Old/New Testament
Fenyegető próféciák Izráel szomszédai ellen
9 Az Örökkévaló üzenete Hadrák földje és annak fővárosa, Damaszkusz ellen. Mert az Örökkévaló szemmel tartja az embereket az egész földön mindenütt, ugyanúgy, mint Izráel törzseit. 2 Ez az üzenet Hamát városa ellen is szól, amely szomszédos Damaszkusszal, meg Tírusz és Szidón ellen is, bármilyen bölcsek is annak lakói.
3 Várat épített magának Tírusz, és magas kőfallal vette körül. Nagy gazdagságot gyűjtött össze: annyi az ezüstje, mint a por, és aranya, mint a sár. 4 De az Úr bizony megfosztja Tíruszt minden gazdagságától, hajóhadát a tengerbe süllyeszti, a várost pedig tűzzel pusztítja el[a].
5 Látják ezt Askelón lakói, és megrémülnek. Gáza is megijed, és fájdalmak fogják el. Ekron lakói Tíruszban bíztak, és most keservesen csalódtak. Gázában nem uralkodik többé király, és Askelón trónján senki sem ül. 6 Asdód trónját pedig törvénytelen gyermek foglalja el.
„Bizony, véget vetek a filiszteusok büszkeségének! — mondja az Úr. — 7 Kiveszem szájukból és fogaik közül a bálványoknak áldozott véres húst! Azután, akik a filiszteusok közül megmaradnak, beolvadnak Júda népébe. Olyanok lesznek, mint Júda egyik nemzetsége. Ekron lakói is olyanok lesznek, mint a jebúsziak, akik beolvadtak Júdába. 8 Akkor majd én magam védem meg népemet és földjüket. Nem engedek többé átvonulni rajtuk ellenséges hadsereget, nem foglalja el földjüket többé idegen elnyomó. Most már szemmel tartom, és megőrzöm népemet!”
Nézd, Sion, Királyod jön hozzád!
9 Teljes szívvel örülj,
Sion leánya!
Ujjongj Jeruzsálem népe,
örvendezve kiálts!
Nézd, Királyod jön hozzád!
Győztes Királyod jön,
az Igazságos.
Mégis alázatos és szelíd,
szamárháton ül, nem lovon.
Szamárcsikón jön,
teherhordó állat csikóján.
10 „Kipusztítok Efraimból
minden harci szekeret,
kiirtom Jeruzsálemből
a harci méneket,
széttöröm az íjakat és a nyilakat!
Királyod békességet hirdet
a nemzeteknek,
uralma tengertől tengerig ér,
hatalma az Eufrátesztől
a föld széléig terjed.”
Megjelenik serege fölött az Örökkévaló
11 „Lásd Sion!
Veled kötött szövetségemért,
melyet vérrel pecsételtünk meg,
még foglyaidat[b] is kiszabadítottam
a száraz sziklabörtönből.[c]
12 Ti száműzöttek és rabok,
akikben még él a reménység,
jöjjetek vissza,
hegyen épült erős váratokba!
Most azt hirdetem nektek,
hogy megáldalak benneteket,
kétszeresen kárpótollak
minden szenvedésért!
13 Mert megfeszítem íjamat, Júdát,
kezembe veszem Efraim fiait,
mint éles nyílvesszőimet.
Bizony, Sion lesz a jó kardom,
mint a hős kezében fegyvere.
Megforgatom kardomat Jáván[d] fölött,
megfenyegetem a fiait.”
14 Megjelenik serege fölött az Örökkévaló,
és villámló nyilait szétrepíti.
Uram, az Örökkévaló megfújja a sófárt,
és serege rohamra indul,
mint a délről támadó homokvihar.
15 Megoltalmazza népét az Örökkévaló,
a Seregek Ura,
hogy földre tiporják ellenségeiket,
és letapossák a parittyaköveket.
Győztes csatakiáltásuk hangzik,
mintha bortól lennének ittasak.
Megtelnek a győzelem örömével,
mint vérrel az áldozati kehely,
mint az oltár szögletei és árkai.
16 Istenük, az Örökkévaló
megmenti népét azon a napon,
mint a pásztor megvédi nyáját.
Népe dicsősége
úgy ragyog akkor a földön,
mint szikrázó ékkövek
a királyi koronán.
17 Milyen jó az Örökkévaló hozzánk!
Milyen nagy dicsősége és szépsége!
Bőven ad nekünk búzát és bort,
virulnak az ifjak és leányok!
