Revised Common Lectionary (Complementary)

Dávid zsoltára.

²² Akkor a fáraó egész népének megparancsolta: „Minden újszülött héber fiút dobjatok a Nílusba! Ha pedig leányuk születik, azt hagyjátok életben!”

Mózes a fáraó udvarába kerül

2 Abban az időben történt, hogy egy férfi, aki Lévi törzséből származott, feleségül vett egy leányt ugyanebből a törzsből. ² Az asszony áldott állapotba került, fiút szült, és látta, hogy a gyermek szép és egészséges, ezért három hónapig titokban tartotta, hogy fia született. ³ Amikor tovább már nem rejtegethette, fogott egy papirusz-sásból készült kosarat, s bekente szurokkal meg gyantával, hogy ne ázzon át. Majd a gyermeket belefektette, és a part menti sás között kitette a Nílus vizére. ⁴ A fiúcska nővére távolabb állva figyelte, mi történik a gyermekkel.

⁵ A fáraó leánya lejött a folyóhoz fürödni, miközben szolgálóleányai a folyó mentén járkáltak fel- s alá. Mikor meglátta a sás között a kosarat, odaküldte érte az egyik szolgálóját. ⁶ A kosarat felnyitva a fáraó leánya meglepetésére egy síró csecsemőt talált benne! Megesett rajta a szíve, és ezt mondta: „Ez biztosan a héberek fiai közül való!”.

⁷ Ekkor lépett eléje a fiúcska nővére: „Hívjak-e a héberek közül egy szoptatós dajkát, hogy táplálja neked a gyermeket?” — ajánlkozott.

⁸ „Eredj!” — mondta a fáraó leánya. Így hát a leányka elment, és a kisfiú anyjával tért vissza.

⁹ „Vidd ezt a gyermeket, szoptasd helyettem, és megadom a béred” — mondta neki a fáraó leánya.

Az asszony tehát elvitte a csecsemőt, szoptatta és gondját viselte. ¹⁰ Később, amikor a gyermek már annyira megnőtt, hogy nem kellett szoptatnia, visszavitte a fáraó leányához, aki fiává fogadta a fiúcskát, és Mózesnek^[a] nevezte, mivel a vízből húzta ki.

²³ Hitük által bátorodtak fel Mózes szülei, hogy újszülött fiukat három hónapos koráig rejtegessék, hiszen látták, milyen gyönyörű a kis Mózes, és nem féltek a király parancsának ellene szegülni.

²⁴ Amikor Mózes felnőtt, hite által utasította vissza, hogy a fáraó leánya gyermekének tekintsék. ²⁵ Inkább vállalta a közösséget Isten népével, és velük együtt a szenvedést is, mint hogy Egyiptomban a bűn pillanatnyi örömeit élvezze. ²⁶ A Messiáshoz hasonlóan ő is úgy tartotta, hogy Isten népéhez tartozni és az ezzel járó megvetést elviselni többet ér, mint Egyiptom összes kincse — mivel arra a jutalomra tekintett, amelyet Istentől várt.