Old/New Testament
Térjetek vissza hozzám!
1 Dárius, Perzsia királya uralkodásának második évében, a 8. hónapban[a] az Örökkévaló üzenete érkezett Zakariás prófétához, akinek apja Berekjá, annak apja pedig Iddó volt.
2 „Nagyon megharagudott őseitekre az Örökkévaló! 3 Mondd meg hát népednek, Zakariás, hogy ezt üzeni az Örökkévaló, a Seregek Ura: Térjetek vissza hozzám, akkor én is visszatérek hozzátok!
4 Ne legyetek olyanok, mint őseitek! Hozzájuk is kiáltottak az akkor élő próféták az Örökkévaló, a Seregek Ura nevében, és sürgették őket, hogy változtassák meg gonosz életmódjukat, és ne kövessenek el több gonoszságot. De őseitek nem engedelmeskedtek nekem, sőt nem is hallgattak rám — mondja az Örökkévaló. —
5 Hol vannak már őseitek, és hol vannak a próféták? Vajon örökké élnek? 6 De mindaz, amit mondtam és parancsoltam szolgáim, a próféták által, kikerülhetetlenül beteljesedett rajtuk! Nem így van? Őseitek ezt belátták, és elismerték: »Igen, az Örökkévaló, a Seregek Ura valóban életünk és tetteink szerint bánt velünk! Pontosan úgy, ahogy elhatározta, és előre megmondta.«”
Látomás Jeruzsálem újjáépüléséről
7 Dárius király uralkodásának 2. évében, a 11., azaz Sebát hónap 24. napján az Örökkévaló üzenete érkezett Zakariás prófétához, akinek apja Berekjá, annak apja pedig Iddó volt.
8 Én, Zakariás, éjjel látomást láttam: egy férfit láttam egy vörös színű lovon, egy árnyas völgyben, mirtuszfák között. Mögötte vörös, fakószürke és fehér lovak látszottak. 9 Akkor odafordultam ahhoz az angyalhoz, aki beszélt velem, és megkérdeztem: „Uram, mit jelent ez?”
„Majd megmagyarázom neked” — válaszolta.
10 Ekkor a mirtuszfák között álló férfi válaszolt a kérdésemre: „Ezeket az Örökkévaló küldte, hogy keresztül-kasul bejárják a földet.”
11 Majd jelentették az Örökkévaló angyalának, aki a mirtuszfák között állt: „Bejártuk az egész földet. Mindenütt nyugalom és békesség uralkodik.”
12 Ezután az Örökkévaló angyala így kiáltott: „Örökkévaló, Seregek Ura! Mikor fogsz megkegyelmezni Jeruzsálemnek és Júda többi városának? Hiszen már hetven éve haragszol rájuk!”
13 Az Örökkévaló ekkor annak az angyalnak válaszolt, aki velem beszélt. Vigasztaló és bátorító hangon szólt hozzá. 14 A velem beszélő angyal pedig hozzám fordult, és ezt mondta:
„Hirdesd ki ezt az üzenetet!
Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: »Féltékeny és erős szeretettel szeretem Jeruzsálemet és Siont!
15 De nagyon haragszom az elbizakodott és jólétben élő nemzetekre, mert nagy pusztítást és rombolást vittek végbe népem között, pedig én csak kevéssé haragudtam népemre.
16 Most azonban — mondja az Örökkévaló — ismét kegyelemmel és jóindulattal fordulok Jeruzsálemhez. Házamat újra felépítik benne — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura —, sőt az egész város újjáépül.«
17 Továbbá ezt is hirdesd ki: »Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: Városaim megint bőségben fognak élni! Jeruzsálem ismét kiválasztott városom lesz, és Sion népét megvigasztalom!«”
Látomás a négy mesteremberről
18 Egy másik alkalommal, amikor fölnéztem, négy szarvat[b] láttam.
19 Odafordultam az angyalhoz, aki beszélt velem, és megkérdeztem: „Mit jelent ez?”
„Ez a négy szarv azokat jelképezi, akik szétszórták Júdát, Izráelt és Jeruzsálemet.”