Az Örökkévaló összegyűjti Izráel szétszórt népét
10 Az Örökkévalótól kérjetek esőt
tavasz idején!
Mert ő küld nektek viharfelhőket,
és bőséges záporesőt,
megnöveszti a gabonát,
és a legelő füvét.
2 A házibálványok csak becsapnak,
a jósnők mind hazudnak,
értelmetlen álmokat magyaráznak,
üres ígérettel hitegetnek!
Miattuk tévelyeg népem,
szanaszét kóborolnak,
tévelyegnek,
mint a juhok,
ha nincs pásztoruk.
3 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Haragra lobbantam
népem pásztorai ellen,
és megbüntetem
a bak-természetű vezetőket,
mert az Örökkévaló, a Seregek Ura
gondot visel Júda népére,
ahogy az igazi pásztor
a maga nyájára.
Bizony, felkészíti őket,
mint jól felszerelt harci paripáját!
4 Mert azok közül a vezetők közül
származnak azok,
akik olyanok, mint a sarokkő,
megbízhatók, mint a sátorszeg,
erősek, mint harcban az íj[e].
5 Együtt küzdenek,
mint hősök a csatában,
letapossák ellenségeiket,
mint az utca sarát.
Harcolnak, mert az Örökkévaló
velük van,
s legyőzik még a lovasokat is.
6 Megerősítem Júda népét,
megsegítem József családját,[f]
hazahozom a száműzetésből,
és letelepítem őket,
mert megkönyörültem rajtuk.
Olyanok lesznek,
mintha el sem
fordultam volna tőlük,
mert én, az Örökkévaló
vagyok Istenük,
ezért meghallgatom őket,
ha hozzám kiáltanak!
7 Akkor Efraim népe olyan lesz,
mint a hős.
Szívük felvidul, és örül,
mint aki bortól megittasul.
Látják ezt fiaik,
és ők is örülnek,
együtt örvendeznek az Örökkévalóval.
8 Jelt adok nekik,
és összegyűjtöm népemet,
hiszen megváltottam őket,
ismét megsokasodnak,
mint régen.
9 Noha szétszórtam őket
a nemzetek közé,
mégis megemlékeznek rólam
a távoli földeken,
és gyermekeket nevelnek,
akik majd hazatérnek.
10 Hazahozom népemet Egyiptomból,
összegyűjtöm őket Asszíriából.
Letelepítem őket Gileádban
és Libanon földjén,
de még ez sem lesz elég nekik.
11 Átvonulnak a nyomorúság tengerén,
amikor az Örökkévaló rácsap
a tenger hullámaira.
Kiszárítja a Nílust fenékig,
Asszíria büszkeségét megalázza,
s Egyiptom kezéből
kiveszi a királyi jogart.
12 Bizony, megerősítem népemet
az Örökkévalóban,
hogy nevében járjanak”
— mondja az Örökkévaló.
Prófécia a nemzetek megbüntetéséről
11 Tárd ki kapuidat, Libanon földje,
hogy tűz pusztítsa cédrusaidat!
2 Jajgassatok, ti fenyők,
mert a cédrusok már ledőltek!
Hogy elpusztultak a hatalmasok!
Jajgassatok ti is, Básán tölgyei,
mert a járhatatlan erdőrengeteg
a földre döntve hever.
3 Pásztorok keserves sírása hallatszik,
mert dús legelőik elpusztultak!
Még az oroszlánok is
panaszosan ordítanak,
mert tanyájuk odalett,
a Jordán-menti sűrűségnek[g] vége![h]
Példázat a két pásztorról
4 Ezt mondta nekem Istenem, az Örökkévaló: „Legeltesd a levágásra szánt juhnyájat! 5 Mert akik megveszik a nyájat, mind levágják őket — kímélet és lelkiismeret-furdalás nélkül. Akik pedig eladják, azt mondják: »Áldott legyen az Örökkévaló, mert meggazdagodtam!« Bizony, ezt a nyájat még a saját pásztorai sem szánják! 6 Én sem szánom többé e föld lakóit — mondja az Örökkévaló —, hanem kiszolgáltatom őket egymásnak és királyuknak. Megengedem, hogy ellenségeik elpusztítsák az országot — nem fogok senkit megmenteni!”
