Revised Common Lectionary (Complementary)
Zsoltár. Ének szombatnapra.
92 Milyen jó dicsérni téged, Örökkévaló,
milyen jó neked énekelni, Felséges,
2 hűséges szeretetedről énekelni reggel,
hűségedet dicsérni éjjel,
3 tízhúrú hangszerrel, lanttal
és szép hangú hárfával!
4 Örülök tetteidnek, Örökkévaló,
kezed alkotásairól örvendezve énekelek!
12 Akik szeretik az igazságot,
virágzanak, mint a pálmafa,
magasra növekednek,
mint a libanoni cédrusok,
13 mert az Örökkévaló házában növekednek,
Istenünk udvaraiban virágzanak.
14 Még idős korukban is szüntelen teremnek,
mint a dúslombú fák.
15 Ezzel hirdetik és tanúsítják,
hogy az Örökkévaló hűséges és igaz![a]
Kősziklám ő, akiben nincs hamisság!
14 Az Örökkévaló Isten ezután a kígyóhoz szólt:
„Átkozott legyél,
mivel ezt tetted!
Átkozottabb leszel,
mint a többi vadállat!
Egész életedben hason csúszva járj,
és a föld porát egyed!
15 Ellenségeddé teszem az asszonyt,
téged pedig az ő ellenségévé teszlek.
Leszármazottaid és az asszony leszármazottjai
folytonosan harcolni fognak egymással.
Az asszony leszármazottja[a] a fejedre tapos,
te pedig a sarkába harapsz.”
16 Majd Isten az asszonyhoz fordult:
„Megsokasítom a terhességeddel járó nehézségeket,[b]
és fájdalommal szülöd gyermekeidet.[c]
Szeretnél uralkodni a férjeden,[d]
mégis ő fog uralkodni rajtad.”
17 Azután Ádámnak ezt mondta:
„Parancsoltam neked,
hogy ne egyél annak a fának a gyümölcséből,
de te inkább a feleségedre hallgattál,
az ő szavának engedtél,
és ettél abból a gyümölcsből.
Ezért megátkozom a földet miattad:
egész életedben sok bajlódással és fáradsággal,
naponta kell művelned,
hogy megadja kenyeredet.
18 Szántófölded töviseket és gyomokat nevel,
te pedig azokat a növényeket[e] eszed,
amelyeket a földeden magadnak termelsz.
19 Bizony, arcod verítékével kell megszerezned
mindennapi kenyeredet!
Halálod napjáig keményen dolgozol,
amíg visszatérsz a földbe,
amelyből kiformáltalak,
mert porból vagy,
és ismét porrá leszel.”
20 Ezután Ádám elnevezte a feleségét Évának, mert Éva[f] lett az ősanyja minden utána következő embernek. 21 Majd az Örökkévaló Isten állatbőrökből jobb ruhákat készített Ádámnak és a feleségének, és abba öltöztette őket.
22 Akkor az Örökkévaló Isten ezt mondta: „Most hát az ember olyanná lett, mint egyikünk: ismeri a jót és a rosszat. Nem engedhetjük meg, hogy kinyújtsa kezét, és szakítson az Élet Fájának gyümölcséből és örökké éljen.” 23 Ezért kiűzte az embert az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből az ember testét kiformálta. 24 Miután kiűzte őket, az Éden kertje elé kerubokat állított, lángoló karddal, amely minden irányban villogott. Azért állította oda a kerubokat, hogy őrizzék az Élet Fájához vezető utat.
Krisztus emberré lett, hogy megmentsen bennünket
5 Isten nem angyalokat választott ki arra, hogy uralkodjanak abban a következő világkorszakban, amelyről most beszélünk. 6 Az Írásban ezt olvassuk:
„Micsoda az ember, hogy törődsz vele, Istenem,
vagy az ember fia[a], hogy gondolsz rá?
7 Rövid időre alacsonyabb rangúvá tetted az angyaloknál,
azután megkoronáztad őt dicsőséggel, méltósággal,
8 és mindent uralma[b] alá helyeztél.”[c]
Amikor Isten mindent Jézus Krisztus uralma alá helyezett, nem hagyott ki semmit. Igaz, most még nem látjuk, hogy minden az ő uralma alatt van. 9 Azt azonban látjuk, hogy Isten dicsőséggel és méltósággal koronázta meg Jézust, aki rövid ideig valóban alacsonyabb rangú volt az angyaloknál. Jézus azért kapta ezt a dicsőséget, mert elszenvedte a kivégzést, és Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center