20 Majd az Örökkévaló négy mesterembert mutatott. 21 „Kik ezek, és miért jöttek?” — kérdeztem.
Ezt válaszolta: „Ezek a szarvak azokat a nemzeteket jelképezik, akik hatalmukat arra használták, hogy Júda ellen támadjanak. Annyira szétszórták és megalázták Júda népét, hogy már a fejét sem merte fölemelni senki. Ez a négy mesterember pedig azért jött, hogy ezeket a nemzeteket elrettentse, sőt, hogy letörje a szarvukat.”
Látomás Jeruzsálem jövőjéről
2 Azután fölnéztem, és látomásban egy férfit láttam, akinek mérőzsinór volt a kezében. 2 Megkérdeztem tőle: „Hová mész?”
„Megmérem Jeruzsálem hosszát és szélességét” — válaszolta.
3 Ekkor megjelent az az angyal, aki velem szokott beszélni. Majd egy másik angyal jött, 4 aki ezt mondta az első angyalnak: „Siess, mondd meg ennek az ifjúnak:
»Jeruzsálem olyan nagy város lesz,
annyi lakossal és háziállattal,
hogy nem is kerítik körül fallal.
5 Én magam leszek a tűzfal körülötte
— mondja az Örökkévaló —,
és megvédem.
Jeruzsálemben fogok lakni,
és ez lesz a város dicsősége.«”
6 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Szétszórtalak titeket
a szélrózsa minden irányába.
De most hagyjátok ott
azt az északi földet!
Siessetek!
7 Sion népe,
akik Babilóniában laktok,
meneküljetek el onnan!”
8 Amikor az Örökkévaló, a Seregek Ura a saját dicsőségével elküldött engem, azt mondta, hogy akik népét bántják, azok az ő szeme fényét bántják! Bizony, ezt mondta azokról a nemzetekről, akik az ő népét zsákmányul ejtették és kirabolták!
9 Ezt is mondta: „Figyeljetek rám! Így büntetem meg ezeket a nemzeteket: ellenük fordulok, és azok fogják zsákmányul ejteni és kirabolni őket, akiket korábban ők raboltak ki, és szolgaságba kényszerítettek!”
Amikor ez megtörténik, akkor majd felismeritek és megértitek, hogy engem az Örökkévaló, a Seregek Ura küldött hozzátok ezzel az üzenettel!
10-11 „Örülj, Sion leánya,
és ujjongva énekelj,
mert eljövök hozzád,
és népem között fogok lakni!
Azon a napon sok más nemzet is
hozzám csatlakozik,
ők is népemmé lesznek,
én pedig közöttetek lakom!”
— ezt üzeni nektek az Örökkévaló.
Amikor ezek megtörténnek, akkor majd felismeritek és megértitek, hogy engem az Örökkévaló, a Seregek Ura küldött hozzátok ezzel az üzenettel!
12 Akkor az Örökkévaló birtokba veszi
Júdát és annak népét,
mint jogos örökségét a szent földön,
és újra Jeruzsálemet választja
saját városának.
13 Némuljon el minden teremtmény az Örökkévaló előtt,
mert ő felkelt trónjáról!
A főpap pere és felmentése
3 Azután megmutatták nekem Jósua főpapot, aki az Örökkévaló angyala előtt állt. Jósua jobb oldalán a Sátán állt, és vádolta[c] őt.
2 Az Örökkévaló angyala azonban elhallgattatta a Sátánt: „Nem ad igazat neked, Sátán, és elutasítja vádjaidat az Örökkévaló, aki Jeruzsálemet kiválasztotta. Hát nem olyan ez, mint a tűzből kikapott, félig megégett fadarab?”
3 Jósua főpap piszkos ruhákat viselt, de 4 az Örökkévaló angyala ezt mondta az ott állóknak, akik parancsait várták: „Vegyétek le róla a piszkos ruháit!” Azután Jósuához fordult: „Nézd, levettem rólad bűneid terhét, és ünnepi ruhákba öltöztetlek!”
5 Ekkor én, Zakariás közbeszóltam: „Tegyenek a fejére tiszta turbánt is!” Akkor Jósuát gyönyörű ünnepi ruhákba öltöztették, és a fejére tették a turbánt. Eközben ott állt mellette az Örökkévaló angyala.
