Old/New Testament
1 Ez az Örökkévaló üzenete, amely akkor érkezett Zofóniáshoz, amikor Júdában Jósiás király, Ámón fia uralkodott. Zofóniás apja Kúsi, annak apja Gedaljá, annak apja Amarjá, annak apja pedig Ezékiás volt.
Prófécia a Júdára következő ítéletről
2 Ezt mondja az Örökkévaló: „Kipusztítok,
bizony, kipusztítok mindent
az egész földről![a]
3 Elpusztítok embereket és állatokat,
az ég madarait és a tenger halait,
elpusztítom a bálványimádókat,
és azt is, amit imádtak.
Bizony, kiirtom az embert
a föld színéről!”
— ezt mondja az Örökkévaló. —
4 „Megbüntetem Júda
és Jeruzsálem lakóit,
kiirtom közülük a bálványokat,
hogy még írmagjuk sem marad.
Kiirtom Baál
és a többi bálványok papjait,
5 meg azokat, akik az ég seregét[b]
imádják a házuk tetején,
akik leborulnak az Örökkévaló előtt,
és imádják őt,
de ugyanúgy leborulnak
Molok[c] előtt is.
6 Kiirtom azokat is,
akik elfordultak az Örökkévalótól,
többé már nem szolgálják őt,
s tanácsát nem keresik.”
7 Hallgassatok el,
Uram, az Örökkévaló előtt,
mert az ő napja közeleg!
Áldozatot készített az Örökkévaló,
és megszentelte meghívottait.[d]
8 Ezt mondja az Örökkévaló: „Áldozatom napján
megbüntetem a fejedelmeket
a király családját, és mindazokat,
akik idegen ruhákba öltöznek.
9 Megbüntetem azokat,
akik átlépik a küszöböt,[e]
Uruk házát[f] pedig erőszakkal
és csalással töltik meg.”
10 Ezt mondja az Örökkévaló: „Azon a napon jajkiáltás hallatszik
Jeruzsálemben az Újváros
és a Hal-kapu felől,
és rombolás zaja a dombokról.
11 Az Alsóváros lakói sírnak és jajgatnak,
mert elpusztultak a kereskedők
és a pénzváltók mindannyian.
12 Akkor lámpást fogok,
s átkutatom Jeruzsálemet,
megbüntetem az önelégült kevélyeket,
akik azt gondolják:
»Nem használ nekünk
az Örökkévaló semmit,
de nem is büntet meg!«
13 Bizony, elpusztulnak szép házaik,
és gazdagságuk
az ellenség zsákmánya lesz!
Bár házat építettek,
de nem laknak majd benne,
szőlőt telepítettek,
de nem isszák annak borát.”
14 Az Örökkévaló nagy napja
sietve közeleg,
hamar megérkezik,
itt van már a küszöbön!
Keserves sírás hangja
hallatszik az Örökkévaló napján!
Még az erős harcosok is
sírnak és jajgatnak.
15 Mert az Örökkévaló haragjának napja
lesz az a nap:
az elnyomás és nyomorúság napja,
a pusztítás és pusztulás napja,
sűrű felhők, homály és sötétség napja,
16 amikor a sófárt megfújják,
és csatakiáltás hallatszik,
mikor a városfalakat rohamozzák,
és a bástyákat ostromolják.
17 Ezt mondja az Örökkévaló: „Megszorongatom az embereket,
s tapogatva botorkálnak majd,
mint a vakok,
mert vétkeztek az Örökkévaló ellen.
Kiontják vérüket, mint a vizet,
holttestük szerteszét hever
a földön, mint a ganéj.
18 Nem menti meg őket
sem aranyuk, sem ezüstjük
az Örökkévaló haragjának napján!
Mert féltő szeretetének tüzében
az egész föld megég.
Bizony, véget vet az Örökkévaló,
hirtelen véget vet a föld lakóinak!”
Térj eszedre, szállj magadba!
2 Térj eszedre,
szállj magadba,
te szégyentelen nemzet,
amíg nem késő!
