Revised Common Lectionary (Complementary)
A zenészek vezetőjének. Mélyhangú húros hangszerekre. Dávid zsoltára.
6 Örökkévaló, kérlek, ne haraggal fenyíts engem,
ne haragodban büntess meg!
2 Könyörülj rajtam, mert beteg vagyok,
csontjaim is reszketnek, gyógyíts meg!
3 Lelkem is remeg,
meddig késlekedsz még, Örökkévaló?
4 Kérlek, fordulj vissza hozzám,
erősítsd meg lelkemet!
Szabadíts és gyógyíts meg,
hiszen olyan kegyelmes vagy!
5 A halálban már senki sem dicséri neved!
A halottak országában ki fog áldani téged?
6 Belefáradtam a sóhajtozásba,
egész éjjel csak sírok,
könnyeimmel áztatom ágyamat.
7 Szemem vörös a sírástól,
belefáradt a szomorúságba és a bajokba.
8 Menjetek tőlem, gonoszok, mindannyian,
mert az Örökkévaló meghallotta zokogásomat!
9 Bizony, meghallgatta könyörgésemet,
elfogadta imádságomat, válaszol nekem!
10 Ellenségeim mind vereséget szenvednek,
félve reszketnek!
Hirtelen hátat fordítanak,
szégyenükben elmenekülnek.
16 Mint a kiöntött víz, úgy fogyott el életerőm,
markába szorított a szenvedés.
17 Csontjaimat éjjelente fájdalom hasítja,
nappal sem szűnnek meg kínjaim.
18 Galléromnál fogva megragadott Isten,
nagy erejével ruháimat megmarkolta,
19 sárba hajított,
magam is por és hamu lettem.
20 Segítségért kiáltok hozzád, Istenem,
de nem felelsz.
Felállok, hogy imádkozzam,
de nem is figyelsz rám!
21 Miért vagy hozzám ilyen kegyetlen?
Erős kezeddel miért üldözöl?
22 Felragadsz a széllel, elsodorsz,
mennydörgésed rémít a viharban.
23 Bizony, a halál felé sodorsz engem, jól tudom,
ahol minden élő találkozik!
24 Miért támadsz rám, Istenem,
hiszen már úgyis romokban heverek?
Miért üldözöl,
mikor már segítségért könyörgök?
25 Pedig tudod, hogy együtt sírtam a nyomorulttal,
szívemből bánkódtam a szegényeken!
26 Mégis, mikor jót reméltem, rossz következett,
világosságot vártam, de éjszaka borult rám!
27 Egész bensőm forrong és kavarog,
mert elértek a szenvedés napjai.
28 Bőröm megsötétült, de nem a napsugártól,
segítségért kiáltok a gyűlésben, de hiába!
29 Mintha sivatagban járnék,
sakálok és struccok társa lettem.
30 Megfeketedett bőröm lehámlik,
testemet láz emészti,
31 hárfám hangja panaszosan szól,
fuvolám siratja sorsomat.”
46 Azután Jézus újra a galileai Kánába ment, ahol korábban a vizet borrá változtatta. Élt Kapernaumban egy magas rangú királyi tisztviselő, akinek a fia beteg volt. 47 Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, eljött hozzá. Kérte, hogy menjen vele, és gyógyítsa meg a fiát, aki már haldoklott. 48 Jézus azt felelte: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek.”
49 De a királyi tisztviselő kérlelte: „Uram, gyere velem, mielőtt még meghalna a gyermekem!”
50 Jézus ezt mondta: „Menj csak haza, a fiad élni fog!”
Ő pedig hitt Jézus szavának, és hazament. 51 Útközben találkozott a szolgáival, akik azzal a hírrel jöttek elé, hogy a fia már jobban van.
52 Megkérdezte őket, mikor lett jobban a gyermek.
Azok mondták, hogy előző nap délután egy órakor múlt el a láza.
53 Az apa visszaemlékezett arra, hogy Jézus pontosan abban az órában mondta neki: „A fiad élni fog!” — és hitt Jézusban egész családjával együtt.
54 Ez volt a második csodálatos jel, amelyet Jézus tett, miután Júdeából Galileába érkezett.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center