Revised Common Lectionary (Complementary)

A zenészek vezetőjének. Mélyhangú húros hangszerekre. Dávid zsoltára.

Uzzijjá, Júda királya^(A)

26 Azután Júda egész népe a tizenhat éves Uzzijját tette királlyá apja, Amacjá helyett. ² Uzzijjá építette fel Élat városát, és ismét Júdához csatolta. Ez azután történt, hogy Amacjá király meghalt, és ősei mellé temették.

³ Uzzijjá király tizenhat éves korában lépett trónra, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jekoljának hívták, és Jeruzsálemből származott. ⁴ Uzzijjá azt tette, amit az Örökkévaló helyesnek látott, akárcsak apja, Amacjá. ⁵ Istent kereste és követte, amíg Zekarjá élt, aki arra tanította a királyt, hogy tisztelje az Örökkévalót és engedelmeskedjen neki. Mindaddig, amíg Uzzijjá az Örökkévalót kereste, Isten mindenben sikeressé tette.

⁶ Hadjáratot vezetett a filiszteusok ellen, és lerombolta Gát, Jabné és Asdód városfalait. Ugyanakkor új városokat épített Asdód közelében és máshol is a filiszteusok földjén. ⁷ Isten megsegítette Uzzijját a filiszteusok, a meúniak és az arabok ellen, akik Gúr-Baalban laktak. ⁸ Uzzijjá uralma annyira megerősödött, hogy híre egészen Egyiptomig eljutott, és az ammoniak is adót fizettek neki.

⁹ Jeruzsálemet is megerősítette: a városfalon őrtornyokat épített a Szöglet-kapunál, a Völgy-kapunál és ott, ahol a fal fordul. ¹⁰ A pusztában is épített őrtornyokat, és sok ciszternát vágatott a sziklába, mert sok nyája volt mind a síkságon, mind a dombvidéken. Uzzijjá nagyon szerette a földművelést: számos földműves, gyümölcskertész és szőlész gondozta földjeit és kertjeit a termékeny dombvidéken és Kármelen.^[a]

¹¹ Uzzijjá hadserege képzett harcosokból állt, akiknek fővezére Hananjáhú, a király egyik főembere volt. Hananjáhú vezetésével Jeiél, a királyi írnok és Maaszéjáhú királyi tisztviselő osztották be csapattestekbe a sereget. ^12-13 A hadseregben 307 500 harcképes katona szolgált 2 600 parancsnok vezetése alatt, akik egyúttal a nemzetségek vezetői voltak. Ez a sereg nagy erőt képviselt a király szolgálatában, ha az ellenséggel kellett szembenézni. ¹⁴ Uzzijjá jól felszerelte hadseregét: pajzzsal, dárdával, sisakkal, páncéllal, íjjal és parittyával. ¹⁵ Jeruzsálem falait megerősítette különböző hadigépekkel, amelyekkel nyilakat és nagy köveket lőhettek az ostromlókra. Ezeket a gépeket ügyes mesteremberek készítették, és az őrtornyokon és bástyákon állították fel.

Uzzijjá minden vállalkozásában csodálatos módon segítséget kapott, és nagyon megerősödött — s ennek a híre messze földre eljutott. ¹⁶ Miután azonban királyi hatalma így megerősödött, elbizakodott, és büszkesége a vesztét okozta. Ugyanis elhatározta, hogy ő maga akar tömjént égetni a Templom szentélyében a füstölőoltáron. Ezért bement az Örökkévaló Templomába, és ezzel vétkezett Istene, az Örökkévaló ellen. ¹⁷ Azarjá főpap és vele együtt az Örökkévaló papjai, nyolcvan bátor és erős férfi azonnal utána mentek, ¹⁸ és nem engedték a királynak, hogy megtegye, amit akart. Így figyelmeztették: „Uzzijjá, nem a te dolgod, hogy tömjénáldozatot mutass be az Örökkévalónak! Ezt csak Áron leszármazottjai, a papok tehetik, akiket erre felszenteltek. Menj ki a szentélyből! Azzal, hogy beléptél ide, vétkeztél, és ez nem válik dicsőségedre az Örökkévaló Isten előtt!”

¹⁹ Uzzijjá ott állt a füstölőoltár mellett, kezében a füstölővel. Amikor a papok figyelmeztették, annyira megharagudott rájuk, hogy szinte magánkívül volt a dühtől — ekkor azonban a homlokán hirtelen megjelent a lepra! Ott, az Örökkévaló Templomában, a papok szeme láttára Uzzijjá egyik pillanatról a másikra leprás lett!

²⁰ Amint ránéztek, Azarjá főpap és a többi papok is azonnal látták, hogy a király leprás lett, mert a homlokán lévő folt ezt nyilvánvalóan mutatta. Ezért azonnal kiküldték a Templomból a királyt, de ő maga is sietett kimenni, mert tudta, hogy az Örökkévaló verte meg ezzel a csapással. ²¹ Uzzijjá király haláláig leprás is maradt, egy külön házban élt, és nem léphetett többé a Templom területére. Fia, Jótám kormányozta a királyi palota és az ország ügyeit, és gyakorolta az ítélethozatalt.

A béna koldus csodálatos gyógyulása

3 Történt egyszer, hogy Péter és János délután három órakor imádkozni ment a Templomba. ² Éppen akkor hozták oda azt a koldust, akit minden nap a Díszes-kapu mellé szoktak letenni, hogy kéregessen azoktól, akik a Templomba mentek. Ez az ember születése óta béna volt, nem tudott járni. ³ Amikor meglátta a kapuhoz közeledő Pétert és Jánost, tőlük is pénzt kért.

⁴ Péter Jánossal együtt a szemébe nézett, és azt mondta neki: „Nézz csak ránk!” ⁵ A koldus felnézett, és azt várta, hogy majd adnak neki valamit. ⁶ Péter azonban ezt mondta: „Arany-, vagy ezüstpénzem nincs, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus, a Messiás nevében mondom: kelj fel és járj!” ⁷ Ezzel megfogta a koldus jobb kezét, és segített neki felállni. A béna férfi bokája és egész lába azonnal meggyógyult. ⁸ Talpra ugrott, és életében először járni kezdett. Azután fel-alá járkált, örömében ugrándozott, Istent dicsérte, majd Péterékkel együtt bement a Templomba. ⁹ Ott mindenki észrevette, hogy tud járni, és Istent dicséri. ¹⁰ Ráismertek, hogy ő az, aki a Díszes-kapu mellett ülve koldulni szokott. Mindenkit ámulattal és Isten iránti csodálattal töltött el, ami vele történt.