Old/New Testament

Látomás a könyvtekercsről

5 Azután fölnéztem, és látomásban egy könyvtekercset láttam, amely lebegett az égen. ² Az angyal megkérdezte: „Zakariás, mit látsz?”

Egy nyitott könyvtekercset, amely lebeg az égen. Húszkönyöknyi lehet a hossza, és tíz a szélessége^[a] — válaszoltam.

³ Ő pedig így folytatta: „Látod, erre a könyvtekercsre átok van írva, amely érvényes az egész országban. Az egyik oldalán azokra vonatkozik az átok, akik lopnak, a másik oldalán pedig azokra, akik hazudnak és hamisan esküsznek. Akiket elér az átok, azokat az Úr kigyomlálja népe közül.”

⁴ Azt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Kiküldtem ezt az átkot, hogy rászálljon mindazoknak a házára, akik lopnak, vagy hamisan esküsznek az én nevemre. Bizony, rászáll, ott is marad, és elpusztítja azt a házat, falait és gerendáit.”

Látomás a mérőedényről

⁵ Hozzám lépett az angyal, aki beszélni szokott velem, és ezt mondta: „Nézz csak föl! Látod, mi az, ami közeledik?”

⁶ Látom, de vajon mit jelenthet? — válaszoltam.

„Ez egy mérőedény^[b] — felelte az angyal —, és Júda népének bűnét jelképezi.”

⁷ Mikor az angyal fölemelte a mérőedény ólomból készült fedelét, láttam, hogy egy asszony ül az edényben. ⁸ „Látod, ez az asszony a gonoszságot jelképezi” — mondta, és visszanyomta az asszonyt a mérőedénybe, majd az ólomfedőt rádobta az edény szájára.

⁹ Azután fölnéztem, és két asszonyt láttam, amint repülve közeledtek. Nagy szárnyaik voltak, mint a gólyáknak. Fölemelték a mérőedényt az ég és föld közé, és elrepültek vele.

¹⁰ Hová viszik? — kérdeztem az angyalt.

¹¹ „Sineár^[c] földjére — felelte —, hogy ott házat építsenek a számára. Amikor az elkészül, abban helyezik el a mérőedényt.”

Az ég négy szele

6 Azután ismét fölnéztem, és négy harci szekeret láttam, amelyek két bronzhegy közül jöttek elő. ² Az elsőt vörös lovak húzták, a másodikat feketék, ³ a harmadikat fehérek, a negyediket pedig szürkék. ⁴ Megkérdeztem az angyalt, aki beszélt velem: Uram, mit jelent ez?

⁵ Ezt felelte: „Ez az ég négy szele^[d]. Az egész föld Urának színe előtt állnak, hogy parancsait teljesítsék. Most jöttek ki onnan, és indulnak a négy világtáj felé. ⁶ A fekete lovak szekere észak földjére indul, s a fehérek követik őket^[e]. A szürkék a déli földre mennek.”

⁷ Ezek az erős lovak türelmetlenül várták, hogy útjukra indulhassanak, ezért az angyal szólt nekik: „Menjetek, járjátok be a földet!” Ekkor elindultak, hogy bejárják a földet.

⁸ Majd valaki kiáltott nekem: „Nézd azokat, amelyek észak földjére mentek! Ők lecsendesítették haragomat.”^[f]

Prófécia a Csemetéről

⁹ Ezt az üzenetet kaptam az Örökkévalótól: ¹⁰ „Heldaj, Tobíjjá és Jedajá ajándékot hoztak a Babilóniában élő száműzöttektől.^[g] Most hát, Zakariás, még a mai napon menj el Jósíjjá, Cefanjá fia házához, hogy találkozz ezzel a három férfival! ¹¹ Vedd át tőlük az ezüstöt és az aranyat, és készíttess abból koronát! Azzal pedig koronázd meg Jósua főpapot, Jócádák fiát, ¹² és mondd neki:

»Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:

¹⁴ Ezután a koronát tegyétek az Örökkévaló Templomának kincsei közé, és őrizzétek meg! Emlékeztessen mindenkit Heldajra, Tobíjjára, Jedajára és Jósijjá, Cefanjá fia vendégszeretetére.

¹⁵ Akik távol laknak, azok közül is eljönnek, és segítenek majd az Örökkévaló Templomát építeni.”

Amikor ezek megtörténnek, akkor majd felismeritek és megértitek, hogy engem az Örökkévaló, a Seregek Ura küldött hozzátok ezzel az üzenettel!

Bizony így lesz ez, ha engedelmesen hallgattok az Örökkévalónak, Isteneteknek szavára!