7 Így hát legeltettem a levágásra szánt juhnyájat a kereskedők számára. Két pásztorbotot vettem a kezembe: az egyiket „Kegyelem”-nek, a másikat „Egység”-nek neveztem. Így legeltettem a nyájat. 8 Egyetlen hónap alatt három pásztornak is felmondtam, és elzavartam őket. Elfogyott a türelmem, megharagudtam a kereskedőkre, és ők is meggyűlöltek engem. 9 Ezért azt mondtam nekik: Nem viselem gondját többé nyájatoknak! Pusztuljon a pusztulásra való, vesszen a veszni való! Akik pedig megmaradnak, egyék meg egymást! 10 Akkor fogtam az egyik botomat, a „Kegyelem” botját, és eltörtem. Így bontottam föl a szövetséget, amelyet az egész néppel kötöttem. 11 Így bomlott föl a szövetség azon a napon, és akkor értették meg a szegény juhok — akik figyeltek rám —, hogy amit tettem, azzal az Örökkévaló üzent nekik.
12 Azután ezt mondtam nekik: Ha jónak látjátok, fizessétek ki a béremet! Ha pedig nem, tartsátok meg! Akkor kifizettek: mindössze 30 ezüstpénzt kaptam. 13 Ekkor az Örökkévaló szólt hozzám: „Dobd ezt a nyomorúságos összeget[i] a Templom kincstárába! Látod, ennyire becsültek engem!” Akkor fogtam a 30 ezüstöt, és bedobtam az Örökkévaló Templomának kincstárába. 14 Azután eltörtem a másik botomat, az „Egység”-et is. Így bontottam föl a Júda és Izráel közötti testvéri egységet.
15 Ekkor az Örökkévaló szólt hozzám: „Ismét szerezz magadnak rossz pásztornak való fölszerelést, és készülj a pásztorkodásra! 16 Ezzel jelezd, hogy én olyan valakit fogok vezetővé tenni ezen a földön, aki rossz pásztor lesz. Nem törődik azokkal a juhokkal, akik elpusztulnak, nem keresi meg az elkóboroltakat, nem gyógyítja meg a betegeket, nem legelteti az egészségeseket. Ellenben megeszi a kövér juhok húsát, és még a körmeiket is letöri.
17 Jaj ennek a pásztornak!
Jaj a rossz pásztornak,
aki sorsára hagyja nyáját!
Fegyver sújtsa a karját
és jobb szemét!
Bénuljon meg karja teljesen,
vakuljon meg jobb szemére egészen!”
Az Örökkévaló felszabadítja Jeruzsálemet
12 Az Örökkévaló üzenete Izráelről: Ezt mondja az Örökkévaló, aki az eget kiterjesztette, a földet megalapozta és az emberbe szellemet adott: 2 „Nézzétek! Jeruzsálemet olyanná teszem, mint egy serleget, amely színig van töltve részegítő itallal. Körülveszik a nemzetek, isznak belőle, és megrészegednek tőle. Még Júda népe is iszik belőle, amikor Jeruzsálemet megostromolja az ellenség. 3 Bizony, a föld összes nemzete összefog Jeruzsálem ellen, és egyesült erővel megtámadják a várost. De Jeruzsálemet túl nehéz kővé teszem az ostromlók számára: aki megpróbálja elmozdítani a helyéről, mind beleszakad az erőlködésbe. 4 Akkor megrémítem a lovakat, és zűrzavart támasztok a lovasok között — az Örökkévaló mondja ezt. — Júda népe fölött azonban éberen őrködöm, amikor a támadó nemzetek minden lovát vaksággal verem meg! 5 Júda vezetői akkor felismerik, és ezt mondják: »Jeruzsálem lakóinak példája megerősít bennünket Istenünkben, az Örökkévalóban, a Seregek Urában!« 6 Akkor olyanná teszem Júda vezetőit, mint amilyen az izzó parázs a száraz farakás tövében, vagy a tüzes fáklya a szalmakazal oldalában. Bizony, mint a tűz a szalmát, úgy elpusztítják körös-körül az összes nemzetet, akik Jeruzsálemet támadják! De Jeruzsálem lakói továbbra is békességben lakhatnak városukban.”
7 Az Örökkévaló először Júda seregének ad győzelmet, hogy Dávid családjának dicsősége és Jeruzsálem lakosainak a dicsősége ne múlja fölül Júda dicsőségét. 8 Akkor Jeruzsálem lakosai között még a leggyengébb is olyan lesz, mint Dávid, mert az Örökkévaló megvédi őket. Dávid családja[j] pedig olyan lesz, mint Isten, vagy mint az Örökkévaló angyala — úgy fogja vezetni a népet.
