzó haragja miatt.”
Láss! A hited meggyógyított téged(A)
35 Jézus Jerikó felé közeledett. Az út szélén egy vak koldus ült, és kéregetett. 36 Amikor hallotta, hogy sokan mennek el mellette, kérdezősködött, hogy mi történik. 37 Mondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.
38 Ekkor a vak felkiáltott: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”
39 Akik éppen mellette mentek el, rászóltak, hogy maradjon csendben. De ő csak még jobban kiabált: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!”
40 Jézus megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá a vakot, majd megkérdezte tőle: 41 „Mit kívánsz? Mit tegyek veled?”
Ő így válaszolt: „Uram, szeretnék újra látni!”
42 Jézus ezt mondta neki: „Láss! A hited megmentett téged.”
43 Ő pedig azonnal visszanyerte a látását, dicsőítette Istent, és követte Jézust. Ezt látva, az egész nép dicsérte Istent.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center