Amit az Örökkévaló kíván tőletek

7 Dárius király uralkodásának 4. évében^[i], a 9. hónap, vagyis Kiszlév 4. napján az Örökkévaló szólt Zakariáshoz.

² Ez a következőképpen történt: Bétel városának lakói követségbe küldtek Jeruzsálembe néhány embert: Száracert, Regem-Meleket és másokat. Azzal bízták meg őket, hogy imádkozzanak és könyörögjenek az Örökkévaló előtt, ³ és kérdezzék meg az Örökkévaló, a Seregek Ura Templomában szolgáló papokat, meg a prófétákat is, hogy választ kapjanak a kérdésükre, amely így szólt: „Sok éven keresztül, minden év ötödik hónapjában böjtöléssel és gyászolással emlékeztünk meg a Templom lerombolásának évfordulójáról. Folytassuk ezt, vagy abbahagyjuk?”

⁴ Akkor az Örökkévaló, a Seregek Ura ezt mondta nekem: ⁵ „Ezt mondd a népnek és a papoknak: »Az elmúlt 70 évben valóban böjtöltetek és gyászoltatok az ötödik és a hetedik hónapban. De vajon ezt az én kedvemért tettétek? ⁶ Amikor pedig esztek-isztok, nem magatoknak esztek és isztok? ⁷ Hiszen az Örökkévalónak ugyanezt az üzenetét hirdették nektek a régebbi próféták is, amikor Jeruzsálem még virágzó és népes város volt, falvak vették körül, s amikor még a déli és a nyugati dombvidék is megművelt és lakott terület volt.«”

⁸ Az Örökkévaló szólt Zakariáshoz: ⁹ „Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: Minden helyzetben az igazságosságnak megfelelően döntsetek és cselekedjetek! Bánjatok egymással szeretettel és együttérzéssel! ¹⁰ Ne éljetek vissza az özvegyek, árvák, idegenek és szegények kiszolgáltatott helyzetével! Egymás ellen még csak ne is tervezzetek semmi rosszat!”

¹¹ De hiába mondtam nekik, ők nem hallgattak rám, lázadoztak és vonakodtak engedelmeskedni, sőt bedugták a fülüket, hogy ne is hallják, amit mondok nekik. ¹² Megkeményítették a szívüket, hogy az olyan lett, mint a kő, mert nem akarták meghallani a Törvény tanítását, sem a próféták üzeneteit, amelyeket az Örökkévaló, a Seregek Ura küldött Szelleme által a régi prófétákon keresztül. Emiatt haragudott meg rájuk oly nagyon az Örökkévaló, a Seregek Ura.

¹³ „Mivel hiába kiáltottam nektek, nem akartátok meghallani — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura —, majd ti is kiáltoztok hozzám segítségért, de akkor én sem fogom meghallani!

¹⁴ Ezért szórtalak szét titeket idegen nemzetek közé, mint a forgószél a polyvát! Földetek pedig lakatlan és puszta lett, amelyen még utazó sem jár keresztül. Így lett lakói miatt a gyönyörű föld kietlen pusztasággá!”

Próféciák Jeruzsálem boldog jövőjéről

8 Az Örökkévaló, a Seregek Ura ismét szólt hozzám: ² „Ezt üzeni az Örökkévaló, a Seregek Ura:

³ Ezt mondja az Örökkévaló:

⁴ Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:

⁷ Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:

⁹ Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Legyetek erősek és bátrak, hiszen hallottátok a próféták üzenetét, amikor az Örökkévaló, a Seregek Ura Templomának újjáépítése megkezdődött, és az alapozáshoz hozzákezdtetek! Most ugyanezt mondom nektek: ¹⁰ A Templom alapjának megépítése előtt nem volt eredménye sem az emberek, sem az állatok munkájának. Azelőtt nem volt biztonságban az ellenségtől senki, aki egyik városból a másikba ment. Azelőtt minden embert a társa ellen fordítottam.

¹¹ De mostantól kezdve minden másképpen lesz! Ezentúl nem úgy fogok bánni e nép maradékával, mint a Templom alapozása előtti időben — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. — ¹² Mert békességben fognak vetni, a szőlő is gazdag termést hoz, a szántóföld is bőségesen terem, mert esőt ad az ég is kellő időben. Én pedig mindezeket örökségül adom e nép maradékának.

¹³ Izráel és Júda népe! A Templom alapozása előtt a nemzetek Izráel pusztulását emlegették, ha átkozni akartak valakit. De ezentúl másképp lesz! Olyan bőségesen megáldalak titeket, hogy áldásként fogják említeni neveteket! Legyetek erősek, bátrak, és ne féljetek!”

¹⁴ Mert ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Amikor őseitek magukra haragítottak, elhatároztam, hogy veszedelmet hozok rájuk, és úgy is tettem — az Örökkévaló, a Seregek Ura mondja ezt! ¹⁵ Ugyanígy, most elhatároztam, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda népével — ezért hát ne féljetek!

¹⁶ Ti viszont tartsátok magatokat a következőkhöz: Mondjatok igazat egymásnak! Peres ügyekben szolgáltassatok igazságot, s ezzel teremtsetek békességet! ¹⁷ Még csak ne is tervezzetek semmi rosszat egymás ellen, és ne esküdjetek hamisan, mert ezeket gyűlölöm!” — mondja az Örökkévaló.