6 Ünnepélyesen megerősítette Jósuát főpapi tisztségében e szavakkal: 7 „Ezt mondja neked az Örökkévaló, a Seregek Ura: Ha útjaimon jársz, és elvégzed, amit rád bíztam, akkor te fogod igazgatni a Templom szolgáit, és felügyelsz a Templom udvaraira, sőt szabad bejárást kapsz jelenlétembe azok között, akik itt állnak. 8 Most pedig jól figyeljetek rám, te is, Jósua főpap és ti is, akik Jósua irányítása alatt teljesítitek a papi szolgálatot! Ti együttesen előre jelzitek azt, ami következik: el fogom hozni szolgámat, akit így hívnak: Csemete. 9 Nézzétek! Ez az a kő, amelyet Jósua elé állítok! Ezen a kövön hét szem[d] van. Én magam vésem bele a feliratot, és letörlöm a bűnt erről a földről egyetlen nap alatt — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.
10 Abban az időben mindegyikőtök békességben és bőségben fog élni, és vendégségbe hívja barátait a saját szőlőjébe és gyümölcsöskertjébe” — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.
Látomás az arany mécstartóról
4 Az angyal, aki beszélt velem, visszatért hozzám és felébresztett, mint mikor valakit az álmából ébresztenek föl. 2 „Zakariás, mit látsz?” — kérdezte.
Egy színarany mécstartót — válaszoltam —, amelynek olajtartója is van a tetején. Hét olajmécses[e] van a mécstartón, amelyekhez egy-egy cső vezet az olajtartótól. 3 Az olajtartó mellett jobbról és balról egy-egy olajfa áll.
4 Mit jelent ez, uram? — kérdeztem az angyaltól, aki beszélt velem.
5 „Hát nem érted?” — kérdezett vissza.
Nem, uram — válaszoltam.
6 Akkor ezt mondta: „Amit látsz, az Örökkévaló üzenetét jelenti, amely Zerubbábelnek szól. Az üzenet pedig ez: »Nem hatalommal, sem erővel[f], hanem csak Szellemem által« — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura.
7 Még ha egy nagy hegy emelkedne is Zerubbábel előtt, az is le fog lapulni, és síksággá változik! Zerubbábel pedig fölteszi a zárókövet, és befejezi a Templomot, miközben a nép ujjongva kiáltozik örömében: »Milyen csodálatos! De gyönyörű!«”
8 Ezután az Örökkévaló még ezt mondta nekem: 9 „Ezt a Templomot Zerubbábel kezdi el alapozni, és ő is fogja befejezni.”
Amikor ez megtörténik, Zerubbábel, akkor majd felismered és megérted, hogy engem az Örökkévaló, a Seregek Ura küldött hozzátok ezzel az üzenettel! 10 Mert vannak, akik kicsúfolják a kicsiny kezdetet, mégis örülni fognak, ha látják, hogy Zerubbábel kitartóan folytatja az építkezést![g]
A kő hét oldala[h] pedig az Örökkévaló szemeit jelképezi, amellyel áttekinti és szemmel tartja az egész földet.
11 Mit jelent a mécstartó jobb és baloldalán a két olajfa? — kérdeztem az angyalt. 12 Majd tovább faggattam: Mit jelent az olajfáknak az a két ága, amelyekből aranycsöveken keresztül folyik a mécstartóba az arany?
13 „Hát nem érted?” — kérdezte.
Nem, uram — válaszoltam.
14 „Azt a két személyt[i] jelképezik,
akik az egész föld Ura mellett állnak, és szolgálják őt. Rajtuk keresztül folyik a tiszta olaj” — magyarázta az angyal.
Babilon pusztulása
18 Ezután egy másik angyalt láttam leszállni a Mennyből, akinek igen nagy hatalma volt. Dicsőségének fénye beragyogta a földet, és 2 erős hangon ezt kiáltotta:
„Összedőlt Babilon!
A nagy város összedőlt!
Gonosz szellemek lakóhelye lett,
mindenféle tisztátalan szellem,
utálatos és tisztátalan madár tanyája.
3 Mert Babilon minden népet megrészegített
paráznasága borával,
hiszen vele paráználkodtak
a Föld összes királyai.
A világ üzletemberei Babilon pazarló életmódjából
és költekező jólétéből gazdagodtak meg.”
4 Ezután egy másik hangot hallottam a Mennyből, amely ezt mondta:
„Jöjj ki abból a városból, népem!
Ne vegyél részt annak bűneiben,
s ne érjenek a csapások,
amelyek a városra következnek!