Kiárasztom a kegyelem és az imádság szellemét
9 Ezt mondja az Úr: „Akkor hozzálátok, hogy megsemmisítsem mindazokat a nemzeteket, akik Jeruzsálem ellen támadtak.
10 Dávid családjára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a kegyelem, a könyörület és az imádság szellemét. Bizakodva néznek rám, akit ők átszúrtak. Gyászolni fognak engem, ahogy siratják az egyetlen fiút. Sírnak miattam, mint az elsőszülött fiúért, aki meghalt. 11 Akkor egész Jeruzsálemben olyan nagy gyászt tartanak, mint Hadad-Rimmón mellett, a meggidói síkságon[k]. 12 Gyászol majd az egész ország, minden család és nemzetség a maga helyén. Gyászol a Dávid nemzetsége is a maga helyén, a férfiak és az asszonyok külön[l]. Gyászol a Nátán nemzetsége is a maga helyén, a férfiak és az asszonyok külön. 13 Gyászol a Lévi nemzetsége is a maga helyén, a férfiak és az asszonyok külön. Gyászol a Simei nemzetsége is a maga helyén, a férfiak és az asszonyok külön. 14 Gyászol majd az összes többi nemzetség is, mindegyik a maga helyén, a férfiak és az asszonyok külön.”
Az ezeréves uralkodás
20 Ezután ismét láttam: egy angyal szállt le a Mennyből, aki a kezében tartotta a feneketlen mélység kulcsát és egy nagy láncot. 2 Foglyul ejtette a Sárkányt, azt a Régi Kígyót — akit neveznek Ördögnek és Sátánnak is —, azután megkötözte ezer évre. 3 Majd ledobta a feneketlen mélységbe, a lejáratot pedig bezárta és lepecsételte, hogy a Sárkány ne tudja többé becsapni a népeket, amíg az ezer év le nem telik. Ezer év múlva a Sárkányt egy kis időre szabadon kell majd engedni.
4 Azután trónokat láttam, és akik rajtuk ültek, azok hatalmat kaptak, hogy uralkodjanak.
Majd láttam azoknak az embereknek a lelkeit, akiket azért fejeztek le, mert Jézusról és az Isten Igéjéről tanúskodtak; akik nem imádták a Szörnyeteget, sem annak bálványszobrát, és nem engedték sem a homlokukra, sem a kezükre tenni a Szörnyeteg jelét. Ők ismét életre keltek, és uralkodtak Krisztussal együtt ezer esztendeig. 5 A többi halott azonban még nem támadt fel, amíg le nem telt az ezer év. Ez az első feltámadás.
6 Áldottak, boldogok és szentek, akik részt vesznek az első feltámadásban! Rajtuk nincs hatalma a második halálnak, hanem Isten és Krisztus papjai lesznek, és együtt uralkodnak vele ezer esztendeig.
7 Amikor eltelik az ezer év, kiengedik börtönéből a Sátánt, 8 Ő pedig kimegy, hogy elhitesse és becsapja a világ összes népét — Gógot és Magógot. Háborúra gyűjti össze őket, és annyian lesznek, mint a tenger partján a homokszemek. 9 Felvonulnak az egész földön, bekerítik Isten népének táborát és a szeretett várost. Ekkor azonban a Mennyből tűz száll le, és megemészti őket. 10 A Sátánt pedig, aki becsapta a népeket, bedobják a tűz-tóba, amelyben kén ég. Így ő is oda kerül a Szörnyeteg és a Hamis Próféta mellé, ahol éjjel-nappal, örökkön-örökké gyötrődnek.
A Nagy Ítélet
11 Azután láttam: egy hatalmas, fehér trónt, amelyen ült valaki. Tekintete elől elfutott a föld és az ég, és nyomtalanul eltűntek. 12 Majd láttam, hogy a trón előtt álltak a halottak, nagyok és kicsik. Azután könyveket nyitottak ki, és ítéletet hirdettek a halottak felett — mindenkinek a saját tettei alapján, amelyek a könyvekben voltak feljegyezve. Azután kinyitottak egy másik könyvet is, az Élet Könyvét. 13 A tenger kiadta a benne levő halottakat, ugyanígy a Halál és a Hádész is kiadták a náluk levő halottakat. Minden egyes embert a tettei szerint ítéltek meg. 14 Ezután a Halált és a Hádészt is bedobták a tűz-tóba. Ez a második halál: a tűz-tó. 15 Ha valaki nem volt beírva az Élet Könyvébe, azt is a tűz-tóba vetették.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center