2 Térj eszedre,
mielőtt rád szakadna az ítélet,
amelyet az Örökkévaló
már kihirdetett!
Hiszen a napok hirtelen elszállnak,
mint szélben a polyva!
Szállj magadba,
mielőtt rád zúdul
az Örökkévaló izzó haragja,
mielőtt elérkezik
az Örökkévaló haragjának napja!
3 Keressétek az Örökkévalót mindannyian,
ti, akik alázatosan éltek e földön,
akik benne bíztok,
és engedelmeskedtek parancsainak!
Törekedjetek az igazságosságra
és az alázatosságra,
talán elrejt titeket
haragja napján az Örökkévaló!
Prófécia a filiszteusokról
4 Mert az a nap bizony eljön,
Gáza városa lakatlanná lesz,
Askelón teljesen elpusztul,
Asdód lakóit délben űzik ki házaikból,
Ekrónban[g] sem marad életben senki!
5 Jaj a tengerparton lakóknak,
a Kréta szigetéről származóknak[h]!
Azt mondja az Örökkévaló,
aki határozott felőletek:
„Jaj nektek filiszteusok,
akik Kánaán földjén laktok!
Egészen elpusztítalak benneteket!”
6 A tengerparti városok helye
lakatlan legelővé lesz,
pásztorok tanyáznak ott,
és juhnyájak pihennek.
7 Júda népének maradéka
letelepszik majd a tengerpart vidékén,
ők legeltetik ott nyájaikat,
ők pihennek este
Askelón elhagyott házaiban.
Mert Istenük, az Örökkévaló,
jóra fordítja népe sorsát,
és száműzötteiket hazahozza.
Prófécia Moábról, Ammonról és Kúsról
8 „Jól hallottam, Moáb népe
hogyan gyalázta népemet.
Hallottam, mikor az ammoniak
szidalmazták őket, és kérkedtek,
hogy földjüket elfoglalják.
9 Emiatt, életemre mondom
— így szól az Örökkévaló,
a Seregek Ura, Izráel Istene —,
hogy Moáb úgy jár, mint Sodoma,
és Ammon népe, mint Gomora lakói!
Földjük pusztaság lesz örökre,
terméketlen sós sivatag,
ahol csak tövis és gyom terem.
Népem maradéka pedig kifosztja
Ammon és Moáb országát,
és akik élve maradnak népemből,
elfoglalják Ammon és Moáb földjét.”
10 Ez lesz a jutalma büszkeségüknek,
mivel gyalázták és megalázták
az Örökkévalónak,
a Seregek Urának népét.
11 Rettenetesen bánik velük az Örökkévaló:
kipusztítja a földről az idegen isteneket!
Azután minden nemzet
csak őt fogja imádni,
ki-ki a maga országában,
még a távoli szigeteken
és tengerpartokon is!
12 „Bizony, így lesz veletek is,
Kús[i] népe!
Kardom lesújt rátok,
és halálra sebez!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
Prófécia Asszíriáról
13 Kinyújtja kezét az Úr észak felé,
lesújt Asszíriára,
és elpusztítja őket!
Lakatlan romhalmazzá
rombolja Ninivét,
és kietlen sivataggá teszi.[j]
14 Helyén nyájak legelnek,
romjain vadállatok tanyáznak.
Baglyok fészkelnek
a ledőlt oszlopok közt,
rikoltoznak a leomlott falakon,
s a küszöbön hollók kárognak.
Bizony, csupasz és kifosztott lesz
a hatalmas cédrus!
15 Ez lesz a sorsa Ninivének,
mely most biztonságban érzi magát,
oly büszke hatalmára,
s azt képzeli magáról,
nincs hozzá hasonló a földön.
Mégis egészen elpusztul,
vadállatok tanyája lesz.
Aki csak látja, elrémül,
és döbbenten csóválja fejét.
Prófécia Jeruzsálem ellen
3 Jaj a városnak[k],
amely az Örökkévaló ellen lázad,
engedetlen, tisztátalan,
s elnyomja lakosait!