¹⁸ Az Örökkévaló, a Seregek Ura ismét szólt hozzám: ¹⁹ „Ezt üzeni az Örökkévaló, a Seregek Ura: Eddig böjtöt tartottatok a negyedik, ötödik, hetedik és a tizedik hónapban^[j]. De mostantól fogva ezek az ünnepek Júda népe számára az örvendezés és boldogság vidám ünnepei lesznek. Csak szeressétek az igazságot és a békességet!”

A nemzetek fölmennek Jeruzsálembe az Örökkévalót imádni

²⁰ Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Eljön még az idő, mikor a nemzetek városaiból sokan jönnek Jeruzsálembe. ²¹ Az egyik városból jövők így biztatják a másik város lakóit: »Gyertek velünk ti is, menjünk föl Jeruzsálembe, az Örökkévaló előtt imádkozni, és az Örökkévalót, a Seregek Urát keresni!« Azok pedig felelik: »Megyünk mi is veletek!«

²² Bizony, azokban a napokban erős és nagy nemzetek fiai jönnek^[k] sok-sok nemzetből Jeruzsálembe, hogy az Örökkévalót, a Seregek Urát keressék, és az Örökkévaló előtt imádkozzanak.”

²³ Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Abban az időben oly sokan jönnek az idegen nyelvű nemzetek közül, hogy minden zsidó férfi ruháját tíz nem zsidó jövevény ragadja meg, így kérlelve őket: »Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy Isten veletek van!«”

Isten imádása a Mennyben

19 Ezután olyan hangot hallottam, mintha a Mennyben óriási sokaság erős hangon egyszerre kiáltana:

³ És újra kiáltották:

⁴ Ekkor földre borult a huszonnégy mennyei vezető és a négy mennyei élőlény, és így imádták a trónon ülő Istent:

⁵ Hang hallatszott a trón felől, amely ezt mondta:

⁶ Nagy sokaság hangját hallottam, amely hatalmas vízesés robajához, vagy mennydörgéshez hasonlított. Ezt kiáltották:

(Ez a menyasszonyi ruha Isten népének jó és igazságos tetteit jelképezi.)

⁹ Ezután az angyal hozzám fordult: „Írd le: Boldogok és áldottak, akiket meghívtak a Bárány lakodalmába, az ünnepi vacsorára!” Majd hozzátette: „Ezek valóban Isten igaz szavai.”

¹⁰ Ekkor én, János, az angyal lába elé borultam, hogy imádjam őt, de ő visszatartott: „Vigyázz, ne tedd, mert én csak szolgatársad vagyok neked is, meg a testvéreidnek is — mindazoknak, akik Jézus tanúságtételét hordozzák. Istent imádd! Mert a Jézus tanúságtétele a prófétálás szelleme.”

A Királyok Királya és Urak Ura

¹¹ Ismét láttam: megnyílt a Menny, és egy fehér ló jelent meg. Lovasának neve „Hűséges és Igaz”, mert igazságosan ítél és harcol. ¹² Tekintete, mint a tűz lángja, fején pedig sok koronát visel. Erre a lovasra olyan név van ráírva, amelyet rajta kívül senki sem ismer. ¹³ Vérbe mártott köpenyt visel, és így nevezik: „Isten Igéje”. ¹⁴ Mennyei seregek követik fehér lovakon, tiszta fehér, gyolcsvászon ruhákba öltözve. ¹⁵ Az elöl haladó lovas szájából éles kard jön ki, amellyel csapásokat mér a nemzetekre. Vaspálcával uralkodik fölöttük, és ő tapossa majd a szőlőt a Mindenható Isten szörnyű haragjának szőlőtaposó helyén. ¹⁶ A lovas derekánál, a köpenyére ez a név volt írva:

királyok királya és urak ura

A nagy csata

¹⁷ Azután láttam: egy angyal állt a Napban, és erős hangon ezt kiáltotta az égen magasan szálló valamennyi madárnak: „Gyertek ide, gyűljetek össze Isten nagy lakomájára, ¹⁸ és egyétek a királyok, vezérek és hatalmasok testét, egyétek a lovakat és lovasaikat, egyétek mindenféle ember holttestét, szabadokat és rabszolgákat, kicsiket és nagyokat!”

¹⁹ Ekkor megláttam a Szörnyeteget és a Föld királyait: hadseregeikkel együtt összegyűltek, hogy harcoljanak a fehér lovon ülő lovas és annak serege ellen. ²⁰ Akkor a Szörnyeteget és vele együtt a Hamis Prófétát is foglyul ejtették. (Ez a Hamis Próféta az, aki csodákat^[b] tett a Szörnyeteg érdekében, és ezzel becsapta mindazokat, akik magukra vették a Szörnyeteg jelét, és imádták annak szobrát.) Azután a Szörnyeteget és a Hamis Prófétát elevenen bedobták a tűz-tóba, amelyben kén ég. ²¹ A többieket pedig a fehér lovon ülő lovas szájából kijövő kard ölte meg. Az elesettek húsából a madarak lakmároztak, ameddig mind jól nem laktak.