Revised Common Lectionary (Complementary)
Nézzetek Ábrahámra!
51 „Figyeljetek rám,
akik kívánjátok az igazságosságot,
akik az Örökkévalót keresitek!
2 Nézzetek Ábrahámra, ősapátokra,
a sziklára, amelyből kihasítottak titeket!
Nézzetek Sárára, aki benneteket világra hozott,
a kőfejtőre,[a] melyből származtatok!
Ábrahám egymaga volt, amikor elhívtam,
de megáldottam, és utódait megszaporítottam.
3 Bizony, helyreállítja az Örökkévaló Siont,
romjaiból újra felépíti,
elpusztult földjét olyanná teszi,
mint az Éden,
kopár pusztájából az Örökkévaló kertje lesz,
öröm szava hangzik ott,
dicséret és hálaének hallatszik benne.”
Szabadításom örökre érvényes!
4 „Figyelj rám, népem!
Nemzetem hallgass rám!
Mert tanítás származik tőlem,
igazságos ítéletem megvilágosítja a nemzeteket.
5 Hamar eljön igazságom,
már úton van szabadításom,
és karjaim népeket ítélnek.
Reménykedve várnak engem a szigetek
és a távoli partok lakói,
s karom erejében bíznak.
6 Tekintsetek fel az égre,
nézzetek a földre körös-körül!
Mindezek elmúlnak:
az ég eltűnik, mint a füst,
a föld pedig szertefoszlik,
mint kopott ruha,
lakói meghalnak és elenyésznek.
De szabadításom örökre érvényes,
és igazságosságom soha nem változik.”
Dávidé.
138 Teljes szívvel dicsérlek, Örökkévaló,
dicséretet éneklek neked az istenek előtt!
2 Imádlak téged szent Templomodban,
dicsérem neved hűségedért és kegyelmedért!
Dicsérlek, mert felemelted neved és beszéded
minden másnál magasabbra!
3 Mikor segítségért kiáltottam hozzád,
válaszoltál:
felbátorítottad lelkemet,
szívemben felkeltetted dicséreted énekét.
4 Dicsérnek téged a Föld összes királyai, Örökkévaló,
mikor hallják szavaidat!
5 Örömmel dicsérnek téged tetteidért,
és nagy dicsőségedért.
6 Milyen fenséges az Örökkévaló,
mégis törődik az alázatosokkal!
Jól ismeri a büszkéket is,
de távol marad tőlük.
7 Mikor veszélyek és bajok között kell járnom,
te tartod meg életem!
Kinyújtod karodat, és megvédesz
ellenségeim haragjától.
Bizony, jobb kezed megment tőlük!
8 Az Örökkévaló bosszút áll értem ellenségeimen,
hűséges szeretete örökké kísér!
Ne hagyj el Örökkévaló minket,
hiszen kezed alkotásai vagyunk!
Szánjátok oda magatokat Istennek!
12 Isten irántunk mutatott nagy kegyelmére kérlek benneteket, testvéreim, hogy határozottan szánjátok oda és adjátok át magatokat[a] Istennek! Olyan ez, mintha élő és szent áldozatot vinnétek neki, amelyet ő szívesen fogad. Ez legyen a ti önkéntesen fölajánlott áldozatotok, amellyel őt méltóképpen tisztelitek!
2 Ne igazodjatok a jelenlegi istentelen korszellemhez, se a divatjaihoz! Ellenkezőleg, újítsátok meg az egész gondolkodásotokat, és ezáltal gyökeresen változzatok meg! Akkor lesztek majd képesek megérteni, mi az, amit Isten akar: ami szerinte jó, ami neki tetszik, amit tökéletesnek tekint. Ezekre igyekezzetek!
3 Az Istentől kapott kegyelem által figyelmeztetlek benneteket, hogy egyikőtök se tartsa magát többre, mint ahogyan kellene! Józanul lássátok magatokat, a hiteteknek megfelelően, hiszen mindenki kapott bizonyos mértékű hitet Istentől. 4 Gondoljátok csak meg: az emberi test egységes egész, de sok részből épül fel! Az egyes részeknek mind megvan a maguk sajátos feladata. 5 Ugyanígy van ez velünk is, akik Krisztusban vagyunk: sokan vagyunk ugyan, de együttesen alkotunk egyetlen „testet”. Ennek a testnek külön-külön a részei vagyunk, és kölcsönösen kapcsolódunk egymáshoz.
6 Különböző ajándékokat kaptunk aszerint, hogy Isten mire adott nekünk kegyelmet. Használjuk hát ezeket! Ha például valaki a prófétálás ajándékát kapta, akkor a hite mértéke szerint használja ezt az ajándékot! 7 Aki a gyakorlati dolgokban való szolgálat ajándékát kapta, azzal szolgáljon! Aki a tanítás ajándékát, az tanítson! 8 Aki a biztatás és bátorítás ajándékát kapta, az biztassa és bátorítsa a többieket! Aki az adakozás ajándékát kapta, az adakozzon egyszerűen és tiszta szívvel! Aki azt az ajándékot kapta, hogy vezető legyen, az végezze szorgalmasan a feladatát! Aki azt kapta, hogy a szenvedőkkel jót tegyen, az tegye ezt jókedvűen és barátságosan!
Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia!(A)
13 Amikor Jézus Cézárea Filippi vidékén járt, megkérdezte tanítványaitól: „Mit mondanak az emberek rólam, kicsoda az Emberfia?”
14 „Egyesek azt mondják, hogy te vagy Bemerítő János, mások Illésnek, vagy Jeremiásnak, vagy a régi próféták közül az egyiknek tartanak” — válaszolták.
15 „Hát ti mit mondtok rólam, ki vagyok én?” — kérdezte tovább.
16 Simon Péter így válaszolt: „Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia.”
17 Jézus ezt felelte: „Milyen áldott és boldog vagy Simon, Jóna fia, mert ezt nem magadtól mondtad, hanem Mennyei Atyám jelentette ki neked. 18 Én pedig azt mondom, hogy te Péter vagy. Erre a sziklára fogom felépíteni az eklézsiámat, és a halál erői[a] sem lesznek képesek azt legyőzni. 19 Neked fogom adni Isten Királyságának a kulcsait, és amit megkötsz a földön, az meg lesz kötve a Mennyben, viszont amit feloldasz a földön, az fel lesz oldva a Mennyben.” 20 Ezután szigorúan megparancsolta a tanítványoknak, hogy senkinek se mondják el, hogy ő a Messiás.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center