2 Nem hallgatott az Örökkévaló szavára,
ellenállt a fenyítésnek,
nem bízott benne,
és nem Istenét kereste.
3 A város vezetői
zsákmányra éhes oroszlánok,
bírái, mint az éhes farkasok:
amit megragadnak,
abból reggelre semmi sem marad!
4 Prófétái hitvány csalók,
papjai tisztátalanná tették, ami szent,
és erőszakot követtek el a Törvényen.
5 Csak az Örökkévaló
igazságos a városban!
Csak ő nem tesz
semmi törvénytelent.
Sőt, minden reggel napvilágra hozza
igazságos ítéletét,
egyszer sem mulasztja el!
De az igazságtalanok
még csak nem is szégyellik magukat!
6 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Nemzeteket irtottam ki a földről,
váraik romokban hevernek,
utcáikon senki sem jár,
elpusztultak teljesen,
városaikat lerombolták,
lakatlan romhalmaz maradt belőlük.
7 Azt gondoltam:
ez a város tanul példájukból,
tisztelni és félni fog engem,
elfogadja a figyelmeztetést,
akkor nem pusztul el lakóhelyük,
nem kell megbüntetnem őket.
De nem!
Már kora reggel, ahogy fölkeltek,
megint csak rosszra igyekeztek.
8 Azért hát, várjatok csak rám
— mondja az Örökkévaló —,
amíg ítélethez kezdek!
Mert elhatároztam,
hogy összegyűjtök minden nemzetet,
összeszedem a népeket,
és általuk öntöm rátok izzó haragomat!
Féltő szeretetem tüzében
az egész föld megég!
Prófécia Izráel maradékáról
9 Akkor változtatom át
a nemzetek beszédét,
hogy tiszta nyelven szóljanak,
hogy segítségül hívják
az Örökkévaló nevét,
s egy akarattal szolgálják
és tiszteljék őt.
10 Akkor imádóim eljönnek,
ajándékokat és áldozatokat
hoznak nekem
még Kús folyóin túlról is, a városba,
amelyből szétszórtam népemet.
11 Izráel népe, azon a napon
már nem kell szégyenkezned
vétkeid miatt,
amelyekkel lázadtál ellenem,
mivel kiválogatom közüled azokat,
akik büszkén kérkednek.
Nem fognak többé kevélykedni
szent hegyemen!
12 Csak a szegényeket és elnyomottakat
hagyom meg közületek,
akik egyedül az Örökkévalóban bíznak.
13 Mert Izráel maradéka nem szól
és nem cselekszik hamisan,
nem károsít meg senkit
hazug beszéddel.
Hanem olyanok lesznek,
mint a juhnyáj:
békességben legelnek,
zavartalan pihennek,
fel nem riasztja őket senki.”
Örömének
14 Sion leánya, énekelj!
Ujjongva kiálts, Izráel!
Örülj és vigadj Jeruzsálem leánya!
15 Véget vetett az Örökkévaló
büntetésednek,
elsöpörte ellenségeidet!
Izráel Királya, az Örökkévaló
közöttetek lakik,
nem kell többé félnetek senkitől!
16 Azon a napon
így bíztatják Jeruzsálemet:
„Ne félj Sion,
ne csüggedj, légy erős!
17 Istened, az Örökkévaló,
veled van!
Legyőzhetetlen harcos,
megment ő, és megszabadít!”
Hogy fog ujjongani,
mennyire megörül majd neked!
Szeretetében szótlanul
gyönyörködik benned,
majd ujjongva kiált örömében,
18 mint Jeruzsálemben az ünneplő tömeg.
„Leveszem rólad a gyalázatot,
elűzöm ellenségeidet.[l]
19 Nézd, elbánok elnyomóiddal!
De meggyógyítom, a megnyomorítottakat,
és összegyűjtöm a szétszórtakat.
Gyalázatukat dicsőséggé változtatom,
s az egész világ dicsérni fogja őket!