5 Mert Babilon bűnei már az égig érnek,
és Isten elérkezettnek látta,
hogy számon kérje rajta.
6 Bánjatok úgy ezzel a várossal,
ahogy ő bánt másokkal!
Sőt, kétszeresen fizessetek meg neki
mindenért, amit tett!
A pohárba, amelyet másoknak készített,
töltsetek neki magának kétszeresen!
7 Fizessetek neki annyi gyásszal és kínnal,
amennyi dicsőséget és gazdagságot szerzett magának!
Mert ezt mondja: »Királynő vagyok, trónomon ülök!
Nem vagyok özvegy, nem látok gyászt soha!«
8 Egy napon érik hát Babilont
a számára készített csapások mind:
halál, gyász és éhínség.
Tűzben pusztul el a város,
mert erős az Úr Isten, aki ítélkezik felette.”
9 A föld királyai pedig, akik Babilonnal paráználkodtak és dőzsöltek, elsíratják és meggyászolják majd, mikor látják a város égésének füstjét. 10 Megállnak a távolban, mert félnek a kínjaitól, és azt mondják majd:
„Jaj, jaj, te nagy város!
Jaj neked, hatalmas Babilon!
Egyetlen órában beteljesedett rajtad az ítélet!”
11 Siratják és gyászolják Babilont az egész világ üzletemberei és kereskedői is, mert senki sem veszi meg többé az áruikat: 12 aranyat, ezüstöt, drágaköveket, gyöngyöket; finom ruhákhoz való vásznat, bíborszínű vásznakat, selymet, bársonyt; sokféle illatos fát, elefántcsontból faragott dísztárgyakat; sokféle drága fából, bronzból, vasból és márványból készült tárgyakat; 13 fűszereket: fahéjat, balzsamot, füstölőszereket, mirhát, tömjént; bort és olívaolajat, finom lisztet, búzát; marhákat, juhokat, lovakat és szekereket; rabszolgákat — és az emberek lelkét. A kereskedők sírva kiáltják:
14 „Ó, Babilon, amire a szíved vágyott,
mindaz a jó és gazdagság eltűnt előled!
Minden gazdagságod és fényes jóléted
örökre elveszett!
Soha többé vissza nem tér hozzád!”
15 Az üzletemberek és kereskedők, akik meggazdagodtak a Babilonnal való kereskedésből, most félve a kínjaitól, csak a távolból siratják és gyászolják Babilont. 16 Ezt mondják:
„Jaj, jaj! Te nagy város,
aki gyolcsvászonba, bíborba-bársonyba öltöztél,
arannyal, drágakövekkel, gyöngyökkel ékesítetted magad!
17 Hogy elpusztult minden gazdagságod egyetlen óra alatt!”
Ugyanígy a hajóskapitányok, tengerészek, és mindazok, akik a tengereken utaznak és kereskednek, távolról nézik 18 az égő Babilon felszálló füstjét, és ezt kiáltják: „Nem volt a Földön még egy ilyen nagy város!” 19 Gyászukban a fejükre port szórnak, és sírva kiáltozzák:
„Jaj, jaj! Te nagy város!
Akinek csak hajója volt a tengeren,
mind meggazdagodott Babilon gazdagságából,
mégis elpusztult Babilon egyetlen óra alatt!”
20 Örülj ennek, Menny! Örvendezzetek, apostolok, próféták és Isten szent népe, mert Isten bosszút állt Babilonon miattatok!
21 Ezután egy erős angyal felkapott egy malomkő nagyságú sziklát, ledobta a tengerbe, és azt mondta:
„Így süllyed el a nagy város, Babilon!
Ilyen lendülettel hajítják a pusztulásba,
hogy soha többé ne is lássa senki!
22 Nem hallatszik benne többé
hárfások, lantosok, fuvolások és trombitások zenéje,
nem dolgoznak benne mesteremberek,
nem hallatszik a malomkő zaja,
23 nem fénylik benne lámpa,
nem hallatszik vőlegény és menyasszony hangja!
Mert üzletemberei voltak a világ hatalmasai,
és varázslásával minden népet becsapott!
24 Babilon! Kezeden szárad a prófétáknak
és Isten szentjeinek vére!
Te vagy a bűnös mindazoknak a haláláért,
akiket megöltek a Földön.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center