20 Bizony, azon a napon
összegyűjtelek és hazahozlak,
szégyeneteket dicsőséggé változtatom,
s a föld minden népe dicsérni fog,
mikor sorsotokat
a szemetek láttára jóra fordítom!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
Az utolsó hét csapás
16 Ezután erős hangot hallottam a templom szentélyéből.[a] Ezt mondta a hét angyalnak: „Menjetek és öntsétek ki a Földre az Isten haragjával teli hét poharat!”
2 Az első angyal megindult, és kiöntötte a Földre az első poharat. Ekkor szörnyű és fájdalmas fekélyek támadtak azokon az embereken, akik a Szörnyeteg jelét viselték, és annak bálványszobrát imádták.
3 A második angyal a tengerre öntötte ki a poharát. Ekkor a tenger vize olyan lett, mint a halott vére, és a tengerben minden élőlény elpusztult.
4 A harmadik angyal a folyókra és a forrásokra öntötte ki a poharát. Ekkor azoknak vize mind vérré változott. 5 Hallottam, hogy a vizek angyala ezt mondja:
„Igazságosan ítéltél, te Szent,
aki vagy, és aki mindig voltál!
6 Mivel szent népedet és a prófétákat gyilkolták,
és vérüket a földre ontották,
most vért adtál inni gyilkosaiknak,
mert ezt érdemlik.”
7 Ekkor megszólalt a mennyei oltár:[b]
„Igen, Mindenható Úr Isten,
ítéleteid igazak és igazságosak!”
8 A negyedik angyal kiöntötte a poharát a Napra, amely hatalmat kapott, hogy tüzével égesse az embereket, 9 akik emiatt súlyos égési sérüléseket szenvedtek. A sebesültek átkozták Istent, mert neki hatalma volt ezeken a csapásokon. Mégsem változtatták meg a gondolkodásukat, és nem tértek vissza Istenhez, hogy dicsőséget adjanak neki.
10 Az ötödik angyal a Szörnyeteg trónjára öntötte ki a poharát. Ekkor a Szörnyeteg birodalma sötétségbe borult, és az emberek a nyelvüket harapdálták kínjukban. 11 Átkozták a Menny Istenét a fekélyeik és fájdalmaik miatt, de nem akartak megváltozni, és nem fordultak el gonosz tetteiktől.
12 A hatodik angyal a nagy folyóra, az Eufráteszre öntötte ki a poharát. Ekkor annak vize kiszáradt, hogy utat készítsen a kelet felől jövő királyoknak.
13-14 Ezután ismét láttam: egy-egy gonosz szellem jött ki a Sárkány, a Szörnyeteg és a Hamis próféta szájából. Ezek a gonosz szellemek békákhoz hasonlítottak, és csodatévő hatalmuk volt.[c] A Föld összes királyához elmentek, hogy összegyűjtsék őket a Mindenható Isten nagy Napjának csatájára.
15 „Figyeljetek! Hamarosan megérkezem, de úgy jövök, mint a tolvaj. Boldog és áldott, aki éberen őrködik, és megőrzi a ruháit, mert nem fog meztelenül járni, és nem kell szégyenkeznie.”
16 A gonosz szellemek össze is gyűjtötték a Föld királyait arra a helyre, amelyet héberül Armageddonnak neveznek.
17 Ezután a hetedik angyal kiöntötte a poharát a levegő-égre. Erre erős hang hallatszott a mennyei szentélyben lévő trón felől: „Befejeződött!” 18 Villámlott, mennydörgés és morajlás hallatszott, és nagy földrengés támadt. Ez volt a legerősebb földrengés, mióta csak ember él a Földön. 19 A nagy város három részre hasadt, és a nemzetek városai összedőltek. Isten nem felejtkezett el a nagy Babilonról sem, hanem a kezébe adta a poharat, amelyben Isten rettenetes haragjának bora volt, és kényszerítette, hogy igya ki az utolsó cseppig. 20 A szigetek mind elsüllyedtek, és a hegyek is eltűntek. 21 Az égből hatalmas jégeső zuhogott. Egy-egy jégdarab körülbelül 30 kilónyi volt. Az emberek gyalázták Istent a jégeső csapása miatt, mert az valóban szörnyű volt.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center